Képeslap Póda Endre halálának emlékére

Hozzászólok
Képeslap Póda Endre halálának emlékére

Ezen a szépséges képeslapon csupán két elem látható: Szt. Mihály-templom, Isten háza és környéke, valamint Póda Endre (1840-1902) városplébános, Isten szolgájának pálmakoszorús, gyászszalagos arcképe. Mégis ez a két szorosan összetartozó vizuális elem pontosan elegendő arra, hogy frappánsan tárja elénk Póda sikerekben gazdag életének lényegét. Azt, hogy mint Isten szolgája – papi, pasztorális feladatai mellett – közéleti tevékenységével következetesen és mindig az Isten házával szimbolikusan jelzett szűkebb és tágabb értelembe vett közössége, hívei és az egész város érdekeiért harcolt. A képeslap Póda emlékére halálának évében 1902-ben készült és jól jelzi tiszteletét, hiszen nincs még egy helyi jelentős személy, akinek ez megadatott volna.

Halála váratlanul érte a város polgárait. Előző napon még jó barátját Jekkelfalusi Sándor postaigazgatót temette, és még halála napján is újságcikk jelent meg tőle. Póda szó szerint utolsó leheletéig szolgált. Hogy mit jelentett ez városa számára, azt most a halálát hírül adó számos újság közül a Sopron [napilap] cikkéből idézve érzékeltethetünk. „(…) Váratlanul jött a csapás, mélységes sebet ejtve, gyászba borítva egy nagy gyülekezetét, a vezér: Póda Endre ma hajnalban meghalt. Vajon ki mondhatná meg közülünk, mit vesztett a soproni r. kath. egyház, mit sirat az egész város? Egész életét az egyházának és a közügyeknek szentelte, fáradságot nem ismerő, lankadatlan buzgalommal kitartóan szolgált minden ügyet, melyet helyesnek, üdvösnek ismert [fel]." Ezeknek az „ügyeknek” se szeri, se száma. Az idézett újságcikk is felsorolt jó néhányat. Az utókor pedig 2002-ben halálának centenáriumán összehívott emlékülésen foglalkozott Póda [életútjával]. Sikeres munkásságának egy összefoglalóját pedig itt is olvashatjuk. De, ha nem akarunk teljesen elmerülni Póda sokrétű tevékenységében, történeti- és közéleti írásaiban, széles publicisztikai tevékenységében, elég, ha teszünk egy sétát a városban: a kövek beszélnek Róla. Például a Nepomuki Szt. János kápolna a Villasoron, vagy a két „palotaszerű” iskolaépület: a Szt. Mihályról címzett népiskola a „pflaszteron” és a belvárosi főelemi fiúiskola a mai Petőfi téren. Póda mentette meg romos állapotából újjáépíttetve a Szt. Jakab kápolnát is. További példák hosszas sorolása helyett megemlítjük még, hogy az új temetőt is ő létesíttette, ahol a városplébámosok számára saját tervezésű szerény kriptát alakíttatott ki. Ez lett végső nyughelye.

Pódának a sikerek eléréséhez komoly harcot kellett folytatnia, hiszen: „Olyan időben élt és tevékenykedett negyed századon egy hitetlen századvég korában, (…) amikor az ultramontán (azaz pápa-párti) és klerikális volt a leginkább megbélyegző [gúnynév],(…)” írja erről dr. Kovács József László. A küzdelmek fő színtere a városi közgyűlés. Póda a városi törvényhatósági bizottságnak 1875-ota választott, majd 1877-től városplébánosként hivatalból haláláig tagja, ahol a város katolikusainak és a konzervatívoknak vezéralakja lett. Ellenfelei a városatyák többségét alkotó szabadelvűek, liberálisok tábora, akik között ott találjuk dr. Szilvásy Mártont és társait. Póda „(…) félelmetes szónoki erejével és alkotási tüzével lassankint a várospolitika vezérévé [vált].” Még a szabadelvűek táborából is támogatókra talált. Erre legjobb példa dr.Schwartz Miklós, aki még a Konvent 1875-évi újjászervezéséért folytatott mozgalomban lett élete végéig kitartó harcostársa.

Póda életét azonban nem lehet teljességgel megismerni és megérteni, ha nem említjük meg a soproni katolikus olvasóegyletben eltöltött éveit. Ez az egylet ugyanis 1865-ben azzal a céllal [alakult], hogy a katolikusok közéleti szerepét fellendítse, legyen egy helyük, ahol templomon kívül összejöhetnek és ügyeiket [megbeszélhetik]. Ennek az egyletnek Póda azonnal, amint Sopronban megjelent, 1868-óta titkára lett nyolc évig, majd 1877-től haláláig pedig elnöke volt. Ez alatt a harminchárom év alatt ez az egylet lett az a közösség, mely Póda sokrétű közéleti tevékenysége számára szilárd társadalmi alapot adott. Ennek jelentőségét azonnal látjuk, ha példaként felsorolunk néhány nevet az egylet korabeli tagjai közül: Bella Lajos tanár, régész; Cavallár Vilmos dr. orvos; Gaár Vilmos dr. ügyvéd, lapszerkesztő; Hild Lipót kőfaragó mester; Geronnay Kossow Jenő dr. jogász, városi jegyző; Krétschy Sándor dr. jogász, városi tanácsnok; Kugler Alajos főlevéltáros; Muck Endre városi főerdész; Paur Iván régész; Printz Ferenc dr. jogász, polgármester helyettes; id. Storno Ferenc építész, festőművész, restaurátor; Ullein József építész. Így érthető, hogy Póda sikereinek nagy részét tudatosan az egyleti tagokkal kialakított kapcsolatrendszerére, valamint az egylet közösségére, mint tömegbázisra támaszkodva alapozta meg.

