id. Storno Ferenc (1821-1907)

A nagy hírű Storno-család legjelentősebb alakja volt; festőművész és építész, a monarchia egyik legkeresettebb restaurátora. A család az olasz-svájci Solduno vidékéről származott, de Storno Ferenc már Magyarországon látta meg a napvilágot.

1821. február 20-án született Kismartonban. A bajorországi Landshuton végezte el az ipari iskolát. Mindenáron festő szeretett volna lenni, de kezdetben a szegénység arra kényszerítette, hogy apja kéményseprő mesterségét folytatva keresse kenyerét.

1845-ben került Sopronba. Itt egy Hartner nevű kéményseprő mesternél kapott munkát, közben Steinacker Károly keze alatt szorgalmasan fejlesztette rajztudását.

A város gazdag polgárai hamar felfigyeltek kivételes tehetségére, pártfogásukba vették, s alkalmi megbízásokat szereztek számára.

1853-ban került kapcsolatba AmerlinggeL A bécsi mester döntő hatással volt további fejlődésére és érvényesülésére. Storno az ő révén került kapcsolatba az osztrák művészeti és műemlékvédő társaságokkal, s ajánlására lett állandó illusztrátora a Gewerbe Kunstblatt c. iparművészeti lapnak. Tekintélye gyorsan növekedett; hamarosan a Magyar Tudományos Akadémiától vasi, zalai és erdélyi műemlékek feltárására kapott megbízást.

A soproni Szent Mihály-templom helyreállítása hozta meg számára az első jelentős országos sikert 1862-63-ban. Ezt kővetően bízták meg a pannonhalmi apátság restaurálásával, ahol előbb az altemplomot, majd az apátsági templomot áhította helyre. Középkori templomaink egész sora újult meg - illetve nyerte vissza eredeti alakját - szakszerű munkája nyomán. A romantikus historizmus jegyében restaurálta többek között a magyaróvári, a nyitrai, a körmőcbányai, a besztercebányai, a nagyváradi és a garamszentbenedeki templomot.

Több munkáját fiaival - a festő Ferenccel és az építész Kálmánnal közösen végezte. Az apa és fiai együtt dolgoztak pL a soproni bencés templom, a Szent Jakab-kápolna és a Szent János-templom helyreállításán.

Az id. Storno mint festő a német nazarénus irányzat híve volt. Jelentősebb művei közül kiemelkednek a jánosi apátság, a pannonhalmi Mária-kápolna és az alcsútí udvari kápolna freskói. Nemcsak a templomi festészetet művelte; nevéhez fűződnek a mácsaí cs. és kir. vadászkastély falfestményei is, az 1873. évi bécsi világkiállításon pedig erdélyi tájképeivel aratott megérdemelt sikert.

1888-ban a Bécsi utcában műtermet épített magának és fiainak. A műterem országszerte keresett és megbecsült művészeti céggé nőtte ki magát. Már korábban - 1873-ban - megvette a Fő tér legszebb barokk palotáját, amelyben részint meghitt családi otthont, részint - fiai közreműködésével - valóságos múzeumot teremtett.

id. Storno Ferenc kivételes tehetségű és kivételes szorgalmú ember volt. Szigorú napirend szerint, példás művészeti alázattal dolgozta végig egész életét. Keze munkáját dicsérik a történelmi Magyarország legszebb középkori műemlék templomai. Pályája alacsony sorból ívelt a magasba, de ő élete csúcsán is megmaradt szerény, puritán erkölcsű polgárnak, aki büszkén vállalta kéményseprő múltját, az útnak indító iparos örökséget.

1907. január 29-én hunyt el. Egykori otthona a Fő téren ma városunk egyik leglátogatottabb múzeuma. Születésének 175. évfordulóján - 1996-ban - hajdani műtermét emléktáblával jelölték meg, s utcát neveztek el róla a Bécsi dombon, ahonnan oly sokszor rajzolta meg az otthont és hazát adó Sopron ősi tornyait.

Az írás az Aranykönyv 2000. című kötetben jelent meg és a szerző jogutódjának hozzájárulásával közöljük.
Aranykönyv 2000.
Írta és összeállította Sarkady Sándor és ifj. Sarkady Sándor
Kiadó: Quint Reklámügynökség
Felelős kiadó: Jászberényi Klára
Művészeti vezető: Bugyi Sándor