Kugler Alajos (1859-1916)

A város főlevéltárosa, egyben a Deák téri Kultúrpalotába költözött Múzeumnak — Bünker János Rajnárd korai halála után — egyedüli vezetője, hirtelen távozott az élők sorából. A szívós, karcsú, látszólag ereje teljében lévő férfi 1916. június 1-jén reggel indult el Kert utca 6. sz. lakásából, hogy a Városházára menjen. 9 óra tájt fordult be a Templom utcába. Ott köszönt valakinek, s ahogy emelte kalapját, összeesett. Egy kapualjban próbáltak segíteni rajta, de már hiába. Szívszélhűdés — olvasható az anyakönyvben.

A hirtelen halál közelebbi oka bizonyára reménységének, fiának másfél évvel előbbi elvesztése volt. A fiú Galíciában, kórházban mint hősi halott végezte. A másik ok: a két állásból is következően olyan szerteágazó feladatok ellátására kényszerült, hogy nem tudott magának időt szakítani nyugodt alkotói munkára, a tudásából következő nagy mű megírására. A nekrológ írója óvatos. Viharos életről beszél, közelebbi megjelölés nélkül. Felesége és két felnőtt lánya Bécsben kapta a város hivatalos táviratát. Azt tudjuk, hogy az 1913-ban átadott Múzeum körül nagy viharok dúltak. Mire a két berendező — akik egyformán pályázhattak a vezetésre — félretehette sértődéseit, energiájuk, életerejük nagy részét feláldozta azért, hogy a végén a polgármester salamoni ítéletével egyaránt múzeumi főőr címnek örülhessen. Bünkert már 1914-ben vitte el (hasonló gyorsasággal) a halál.

Kugler Alajos apja Károly, anyja Hummelberger Anna. Nagycenken született 1859. március 23-án, katolikus családból. Először pap akart lenni, később rájött, hogy nem érez erre a pályára hivatást. 1877-ben a győri gimnáziumban jó eredménnyel állta meg a helyét az érettségi vizsgán. Beiratkozott a budapesti egyetem filozófiai fakultására, ahol 1880-ban végzett. Évekig nevelősködött előkelő családoknál, mire a Somogyvárott lakó Széchenyi Imre gróf titkárává fogadta. 1883-tól 1885-ig töltötte be ezt a tisztséget. 1886-ban megszerezte a jogot arra, hogy polgáriban és magasabb népiskolában taníthasson. Ekkor jött Sopronba, s a Laehnek intézetében kisegítő tanárként dolgozott. 1888-ban a legjobb eredménnyel tette le a levéltárosi vizsgát. Még ebben az évben megkapta kinevezését a főispántól Sopron város levéltárosi állására. Nehéz évek következtek. Az anyag őrzése és selejtezése ideiglenes helyen, majd átszállítása és rendezése az új Városházán Kuglerre hárult. És volt még energiája arra, hogy Bella Lajossal együtt régészeti tanulmányokat is folytasson. Nem beszélve arról, hogy tevékenykedett a Frankenburg Irodalmi Körben, s a szabad líceumi sorozatban előadásokat tartott a művelődni akaró közönségnek. Részt vett a millenniumi ünnepségek szervezésében, a Széchenyi-szobor avatásán. Érdemei elismeréséül a kultuszminiszter a műemlékek védelmével foglalkozó országos szervezet tagjává nevezte ki.

A nekrológban olvasható, hogy kedélye a vidám humortól a szélsőségesen maró gúnyig változott. Igazságszeretete és önzetlensége minden tiszteletet megérdemelt. Levéltárosi és régészeti ismereteit a szakemberek körében elismerték és értékelték. Korábban figyelemre méltó tanulmányokat írt tudományos folyóiratokba. Maradandó alkotásként tartották számon a Múzeum szakszerű berendezését. Szögezzük le azonban, hogy ezt az utókor előtt meg kell osztania Bünkerrel, a néprajzi anyag gyűjtőjével. A soproni színház története 1841—1891 c. munkája azonban tényleg maradandó és egészben az övé. A középosztály előtt ismert és becsült levéltáros szép temetését az új Szent Mihály-temetőben tartották 1916. június 3-án, szombaton délután.

Az írás a szerző tervei szerint a harmadik, 2005-ben megjelentetni tervezett Aranykönyvben jelent volna meg. Mivel a kötet kiadása meghiúsult, az elkészült 102 életrajz eddig kiadatlan maradt. Honlapunk "Neves soproniak" menüpontjában folyamatosan tesszük közzé a Hárs József Pro Urbe díjas helytörténész által írt életrajzokat.