Ez történt már 1875-ben is, amikor pedig még csak titkára az egyletnek, de már ott indította meg a katolikus iskolák, a katolikus autonómia, a Konvent újraszervezése ügyében azt a mozgalmat, melyet két segítő társával [karöltve] a nevezetes egyházközségi gyűlésen vitt [sikerre].

Míg ez az eset csak lokális jelentőségű volt, addig az 1893-as első katolikus nagygyűlés hatása már az egész vármegyére kiterjedt, sőt országos jelentőségű lett. Az akciónak Póda a mozgatórugója, de ő a Tornacsarnokban 2500 résztvevő előtt megtartott nagygyűlés egyházi levezető elnöke is. Harca a katolikusok státuszát meggyengítő egyházpolitikai törvények ellen országos hullámokat vetett. Soproni példára ugyanis más városokban is sorra rendeztek hasonló gyűléseket, melyek nyomán megjelent a politikai katolicizmus, és megalakult a [Néppárt]. Pódát ezért gyakran a „Néppárt atyjának” [nevezik].

Póda sikereinek egyik titka tehát közösségi kapcsolataiban található. Ezért érthető, hogy igazán az olvasóegyletben érezte otthon magát, és nemcsak elnöki, vezetői teendői miatt, de szinte naponta felkereste az egylet [otthonát]. Halálát hírül adó, már idézett újság, Póda utolsó napjáról többek között ezt is fontosnak tartotta leírni: „Este szokása szerint a kat. olvasókörbe ment, ahonnan ½ 9-kor tért haza.” Ez volt utolsó útja.

Póda sikereinek másik forrása személyes tulajdonságaiban rejlik, melyet jó szellemi és kiváló szónoki képesség, jó pedagógiai és gyakorlati érzék jellemez. Ideológiai felfogása a klérus többségéhez hasonlóan konzervatív. Ugyanakkor attól sajátos, hogy nem mereven elutasító, reakciós, vagy bigott, ami cselekvéseiben megbénították volna, elzárva a sikerek útját. Póda szívesen használt egy Ciceró idézetet: „Salus rei publicae suprema lex esto” azaz a legfőbb törvény az állam üdve legyen, mely szerint nála nem válik külön az egyház és az állam és benne szűkebb pátriájának, Sopronnak a szolgálata. Egy helyi újság szerint, amikor [Trefort Ágoston] egy alkalommal hallotta Póda tüzes beszédét, így fordult hozzá: „Apát úr! Ön nem hal meg mint Sopron város plébánosa: Önre még nagy dolgok várnak!” Ez a nyílt felszólítás országos karrier építésére Pódát hidegen hagyta, és maradt haláláig hűségesen Sopronban. Póda ízig-vérig lokálpatrióta volt. Személye tekintélyt követelő, de ez nála nem hivatalából fakadt, hanem egy olyan férfinak kijáró tisztelet volt – és maradt mára is – aki lelkiekben, szeretetben és akaratban erős, szóban és cselekedetben következetes, köztevékenységben fáradhatatlan és elkötelezett.

Befejezésül a már többször idézett újság egyik mondatával egyetértve állíthatjuk: „Városunk büszkeségét siratjuk őbenne, megvigasztal azonban az a tudat, hogy Póda Endre emléke hervadhatatlan érdemeiben közöttünk fog élni időtlen időkig.”

Kép típusa: 
Kép/Mozgókép beküldője: 
Kép keletkezési ideje: 
1902

Sopron, politikai napilap, 1902. 02. 04.

Noha ez az újság sok mindenben nem értett egyet Póda felfogásával, ebben az írásban mégis kénytelen Póda sikeres közéleti tevékenységét elismerni.

Az emlékülés anyaga a Soproni Füzetek 2002. kiadványban megtalálható.

Kovács József László: Póda Endre emlékezete. Soproni Füzetek 2002.

Bán János: 100 évvel ezelőtt született Pódafai Póda Endre városplébános. Különnyomat 1940.

Az alapító Hummel Vilmos német hitszónok.

Amolyan katolikus kaszinó volt, könyvtárral, olvasóval, játékteremmel. Havonta kultúrműsorral színesített, aktuális témákról szóló előadást tartottak és szilveszteri, farsangi mulatságot rendeztek. Tagdíjból tartották fenn magukat.

Hahnekampf József a Kat. Tanítóképző igazgatója és Schwartz Miklós dr. ügyvéd.

Póda későbbi nagy eredményei jó részét pedig éppen ebben a megújult Konventben érte el, hiszen annak azonnal választott, majd később városplébánosként hivatalból alelnöke volt.

Az első nem közjogi (kiegyezést elfogadó, vagy elutasító) alapon létrejött modern, saját programmal rendelkező politikai párt, melynek tömegbázisát a katolikus olvasóegyletek és körök alkották.

Póda valójában „csak” azt a mozgalmat indította el, mely a nagygyűlések sorozatához vezetett.

Püspökház, Új utca 28.

Kultuszminiszter, Sopron országgyűlési képviselője.

Kapcsolódó bejegyzés: 
Kép keletkezésének éve: 
1902
Térkép nézetbe kerül: 
Nem kerül térképre
Turista térképre kerül: 
Nem kerül turista térképre
A bejegyzés létrehozása: 2021. november 9.