Kultúrpalota - kultúrváros

Hozzászólok
A Kultúrpalota/Városi Múzeum épülete

Alig egy évtizedig élvezhette a Lenck-család a Deák tér végén 1890-ben felépített villáját, ugyanis miután az Építőbank bukása után a család anyagi helyzete kritikusra fordult, a villa német tulajdonba került. A tulajdonosváltást hamarosan újabb követte, s a város fennhatósága alá került épületben 1913. október 5-én megnyílt a Kultúrpalota, vagyis az önálló soproni múzeum. A gyűjtemény történetéről részletesen írt könyvének előszavában Kugler Alajos, az intézmény későbbi vezetője.

A helyi lapok büszkén hirdették a kultúra soproni fellegvárának létrehozását, mondván, "valami kulturvároshoz méltót cselekedtünk." Nem mindenki értett azonban ezzel egyet. A Népszava hasábjain a következő sorokat olvashattuk:

"A soproni munkások nem tudják ugyan, miért nevezték el az uj muzeumot kulturpalotának, amelyben régiségek, kőtörmelékek és törött fegyverek lesznek láthatók. Kultura Sopronban? Ott, ahol pincékben és tyuk- meg disznóólakban húzódnak meg a sokgyermekes családok. ahol halomszámra pusztít a tifusz, a [sarlach], a torokgyík és a tuberkulózis? Kultura itt, ahol 10 lépésre a Várkerülettől folyik a hires lkva-patak, mely az ottlakóknak tűrhetetlenné teszi a lélekzést: amely patakba a körülfekvő csatornátlan utcák árnyékszékei folynak bele? Kultura Sopronban, ahol tulzsufoltak az iskolák, ahol nincs népfürdő, ahol a városi menhelyen kívül alig van valami munkásjóléti intézmény, ahol nincs kórház, nincs egészséges munkáslakás, nincsenek munkásházak, csak templom, sok templom, kápolna, szentszobrok és kaszárnya! Azt halljuk, Magyarország minden részéből összejönnek a leghiresebb tudósok, hogy résztvegyenek a kulturpalota megnyitásán. Jöjjenek csak az urak, a tudósok, mi soproni munkások is üdvözöljük őket e helyen, mert más helyen ugyse találkozhatunk és kulturáról való hazug beszédet a gazdagon teritett asztalok után, amelynek költségeit mi munkások is fizetjük, tegyenek egy sétát Sopronban, nézzék meg az Ikva-patakot, nézzék meg a kórházat, az apácák kezében levő népfürdőt, nézzék meg a Bécsi-utcai aprólakásokat és nézzék meg a halálozási statisztikát, nézzék meg a nyomort és irják meg az igazságot az ujságokba: „Sopronban van kulturpalota, de keltura, az még sajnos nincsen!" Még egyszer üdvözöljük a vendég tudósokat és kívánunk a banketthez jó étvágyat. De figyelmeztetjük az urakat, hogy ebéd előtt ne nézzék meg Sopron nevezetességeit, mert elmegy az étvágyuk."

Az idő a helyi lapban a várost kultúrvárosnak titulálókat igazolta, a kultúra az elmúlt több, mint egy évszázadban végül győzedelmeskedett, Sopron városa és polgárai sokszorosan bebizonyították a kultúra iránti elkötelezettségüket.

Az 1913-ban átadott létesítmény mint Városi Múzeum, majd mint Liszt Ferenc Múzeum működött tovább. Hogy mindehhez aztán mit szóltak a munkások, talán sosem derül ki, talán egyszer egy másik lap hasábjain olvashatunk róla - ha így lesz, feltétlenól megosztjuk olvasóinkkal azt a cikket is.

A fotó készítésének pontos ideje nem ismert, a megadott dátum hozzávetőleges.

A korabeli újságcikket az Arcanum Digitális Tudománytár honlapján keresztül értük el.

Kép típusa: 
Fotó/Mozgókép készítője: 
Kép/Mozgókép beküldője: 
Kép keletkezési ideje: 
1940 körül

skarlát

Szerző: 
Kép keletkezésének éve: 
1940
3227-1731
Térkép nézetbe kerül: 
Térképre kerül
Turista térképre kerül: 
Nem kerül turista térképre
A bejegyzés szerzőjének életrajza: Kótai Mónika
A fotó készítőjének életrajza: Diebold Károly
A bejegyzés létrehozása: 2018. augusztus 1.

Hozzászólások

Bolodár Zoltán képe

Diebold Károly készítette a fotót 1953-ban a Soproni Múzeum fényképtára alapján.
https://www.facebook.com/regisegtar/photos/a.369647426843845...

Kótai Mónika - szerkesztő képe

Köszönöm, pontosítottam.

Bolodár Zoltán képe

Most jobban megnéztük a képet és valószínűleg tévedtek a leltározásnál. A jobb oldalon a fák között kitűnik a a Képezde épülete, ami azt jelenti, hogy a tévedtek az évszám meghatározói. Az biztos, hogy Diebold Károly a fotó készítője, de az évszámot mi is korrigálni fogjuk, talán 1940 körül, mert a fák már nagyobbak. Elnézést! Hibáztak a leltározók, mi meg átvettük a hibás adatot. Mentségünkre legyen mondva, hogy sok helyen felhasználták és többféle dátummal, gyakran az új publikálás dátumával ment tovább. Ilyen gyakran előfordul.

Dr. Schöberl Miklós Béla képe

Természetesen az újságok között az Oe.Z. is beszámolt (részletesen egy egész oldal terjedelemben) a múzeum megnyitásáról. Csak két dolgot kifogásol, hogy a Kaszinó nagytermében rendezett közel 200 fős banketten a vacsorát megint nagy késéssel (wie dies in Regel der Fall ist, viel später) kezdődött, valamint a múzeumi látogatási időt, ami hetente csak egyszer vasárnap 10-től 12 óráig volt meghirdetve.
Szóval minden sajtóorgánum fújta a magáét.
De, hogy mit ért gyakorlatilag kultúra alatt a munkások nevében fellépő diktatórikus hatalom, azt a megnyitás után néhány évvel az egész város megtudta. Kulturális intézményeink közül csak a kat. Kör esetét említve, a kommün alatt a helységeiket (Új u. 28) elfoglaló munkás szakszervezetek eltüzelték az egyesület 1865 és 1892 közötti nagy helytörténeti értékű jegyzőkönyveit, a könyvtárukból eltűnt 386 kötet és a berendezésben okozott károk kijavítása 516,40 korona költséget jelentett.

Kótai Mónika - szerkesztő képe

Köszönöm, érdekes volt olvasni!