Hartmann Jakab (1880-1938) és Hartmann Keresztély (1884-1968)

A testvérek neve a soproni mozitörténettel fonódott össze. Hartmann Jakab a Bánátban, Kiskéren született 1880-ban, öccse pedig 1884-ben, állítólag nemesi családból. Pozsonyi kísérletezés után költöztek Sopronba. Jakab végzett kereskedő volt, öccse az üzemvezetői és mozigépész tanfolyamról szerzett oklevelet. Az itt semmilyen ismeretséggel sem rendelkező fiatalembereknek nem volt könnyű a szakmában megkapaszkodniuk.

A városban először már 1896. december 10-én pergettek mozgó képeket. A Bécsből hozott Lumiére-felvételek a Kaszinó egyik földszinti termében kerültek fizető közönség elé. Ettől kezdve hol több, hol kevesebb próbálkozásról adnak hírt az újságok. A vállalkozók mindegyike vándormozis volt. Sikeres vagy kevésbé sikeres átvonulásuk a kíváncsiságot ugyan felébresztette, de az ellenérzéseket is. A vásárterek mellett lakók a zajtól féltek, a hatóságok a színház vetélytársait látták bennük.

Hartmannék mindjárt azzal kezdték, hogy az Erzsébet-kertben szerettek volna díszes faépületet emelni. Már-már úgy látszott, hogy a 194 néző befogadásának és szórakoztatásának nem lesz akadálya, amikor a Malátagyár közelben lakó bérlője tiltakozott a várható zaj ellen. A következő próbálkozás sikerrel járt. Az Ikvahíd 2. sz. alatt 1908. augusztus 5-én megnyitották Elektro-Bioscop címen állandó mozijukat. A hatalmas bérház földszintjén két ajtó nyílott a mozihelyiségre, mellette kávéház. Hetente új műsor. Tanulságos, érdekes, komikus, mulattatós filmecskékből kikerekedő egyórás műsoraikat zongorista kísérte. Népszerűségüket jelzi, hogy rövidesen csak Bióként emlegették vállalkozásukat. Az első magyar játékfilmet is ők mutatták be (Csepreghy Ferenc népszínművéből, a Sárga csikóból készült Kolozsvárott.) A város befogadta őket. Jóakaratú tárca jelent meg róluk és a már akkor mozinak nevezett szórakozóhelyről.

A nehézségek ezután jelentkeznek. A mozi kincsesbánya - vallják sokan. Addig nincs is baj, amíg csak magánvállalkozók csábítják a nézőket. Hartmannéknak egyelőre olyan jól megy, hogy 1911. szeptember 9-én önálló mozit avatnak az újonnan nyílt Lackner Kristóf utca 10. sz. alatt. Az engedély ideiglenes, 12 évre szól (a ház ma is áll), a telket rövidesen megveszi a város, és még ugyanabban az évben, 1913. szeptember 4-én, megnyitja saját moziját. A harc igazából csak a háború utáni gazdasági pangás idején indult meg Hartmannék ellen. Akkor derült ki, hogy nemcsak a telek, de maga a ház sem a testvéreké. Keményen tartották magukat, de végül város határidőn belül menniük kellett.

Az Elite Mozgó a Torna utcában Boór tervei alapján épült fel, és 1926. október 29-én nyitott. Annyira nem adták föl a harcot, hogy ajánlatot tettek az éppen gyengélkedő Városi Mozi bérbevételére. A körülmények azonban hamarosan megváltoztak: a Városi Mozi élére Friedrich Károly került. A következő évtizedek az együttműködés jegyében teltek el. Friedrich nagy és eredményes reklámmal, Hartmannék ezt is kihasználva csendben szoktatták igényes és jó minőségű szórakozásra a közönséget. Nem volt olcsó mulatság, hiszen nemcsak a vetítés, a vászon tökéletesedett, de megjelent a hangos, majd a színes film is. Beruházást beruházás követett, s közben nem lehetett a kiadásokat egyszerűen áthárítani a jegyeket megvásárlókra. És amikor már minden egyenesben volt, a felszerelést, a bevételt, a tulajdont elsodorta a háború és ami utána következett. Jakab ezt már nem érte meg: 1938-ban meghalt. Özvegyet és fiúgyermeket hagyott hátra. Keresztély mint saját volt mozijának gépésze dolgozott az ötvenes években. 1968-ban szívinfarktusban hunyt el.

Az írás az Aranykönyv 2002. című kötetben jelent meg és a szerző jogutódjának hozzájárulásával közöljük.
Aranykönyv 2002.
Szerkesztette: Sarkady Sándor
Kiadó: Quint Reklámügynökség
Felelős kiadó: Jászberényi Klára
Művészeti vezető: Bugyi Sándor