Kilátás a Bécsi-dombról 1975-ben

Hozzászólok
Kilátás a Bécsi-dombról

Tarcsai Mária 1975-ben készült felvételén Sopron látképe látható a Bécsi-dombról, 1975 tavaszán. A diáról digitalizált kép nagyjából onnan készült, ahol ma a bobpálya található. A képen alul a Bécsi út látható.

Kép típusa: 
Fotó/Mozgókép készítője: 
Kép/Mozgókép beküldője: 
Kép keletkezési ideje: 
1975
Szerző: 
Kép keletkezésének éve: 
1975
3832-713
Térkép nézetbe kerül: 
Térképre kerül
Turista térképre kerül: 
Nem kerül turista térképre
A bejegyzés szerzőjének életrajza: Kótai Mónika
A fotó készítőjének életrajza: Tarcsai Mária
A bejegyzés létrehozása: 2013. március 30.

Hozzászólások

Friedrich Rezső képe

Egész kellemes kis park volt ez akkoriban...

Friedrich Rezső képe

Mivel itt volt (van) egy Paur Iván emlékmű, én azt mondanám, hogy majdnem onnan készült a fotó... (csak lejjebbről, az úthoz közelebb, de az irány jó...)

Friedrich Rezső képe
Friedrich Rezső képe
Tarcsai Mária képe

Most még egyszer megnéztem a képet, a Bécsi utcán látszik a járda megtörése, ahol egy pár lépcsőn kell feljönni, és 5 méterrel feljebb folytatódik a járda. Arra felfigyeltél?

Tarcsai Mária képe

A Bécsi-dombbal kapcsolatos gondolataim és aggályaim: a belvárosi és Újteleki, Bécsi városrészek lakóinak ez volt a legközelebbi, leggyorsabban elérhető zöldövezet, rengeteg szabad térrel, a nagyobb gyerekek paradicsoma. Itt az egész napot el lehetett tölteni. Volt füves domb, mélyedések, szabad tér, kilátás, kiserdő, búvóhelyek, lehetett rohangálni, kiabálni, énekelni, teljes volt a szabadság. Ez érvényes volt egészen az 1970-es évek végéig. Úgy tudtuk, hogy a Bécsi-domb különleges növényzetével valamint a földben rejlő kelta és római emlékek miatt örökké ilyen marad, de sajnos nem így lett. A lassú pusztulás a legeltetés elmaradásával kezdődött Az addig szinte tökéletes fű elgyomosodott (a képen ez már látható) lassacskán bozótosodni kezdett, de még mindig jó játszóhely volt télen, nyáron. Szüleim itt töltötték a gyerekkorukat, testvéreim és én is a korombeli gyerekekkel, a fiam és kortársai is, de az unokám már nem részesülhet ebben. Ennek a tájegységnek a szépsége és előnyei örökre eltűntek. Megépült a tehermentesítő út, ami jó nagyot kikanyarít a zöldövezetből, az autóforgalom pedig elvágja a várostól. Jószerint csak a Virágvölgyi úti körforgalomnál lehet biztonságosan feljutni oda. Az elhanyagoltság miatt pár év alatt a gyomok, cserjék szederindás, áthatolhatatlan dzsungellé növekedtek, a kiserdő elhanyagolt, sőt, félig-meddig le is van zárva, de a legrosszabb, hogy a kiserdő utáni fennsík mélyedéseibe, horpadásaiba végeérhetetlenül hordják az építési törmeléket. Elhanyagoltság és szemét mindenütt, a vaddisznók idáig bejönnek, valóságos paradicsom számukra az elvadult vidék. A ritka növények eltűntek, kipusztultak. Egyszóval a régi értelemben vett Bécsi-domb nincs többé.

Tarcsai Mária képe

Nem ehhez a témához tartozik, de erről jutott eszembe, érdekes és jó dolog volna a soproni állattartási szokásokkal is foglalkozni. Gyerekkoromban természetes dolog volt, hogy a városban lakó gazdák állatai is a városban, "laktak". Különösen a gazdálkodó negyedre vonatkozott ez. Állattartás talán csak a Lőverekben nem volt.

Both István képe

Tarcsai Máriához kapcsolódva írom én is, hogy az 1950-es években gyermekkorom egyik kedvenc játszóhelye volt a Bécsi domb. Hol az Amfiteátrumban, hol a "lapos pályán" fociztunk, sőt a bokrok alján ibolyát szedtünk. Télen jó szánkó- és sípálya volt ez a terület.
Az állattartáshoz annyit tennék, hogy Rózsa utca 5. szám alatti kétudvaros épületben ( volt Arany Nap Fogadó) laktunk, ahol mindenféle háziállatot (ló. tehén, tyúk, disznó, liba) tartottak, sőt az utcában több helyen is volt ló és tehén. Mindez hozzátartozott a napi életünkhöz.

Friedrich Rezső képe

A képnél maradva, ha jobbra-le néznénk, (de elöl a Hubertusz vonalában!) akkor mindjárt a Mocsári nevű, nagy szakállas, gazdálkodó portájára látnánk be...ott is mindenfajta állat megtalálható volt. Mindjárt a "Léni" (Lehner) ház mellett balról. Ismertétek őt??? Óriási telke/gazdasága volt.

Harkai László képe

Ez a ,,Mocsári'' tudtommal valami bece,vagy ragadvány-név lehetett,mert emlékeim szerint a két fiát nem így hívták!Az egyik,-azt hiszem Zsolt-központi-fűtésszerelő volt a hetvenes-nyolcvanas években,míg a másik-enyhén,vagy közepesen értelmi sérült volt,aki a birkákat legeltette a Bécsi dombon!Az öreg arról volt híres,hogy azt mondta,hogy a szakállát addig nem vágatja le,amíg az oroszok ki nem mennek az országunkból!Szegény nem érte meg,nagy szakállal halt meg!

Friedrich Rezső képe

Magyarosított, hivatalos neve volt, mert a felesége/élettársa (?) nagyon távoli rokona volt édesanyámnak. De jól tudtad a személyét...

Tarcsai Mária képe

Általános iskola 5. osztályában (micsoda baromi régen!) volt egy Kovács Erzsi nevű osztálytársam, aki ott lakott. Lehetséges, hogy több családnak is otthont adott az a ház?

Harkai László képe

Köszönöm,Rezső,ez megnyugtató!

Harkai László képe

Pláne,ha még az új neve is eszembe jutna...