Heimler Károly (1877-1954)

Sopron rendőrfőkapitánya volt, a Városszépítő Egyesület elnöke, a Soproni Szemle megalapítója. 1877. október 18-án született régi soproni családban. Az Evangélikus Líceum diákja volt; 1897-ben érettségizett. Jogi tanulmányait a fővárosban, Pozsonyban és Kolozsvárott végezte, ahol jogi doktorátust szerzett. Rövid ideg ügyvédjelölt, 1905-től a városi rendőrség alkapitánya. 1908 és 1920 között főkapitány. Politikai okokból nem vették át az államrendőrség szolgálatába. 1925-től főjegyző, majd árvaszéki elnök volt; 1937-ben nyugdíjba vonult. 1943-ban agyvérzés érte; nyelve megbénult, élete hátralevő éveit karosszékhez kötve kínlódta végig. 1954. szeptember 7-én halt meg.

Neve összeforrott a két világháború közötti Sopronnal."Fanatikusa volt Sopron fejlesztésének, szépítésének"- írta róla Becht Rezső.

Heimler már 1905-ben belépett a Városszépítő Egyesületbe: hamarosan választmányi tag. majd alelnök lett, 1914-ben pedig elnökké választották. Született vezetőegyéniség volt, tele ötlettel, állhatatos célratöréssel, aki három évtizeden át lankadatlanul dolgozott Sopronért és Sopron népéért.

Elnökségének kezdeti időszakára esett a Bácsi-dombi Néppark létesítése, a Sas-tér rendezése, a Kossuth Lajos utcai barométer és a Koronázó-dombi emlékoszlop felállítása.

A 20-as évek elején elindította a Tómalom strandfürdő átépítését és modernizálását. Faiskolai létesített; a soproni erdők legszebb sétányait pihenőpadokkal tette otthonosabbá. Alkotó szellemének köszönheti létet a Károly-magaslati kilátó, amit 1936 nyarán adtak át. Nevéhez fűződik a Hubertusz vadászlak felújítása, a Muck és a Printz-pihenő létesítése.

Kezdeményezésére állították emléktáblát Mátyás királynak, Zrínyi Miklósnak, Csányi Jánosnak és Lehár Ferencnek. Ő indította el a Virágos Sopron mozgalmat.

Már 1921 ben megírta -Thirring Gusztávval közösen - Sopron és környéke részletes kalauzát, nagy szolgálatot téve a fellendülő idegenforgalomnak. 1937 május 15-én útjára indította a maga nemében páratlan várostörténeti folyóiratot, a Soproni Szemlét Hét éven át töltötte be a főszerkesztő posztját. Legfőbb céljának tekintette a múlt ápolását „Sopron régi értekeinek rögzítését". Olyan munkatársi gárdát toborzott maga köré, amely önzetlenül és színvonalasan tudott dolgozni a városért. Művei noha többnyire soproni tárgyúak, nem csupán helyi értelemben vett örök értékek.

1932 ben az ő összeállításában jelent meg a Soproni képeskönyv, ami méltán nyerte el a Magyar Bibliofil Társaság nagy díját. (Rá egy évre népszerű kiadásban is napvilágot lát A szép Sopron címen.) - 1936-ban hagyta el a nyomdát Sopron topográfiája c. műve, a város akkori gazdasági és kulturális életének hiánytalan leltára -, ami azóta alapműnek számít.

Pontosságát, precizitását máig sem szárnyalta túl senki. A Városszépítő Egyesület 75 éves jubileumára sorozatot tervezett Sopron művészeti és történeti emlékeiről, de csak az első kötet készült el Sopron Műemlékei I. Belváros (1939). A szép kivitelű könyv országos feltűnést keltett - az első ilyen jellegű vállalkozások egyiké volt Magyarországon. 1941-ben németre is lefordították. Vannak tragikus sorsú nagy emberek, dr Heimler Károly is az volt. Sopron építésére tette fel egész életét, és meg kellett élnie Sopron pusztulását. Amerikai terrorbombázók zúzták össze legszebb álmait. A szeretett város újjáépítésében nem vehetett részt, akkor már tehetetlenül vergődő, dadogó emberroncs volt. Becht Rezső „Sopron egyik leghívebb és legcselekvőbb fiának" - nak nevezte őt. Egy emléktáblával régóta tartozik neki - és önmagának - a szülőváros.

Az írás az Aranykönyv 2000. című kötetben jelent meg és a szerző jogutódjának hozzájárulásával közöljük.
Aranykönyv 2000.
Írta és összeállította Sarkady Sándor és ifj. Sarkady Sándor
Kiadó: Quint Reklámügynökség
Felelős kiadó: Jászberényi Klára
Művészeti vezető: Bugyi Sándor

:::
Heimler Károly emlékét a soproni erdőben, a Lőver körúton a róla elnevezett és 1984-ben átadott pihenőhely, illetve 1996 óta utca őrzi városunkban.

Honlapunk 1936-ban megjelent Sopron topográfiája című kötetének nyitó sorait választotta mottójául:

"Minden nemzedéknek kötelessége, hogy azokat a javakat és értékeket, melyeket az elődök hosszú sora szerzett és hagyott rá, híven megőrizze és gyarapítva adja tovább az utódoknak."