A háttérben, egészen a templom lépcsőjén, fel a nyitott főbejárati kapuig sűrű, nagy tömeg. A zenekar a fotóstól még elég mesze, de feléje közelít. Az utcában eléri a Két mór-házat az üzlettel, amelynek csak félig van lehúzva a redőnye. Jobbra a zenekar mellett nagyobb létszámú katona, különös rend, vagy dísz nélkül. A felvétel jobb szélén, háttal nekünk, a fotó nézőjének egy szalutáló katona, félig eltakarva áll előtte egy magas, tisztforma föveggel, akár Molnár János is lehetne.
A zenekar valószínűleg a hadastyánzenekar. Ugyanis az 1930-as években ez az alakulat vett részt az egyházi rendezvényeken. Jelesül a körmeneteken. De akár temetéseken. Friedrch András szerint főleg ha bajtársukat temették. Ott valamilyen gyászindulót, visszafelé pattogó zenét játszottak. Élükön a tamburmajor jelezte az ütemeket jobbjában függőlegesen tartott, egyedien díszes botjával. A zenészek kiszolgált katonák voltak, s úgy emlékszem, hogy kakastollas kalpaggal. Nem csak nálunk létezett ilyen alakulat. Heine A tamburmajor című 1849-ben írt versét Kálnoky László fordította: "Ó, jaj, mostanában a vén tamburmajor be leromlott! Jól élt a császár idején, vidám volt szíve, s boldog" stb. Amikor én láttam egy sorfalból diákkoromban, kövérkés, tekintélyt parancsoló férfiú volt. Lakits Frigyes tűzoltóparancsnok a légoltalomban is tevékenykedett. Írt róla Németh Alajos. Azt viszont nem sikerült megtudnom, hogy az 1938. június 20-án, a Szent Jobb Sopronban időzésekor szerepelt-e. A felvételből csak annyi derül ki, valami nagy eseményen masíroztak.