Kilátás a Várfal utcára

Ha jól értelmezem a képet, előtérben a jobboldali épület a Várfal utca-Mező utca sarka, ahol Domonkosék laktak. (Ez egy másik Domonkos család lehet, mert ott 4 vagy őt leánygyermek volt a családban) Háttérben, a Várfal utca lezárásaként a külső várfal látható, ami mögött már az Újteleki utcai kertek (köztök a mi lakóházunkhoz tartozó is láthatók. A háttérben lévő fal valószínű a volt lakóházunk udvart lezáró épülete, ami korábban 3 emeletes volt, hajdan cukorgyár. Mi még találtunk régi süvegcukor formákat a padlásokon. Nyalogattuk, hátha édes ízt érzünk, de nem. Később a Selyemgyár raktár lerakata lett az emeleteken, amit aztán a háborúban lebombáztak, vagyis három akna-találat érte, így az újjáépítéskor első emeletig le kellett bontani, mert életveszélyes lett. (Mi meg ott mászkáltunk.) Nem minden Újteleki utcai házhoz tartozott kert, hanem minden második, harmadikhoz, így a 14-es számú ház kertje részben a 10. számú ház kertjével volt szomszéd, másik oldalról a 18-as házéval. Nagyjából a bal oldali részen, ami a képen már nem látható, létesült a piac, közte szigetként megmaradt egy ici-pici rész a múltból, a Spar mögötti kicsi ház az egykori Újteleki utca 14. hatalmas, egykor három emeletes épületének a maradványa, vagyis inkább a hozzá toldalékként épített alacsonyabb épület, ahol a Schuh család középső lánya és családja ma is lakik. Az Újteleki utca 14. háznak az a része, ahol mi valamikor laktunk, nincs már meg , hasonlóképpen a Zamostny kelmefestő egykori műhelye és lányának a lakása, valamint Schuhék összes gazdasági épülete, Taródy István asztalosműhelye (nem a várépítő) a három óriás platánfa, a három óriás diófa, a csonka gyárkémény gyönyörűséges látványa beleveszett a múltba....

Az 1950-es évek második felében a Mező utca 17. szám alatti "gombócvárban" (a tető szélein téglagombócok voltak) laktunk. Egyik kedvenc időtöltésünk a Mező utcában lakó Márkus fiúkkal a fejeslabdázás (csak fejeléssel a kapuba juttatni a labdát) volt a Várfal utca végén látható füves területen. Márkuséknak az utca jobb oldali végén volt egy kis kertjük is.

Annyit tudok, hogy ez a cukorgyár a Rupprecht család tulajdonában volt és Sopron utolsó cukorgyára volt. Feltételezem, hogy a XIX. században befejeződött ott a termelés... De jó volna fényképet látni róla, amikor még háromemeletes volt......Nincs valakinek a tulajdonában ilyen kép?

Kedves Mária! Igen, a fotón az általunk gombócvárnak nevezett épület látható.