Kézen-közön, aukciós oldalakon, árveréseken rengeteg korabeli képeslap cserél gazdát; a régi gazda a hasznot reméli, az új a birtoklás örömének mámorát vágyja, de talán egyik sem fordítja meg az alku tárgyát és nem néz a kép mögé, az anziksz túloldalára, ahol sokszor egy egész történet rajzolódik ki a szűkös helyre apró betűkkel, nemegyszer az oly’ értékesnek vélt képes oldalra átkúszó sorok között.
Ezen az Ógabona térről ránk maradt, több, mint száz esztendős lapon él a történelem, mégha csak fekete-fehérben is, s így aztán talán kicsit ki kell színeznünk azt.
Ha figyelmesen megnézzük a ceruzával írott szignókat, egy név mindenképpen ismerősként köszön vissza ránk: Gyóni Géza. A költő, aki a lap postázásakor, 1912-ben abban az Arany réce fogadóban lakott, ami mellett az 1-es számú villamoskocsi éppen elhaladt. Mikor először csilingelt el előtte a soproni villamos 1900-ban, a fogadó már fennállásának 85. évfordulóját is megünnepelte, túl volt gazdag történelme talán legizgalmasabb fejezetén, amikoris elbontották mellőle a kaszárnyát, hogy út nyílhasson a Törvényszék épülete felé. A költő talán utazott is a közkedvelt közlekedési eszközön, mikor rövid kitérő után 1911 Pünkösdjén visszatért Sopronba, a Soproni Napló szerkesztőségébe. Talán megtett pár megállót a Várkerület 72. szám alatt található szerkesztőségig, az épületig, melybe a ma embere szerencséjét próbára tenni jár, amikor lottószelvényeket tölt ki. Vagy tán le sem szállt a Royal Nagykávéházig, melyet 1910-ben nyitott meg Szüsz Károly az Ötvös utca és a Várkerület sarkán, és mely alig pár percnyi járásra volt a szerkesztőségtől, így tán érthető, hogy visszatérése után egy évvel, valamikor 1912 tavaszán itt múlatta az időt egy asztaltársasággal, melynek, és ezt bizton állíthatjuk a képeslapon hagyott kézjegyekre nézve, tagja volt Thury Elemér színigazgató is, aki akkor alig negyed éve vezette a soproni teátrumot.
Hogy ki volt a tekintetes címzett a pozsonyi fogházban? Kik ülték még körül a cigarettafüstbe burkolózó kávéházi asztalt? Aznap írták-e a lapot, mikor postázták? Sosem derül már ki. Talán sikerül még megfejteni néhány szígnót, és a nemlétező „képeslaptitkot” megszegve elolvasni az üzenetet, melyet barátjuknak írtak a kávéház látogatói egy jó fekete mellett, hogy aztán 1912. április 25-én, egy csütörtöki napon postára adják, talán éppen abban a 3. számú, várkerületi postahivatalban, melynek vezetőjéhez gyengéd szálak fűzték a költőt. Véletlen, hogy éppen az Ógabona tér és a fogadó képe szerepel a lapon? Vajon Gyóni Géza zsebében lapult az üres képeslap azon a tavaszi napon, amikor a találkozóra sietett s tudatosan választotta ezt a képet?
Örök rejtély marad. Megannyi más is ekörül a lap körül, mely hosszú utat járhatott be, míg visszakerült Sopronba G.Szabó Judit írónőhöz, akinek a hagyatékából Bakay-Berkecz Annie megmentette.
Maradnak hát a tények, a hosszas nézegetés után kibogarászott sorok és nevek, no meg az utcakép, ami egy letűnt kor Sopronáról mesél. Mert is Sopron. Anno.
---
A képeslapmese folytatódik.
Amikor honlapunkra felkerült ez a képeslap, elsősorban az egyik aláíróra, Gyóni Gézára és az ő soproni kapcsolódására koncentráltam, mikor a bejegyzést írtam. Időközben olvasóink segítségével sikerült kibogarászni a címzett nevét, aki nem más, mint Zsombor Géza.
