Both Istvántól kaptuk a következő képeket, melyekről István így írt:"Bánfalva után Brennberg felé jobb oldalon, a Rák-patak völgyében az 1950-es években úttörő tábor működött. Akkor még katonai sátrakban laktunk. Később az állandósítás jegyében ott kő- és téglaépületeket építettek. 1968-ban a városi KISZ bizottság szervezésében továbbképzés keretében Sopronból és a megye településeiről hívták meg a kiszeseket a táborba. A képek ebben a táborban készültek."
Hozzászólások
Én meg világéletemben természetjáró voltam, nem ijesztett a táborozás, szúnyogok, sár, eltévedés, keverés, bolyongás, eső, sár, reggeli hideg stb. Életem legszebb é legkalandosabb élményei.... Ennek ellenére KISZ táborban nem voltam, valahogy megúsztam a KISZ tagságot és táborokat...... bár érzésem szerint nem volt annyira rossz se az úttörőség, sem a KISZ tagság. Ha a politikát leszámítjuk, rosszat nem tanultak a gyerekek. A politika pedig eleve úgysem érdekelte a fiatalokat....
- A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges
Kedves Aranka! Gyerekként a táborozás különleges élmény volt, bár igaz, voltak kellemetlen, sőt ijesztő pillanatai is. Ez utóbbiak közé tatozott az, amikor kigyulladt az út túloldalán lévő erdő - amit mi táborozó gyerekek vettünk észre -, majd vizet hordtunk a tűzoltóknak és részt vettünk a még parázsló helyek oltásában. De "érdekes élményt" jelentett az erdei latrina és annak használata is.
Kedves Tacsi! Bizonyos témák sulykolásán túl, az úttörő és KISZ-es életnek is voltak jó oldalai. Összejövetelek, kirándulások szervezése és megtartása, sőt barátságok keletkezése és hasznos ismeretek (pld.: elsősegély nyújtás) szerzése.
- A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges
Én megúsztam mindenféle tábort, (úttörő- és építőt) egyaránt, de egy biztos: az úttörő-, ill. KISZ-mozgalmaknak, az ideológiai "terelés" mellett, volt egy nagyon fontos erénye, a "közösség formálás", ami mostanság nem működik.
- A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges
Kedves Mindenki! Azt hiszem valamibe belenyúltam! Örülök a gondolatoknak,de... Mária! Nekem semmi bajom nem volt az akkori rendszerrel, abban kellett élnünk és nem is tudtuk, hogy létezik más is!
Nekem személy szerint a körülményekkel volt bajom, jó volt táborozni, volt valami érdekes abban, hogy nem vagyunk a szüleinkkel. A természetjárás napirenden volt a családommal, rengeteget kirándultunk ismerkedtünk a gombákkal,fákkal, virágokkal ( az erdőből hoztam a fát és a gubacsot)! A mai napig imádom a kalandot, a hegyeket, volt idő amikor meg is másztam őket! Ha valamit kedveltem az úttörő táborban ( valamint az iskolában) az a rendszer és a fegyelem volt, ami az egész életemet végig kísérte.
- A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges
Kedves Aranka! Nem nyúlt bele semmibe, hiszen csak a személyes élményekről van szó. Ami a mozgalmi életet illeti, arról az ilyen tapasztalatokkal nem bíró Tacsinak írtam.
- A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges
Az, hogy a mozgalmi életbe nem kerültem be, pusztán az életkoromnak köszönhető. 1956-ban érettségiztem, addig kötelezően DISZ tag voltam, de 1956 ezt eltörölte, de helyette jött a KISZ, ahová viszont 1956-ban nem kellett automatikusan belépni. Nem is léptem be, de kültagként rengeteg kulturális műsort szerveztünk a cégnél a fiatalok részére. Nagyon jó és emlékezetes programok, illetve rendezvények voltak.
Ezen kívül: versek, zene, tánc, pingpong, kirándulás olvasás, presszó továbbtanulás, mővelődés, koncertek stb. ebből állt az életünk.
- A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges
Kedves Tacsi! Az úgynevezett mozgalmi élet nélkül is nagyon mozgalmas életet éltél és élsz. Köszönöm a kiegészítő mondataidat.
- A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges
Jaj! De rossz emlékeim vannak a táborozásról! Ahogy István emlékszik vissza bizony katonai sátrakban voltunk elszállásolva. Valahogy mindig esett az eső, ami befolyt a sátorba és sáros lett minden! A tisztálkodási lehetőség is korlátozott volt. Szúnyogok hada. Annyit fáztam! Vissza ne térjen!