Zenei szervező, zenepedagógus, a soproni zeneiskola igazgatója, hegedűművész, zeneszerző. 1971-ben Lackner Kristóf érdeméremmel, 1973-ban Pro Urbe díjjal tüntették ki.
1900. március 19-én születik Szombathelyen, ahonnan 1905-ben Pécsre kerül. Édesapja a pécsi Hammerli gépgyár művezetője. Középiskolai tanulmányait Pécsett végzi, majd az érettségi után azonnal, 1918. március 15-én bevonul katonának. A háború befejezése után, 1919-ben nyer felvételt a budapesti Zeneakadémiára, ahol a 4 évfolyamot 3 év alatt végzi el. A már 14 éves kora óta zenélő ifjú a budapesti Operaház zenekarában lesz hegedűs. Az akadémia elvégzése után munkája mellett Weiner Leótól tanul zeneszerzést.
1925. szeptember 1-jével kerül a soproni „Államilag Engedélyezett Zeneiskolá"-hoz tanárnak; s 1930.szeptemberétől ő lesz az intézet igazgatója. Horváth József Sopronba telepedésének ideje egybeesik a városi Zeneegyesület életének fellendülésével. Több kiváló képességű művésszel gyarapodik a zenekar és a zeneiskola. Többek között Horváthné Dessewffy Izabella 1926-ban feladja operaházi sikereit, Sopronban lesz háziasszony, anya és énekpedagógus. „Mindketten minden lehető alkalmat megragadtak, hogy tudásukkal előbbre vigyék Sopron zenei művelődését. Több évtizedes munkásságuk nemcsak sikerek, de kiváló eredmények láncolata is lett. Horváth József mint zeneszerző a Simfonia vernaica című nagyszabású zenekari művével mutatkozott be, amelyet 1927-ben mutatott be a Zeneegyesület"- írja Csatkai Endre.
Cserneki és Tarkeöi Dessewffy Izabella, a tanítványok Bella nénije, Horváth József felesége, a Magyar Királyi Operaház énekeseként vállalja el a zeneiskola ének tanszakának vezetését Sopronban. Egy korabeli újság „Sopron csalogányá"-nak nevezi.
Az 1929-es esztendő szép eredményeket szül, amiben nagy érdeme van Horváth Józsefnek. Bach, Weber, Liszt, Bartók, Kodály, Dohnányi művek hangzanak fel városunkban. 1929-től a Zeneegyesület felveszi Liszt Ferenc nevét, 1930-tól pedig Zwinz és Dillmann után egy rövid időre Horváth vállalja a karnagyságot, majd nyugdíjazásáig ő lesz a Soproni Kamarazenekar Társaság és a Liszt Ferenc Szimfonikus Zenekar vezetője. Augusztinovicz Elemér írja róla: „Lassú, de szívós és következetes munkával... a város zenekedvelő közönségét úgyszólván meghódítva, pezsgő zenei életet teremtett Sopronban. Olyan műveket adott elő, mint Bach Máté passiója (1941), Haydn Évszakok (1943) című műve; vendégművészei között voltak a budapesti művészi élet olyan kiválóságai, mint Báthy Anna, Zathureczky Ede, Basilides Mária, Fischher Annie, stb.”
A harmincas években már több hangversenyt közvetít a soproniak előadásában, Horváth vezényletével a rádió. Az előadott zeneművek szerzői: maga Horváth, Gárdonyi, és Kárpáti. A Soproni Ünnepi Heteken, 1959. június 29-én elhangzó zenekari hangversenyről, amit Horváth József vezényel, a budapesti Zeneakadémia tanára, Ujfalussy József így nyilatkozik: „Az együttesek nem hivatásos énekesekből és zenészekből állnak. Azt, amit hivatásos muzsikusoktól várnánk, nem tudják, de nem is akarják adni... De kap tőlük a hallgató valami mást, amit hivatásos művészektől hallani nagyon ritkán lehet, és tőlük is csak nagyon szerencsés pillanatokban: a zenélésnek... rutin és foglalkozás nem profanizálta ünnepi szeretetét.”
1945 után, a háborús sebeit gyógyítgató városban hamarosan hangversenyt ad a zenekar, 1950 áprilisában pedig az Országos Bach versenyen a zeneiskola hat díjat nyer. Igazgatósága idején egyre emelkedik a tanulók létszáma.
Horváth József több mint 300 hangversenyen vezényli zenekarát, kitűnő művészek sokaságát neveli a zeneiskolában. Mint komponista, sok sikerrel szerepel dalaival, hegedűversenyével, kantátájával. Fischer Annie Beethoven G-dúr zongoraversenyét játssza 1964-ben Sopronban. Horváth József ezt a hangversenyt vezényli utoljára.
Nyugdíjas évei alatt a Soproni Szemle Szerkesztő Bizottságának tagja. Fel-feltűnik baráti társaságban, képzőművészekkel, zenészekkel, legtöbbször Becht Rezsővel. 1979. december 19-én éri a halál. Négy évvel éli túl szeretett feleségét. Egymás mellett, mindketten a soproni Szent Mihály-temetőben nyugszanak. Horváth József halálának 10. évfordulóján a művelődési központban emléktáblát avatnak tiszteletére.
Az írás az Aranykönyv 2002. című kötetben jelent meg és a szerző jogutódjának hozzájárulásával közöljük.
Aranykönyv 2002.
Szerkesztette: Sarkady Sándor
Kiadó: Quint Reklámügynökség
Felelős kiadó: Jászberényi Klára
Művészeti vezető: Bugyi Sándor
:::
A soproni zeneiskola - Horváth József Alapfokú Művészeti Iskola - az egykori igazgató nevét viseli. Az intézmény homlokzatán Horváth József emlékét az írásban is említett emléktábla őrzi, melyet az új iskolaépület átadás után költöztettek ode a Liszt Ferenc Konferencia és Kulturális Központból.