Zsombor Géza 1871. június 25-én született Sopronban, ahogy a keresztlevelében olvashatjuk, Zsombor József szabólegény és Tóth Erzsébet gyermekeként. A család fiúk születésekor az Ógabona tér 36. szám alatt lakott.
Zsombor Géza Sopronban először újságíróként vált ismertté, mint a Radikal című hetenként kétszer megjelenő politikai lap szerkesztője, majd egyre nagyobb szerepet vállalt a politika és a közélet területén, ahogy 1930-as gyászhírében a Magyar Tudósító fogalmazott:
” Három évtizeden át volt Sopron szabad királyi város törvényhatósági bizottságénak tagja majd kamarai elnök lett. Már a háború előtt kezdett országos politikával foglalkozni és a Friedrich-kormány idején a nemzetiségi minisztériumban politikai államtitkár lett, A székesfőváros törvényhatósági bizottságába 1925-ben választották meg, pártonkívüli demokrata programmal.”
Mint megtudtam, az 1930.októberében váratlanul elhunyt politikus a híres soproni írónő, G.Szabó Judit nagybátyja volt, így nem véletlen, hogy az írónő ereklyeként őrizte a fentebb bemutatott képeslapot csakúgy, mint a Zsombor Gézával közös családi fotójukat.
Ezen kiegészítés célja nem Zsombor Géza közéleti szerepvállalásának, sokkal inkább egy neves soproni írónő hagyatékának egy részének bemutatása volt. Köszönetemet fejezem ki a családnak a rendelkezésemre bocsájtott dokumentumokért és fotókért, illetve Bakay-Berkecz Annienak, hogy megmentette az írónő által megőrzött képeket és azokat megosztotta a Sopron anno olvasóival.
Zsombor Géza részletes életútja - Hárs József írása - elérhető honlapunk Neves soproniak menüpontjában itt.
Simkovics Gyula: Gyóni Géza soproni évei, Soproni Szemle, 1963/2.
Csatkai Endre: A soproni vendégfogadók a 16/19. században, Soproni Szemle 1966/3.
Magyar Országos Tudósító, 1930. október
Hozzászólások
A kép minden része mesél. A jobb alsó szélén a fal mellett elbűvölten áll egy kisfiú. Talán fél is, mert azzal riogatták, hogy ha rossz, elviszi a szemetes. Most épp azt nézi, ahogy édesanyja feladja a vödröt a "helyzet magaslatán" lévő szemetes embernek. ("Apróság": ennek a szemetes kocsinak csak két rekesze volt: külön hamunak és külön konyhai hulladéknak, mert más hulladék anno még nem létezett.)
Egyébként a lapot a Déli pályaudvari 2 postán adták fel.
- A hozzászóláshoz be kell jelentkezni
A címzett élete, érdekesen alakult ... https://www.facebook.com/photo.php?fbid=1916703695277767&se…
- A hozzászóláshoz be kell jelentkezni
S, minő érdekes az idő szövete, időnként felfeslik és valaki kibúvik belőle ... https://www.facebook.com/photo.php?fbid=1928803877401082&se…
- A hozzászóláshoz be kell jelentkezni
Itt is (Oe.Z 1914. 01. 03. Ehrenbeleidigung) felfeslik az idő szövete és egyszerre mindjárt két ismerősünket láthatjuk egészen hétköznapi valóságban. Azt írja ugyanis az újság, hogy Grießler Antal könyv és antikvárkereskedőt 20 korona pénzbüntetésre ítélte a bíróság becsületsértésért, mert Zombor Gézát elítélő módon (abfälliger Weise) szamárnak (der sei ein Esel) nevezte.
- A hozzászóláshoz be kell jelentkezni
A Lackner K. utca megnyitásakor lebontott kaszárnya: a Régi Lovaskaszárnya és Lovarda.
A címzett: "... A munkások, főleg bányászok szervezését 1894-ben Zsombor Géza borbély kezdte meg elismerésre méltó lendülettel és elszánt forradalmi felelősséggel ..." Ssz.1964. XVIII. ÉVFOLYAM 1. SZÁM/Garai Lenke: Adatok a soproni szociáldemokraták tevékenységéhez az első világháború
előtt.