Klafsky Henrik (1893-1990)

Hozzászólok
Klafsky Henrik (1893-1990)

A soproni zenésztársadalom nagy öregje az akkor Moson vármegyei Sásonyban (ma Winden am See) született 1893. április 13-án. Klafsky Sándor iskolamester népes családjában ő volt a tizenharmadik gyerek. Az apa húga akkor már ünnepelt Wagner-énekesnő volt, s a hamburgi operaház tagja (1855—1896). Henrik bátyja, Rudolf (Sopronban Antalként ismerték) jelentékeny komponista és zenekritikus, Michael Haydn kutatója. Hozzájuk képest Henrik kenyérkereső foglalkozása — banktisztviselő lett — nem mondható éppen zenei pályának. A zenei tehetség azonban benne is forrt, s utat tört szabadidejében.

A család 1903-ban Sopronba költözött. Henrik akkor már olyan jól hegedült, hogy beülhetett a Beethovent játszó zeneegyleti zenekarba. 1904-ben tagja a Zeneegyesületnek. Zupančić (ő maga írta így) Miklós Károlynál tanult hegedülni, brácsázni és csellózni. Polgári iskolai és felsőkereskedelmi iskolai évei után, mint osztályelső, érettségi bizonyítvánnyal a kezében, 1911-ben munkára jelentkezett a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank soproni fiókjánál. Innen — 38 évi elismert munka után — 1949-ben mint fiókigazgató-helyettes ment nyugdíjba.

Húszévesen a Dalfüzér titkára, az énekkar basszus szólamában volt a helye. Ha kellett, vezényelt, de játszott vonósnégyesben is. Mivel a két háború között nem volt Sopronban nagybőgős, 1929-től kéthetente Bécsbe járt, hogy kitanulja a „szakmát”. Erről papírt is kapott. Attól kezdve egymaga vállalta és teljesítette ezt a szólamot a nagyzenekarban késő nyugdíjas koráig, sőt tanította is a hangszeren való játékot a zeneiskola diákjainak. Többek között ezt is. Mert életének további évtizedeiben ugyancsak tele volt munkával. Az 1863. évi Dalosünnepre emlékező 1963-as rendezvényen ő vezényelte a kórust a daloshegyi emlékkő előtt. Tanított és zenélt fáradhatatlanul.

Egyik alapítója és állandó közreműködője volt a Zupančić vezette Haydn—Mozart—Beethoven Klub hangversenyeinek, elsősorban a nagypéntekek során át megtartott kismartoni zarándoklatnak. Ezeken a kamarazenei hangversenyeken a mester Krisztus 7 szava a keresztfán c. művét játszották Haydn sírja fölött. Ha máshogy nem ment, hát gyalog tették meg Sopronból az utat.

Kikapcsolódásként szeretett hegyeket mászni. Tagja volt nemcsak a soproni alapítású Dunántúli Turista Egyesületnek,
, hanem osztrák egyleteknek is. Még 70 évesen is megmászta a Rax szikláit. Korán kelt, s rendszerint kikerékpározott a szőlejébe. Oda a szabad természet közelsége és a fizikai munka öröme vonzotta, mert bort nem ivott.

1878-ban prágai német színészek vendégszerepeltek Sopronban. Itttartózkodásukat arra használták fel, hogy megalakították a Schlaraffia egyesület helyi szervezetét. Klafsky 1916-ban lépett be a „Reych Semproniába”, a később világméretűvé fejlődött hálózat kilencedik „Burgjába”. Jelmondatuk: a művészet gyönyörködtet. Klafsky a Ritter Schubertl nevet kapta. Később a schlaraffok legelőkelőbb rendjének, a szigorúan 50 fős Storch-Rittereinek tagja lett. A bohókás egyesület Bärenburgja (a Színház utca 13.-ból 1884 nyarától) a Kaszinó Liszt Ferenc domborművével szembenéző sarkán volt. A díszes terem (amelyet örökbérletként használhattak estélyeiken) ma körülbelül a Magyar Művelődés Háza Petőfiről elnevezett terme. Számos banktisztviselő volt a tagja, például Zwinz Károly, „civilben” karmester, vagy Hoffer Ottó, a szimfonikus zenekar hegedűse. A némileg szabadkőműves indíttatású egyesület más országokban ma is létezik. A bécsi Allschlaraffenrat nevében búcsúztak Klafskytól a temetőben.

Klafsky egyedül élt Kis János utcai társasházi lakásában, de nem magányosan. Kapcsolatban maradt régi barátaival, s akik meglátogatták, azoknak szívesen mesélt régi emlékeiről. 1990. december 10-én halt meg.

Az írás a szerző tervei szerint a harmadik, 2005-ben megjelentetni tervezett Aranykönyvben jelent volna meg. Mivel a kötet kiadása meghiúsult, az elkészült 102 életrajz eddig kiadatlan maradt. Honlapunk "Neves soproniak" menüpontjában folyamatosan tesszük közzé a Hárs József Pro Urbe díjas helytörténész által írt életrajzokat.

Kép típusa: 
Kapcsolódó bejegyzés: 
Kapcsolódó kiadvány: 
Forrás: 

Nagy Alpár—Macher Frigyes: Klafsky Henrik emlékére. Soproni Szemle XLV. évf. (1991), 270—274. o.;
Szabó Jenő: Ritter Schubertl elindult az Alhallába. Klafsky Henrik halálára. Soproni Szemle XLV. évf. (1991), 275—277. o.;
Brockhaus—Riemann: Zenei lexikon. Budapest, 1984.;
Szerző nélk.: 100 Jahre Karfreitagsauf-führungen der „Sieben letzten Worte des Erlösers am Kreuze” von Joseph Haydn in der Bergkirche Eisenstadt 1898—1998. Kismarton, 1998.

Szerző: 
Kép keletkezésének éve: 
1893
Térkép nézetbe kerül: 
Nem kerül térképre
Turista térképre kerül: 
Nem kerül turista térképre
A bejegyzés szerzőjének életrajza: Hárs József
A bejegyzés létrehozása: 2018. augusztus 10.