Jäger Mihály (1901-1984)

Régi balfi származású család a Jägeréké. Mihály 1901. augusztus 28-án születik Sopronban. Apja, idősebb Mihály, 1873-ban születik a fürdőjéről híres, forrásokban bővelkedő Balfon, akárcsak nagyapja Ferdinánd (felesége: Krammer Rozina), aki 1837-ben látta meg a napvilágot. Jäger Mihály édesanyja, Koch Hermina, 1874-ben Sopronban született, felesége pedig Schneeberger Margit, Adolf lánya és Nándor testvére, utóbbival jó barátságban, egy osztályban járja ki a Soproni Magyar Királyi Állami Felső Kereskedelmi Iskolát. Édesapjának, idősebb Mihálynak vendéglője van a Várkerületen a tűzoltó laktanya és a sóhivatal között, valamint később a Győri úton a kórházzal szemben is.

Ifjabb Mihály apja vendéglőjében tanulja a vendéglátás csínját-bínját. A harmincas évek második felétől önállóan bérli a Pannónia Szálloda éttermét. Aki a szállodát lakja, az étteremben is megfordul, így számos híres-neves főrendnek, főhercegnek, grófnak, ismert művésznek szolgálnak fel a napszak valamelyikében a Pannónia vendéglőben. Az étterem üzletmenete jó, neves soproni cigányprímások együtteseit alkalmazza a bérlő, aki bent lakik a szállodában. A Lővérekben a családnak kertje, nyaralója van.

Ifjabb Jäger Mihály a rokon Schneebergerékkel együtt menekül 1945-ben a szovjet megszállás elől Ausztriába. Mire visszatelepülnek, az éttermet már más bérli, munka nélkül marad jó pár évig, így felesége vállal állást a Ruhagyár varrodájában. 1951. június 23-án alapítják a Rákóczi utcában iparos-mesteremberek a Jármű és Gazdasági Felszerelést Gyártó Szövetkezetét. Ebben vállal munkát és vásárol tagságot 1952-től Jäger Mihály, ahol először segédmunkás, majd raktáros és gazdasági mindenes. A nemes porcelánok csengését, a kristálypoharak bongását, az ezüst és alpakka evőeszközök csilingelősét felcseréli a formázókalapácsok és az üllő ütemes harangozására, a ráverő kalapács, az Ajax kovácsológép zuhanására, a fakerék és a ráfeszülő, forró abroncs sistergésére, a gőz szusszanására, ami fölött a hintó sárvédőjét, hajlítják a bognárok. A szíjgyártó-bőrös varrógép zakatolását hallgatja a vendégsereg diszkrét duruzsolása helyett. A később egyesült és több telephellyel növekedett Vas és Járműipari Szövetkezettől Jäger Mihály 1966- ban megy nyugdíjba, majd - mint részmunkaidős nyugdíjas - a Szíjgyártó-részleg mindenes ügyintézőjeként folytatja munkáját.

Nyolcvan éves, amikor megválik a Szövetkezettől. Még pár évet kap a Teremtőtől a békés pihenőre. Derűsen jár-kél, ahogy valaha, mikor a legendás idők delén az asztalsorok között végigballagva üdvözölte neves vagy névtelen vendégeit. Derűsen, ahogy egész életében is járt, jóban és rosszban, amint az illendő és elvárható egy vérbeli vendéglőstől, akinél nem csak illemből, de a szívéből kél a mosoly.

Az írás az Aranykönyv 2002. című kötetben jelent meg és a szerző jogutódjának hozzájárulásával közöljük.
Aranykönyv 2002.
Szerkesztette: Sarkady Sándor
Kiadó: Quint Reklámügynökség
Felelős kiadó: Jászberényi Klára
Művészeti vezető: Bugyi Sándor