Alig egy évtizedig élvezhette a Lenck-család a Deák tér végén 1890-ben felépített villáját, ugyanis miután az Építőbank bukása után a család anyagi helyzete kritikusra fordult, a villa német tulajdonba került. A tulajdonosváltást hamarosan újabb követte, s a város fennhatósága alá került épületben 1913. október 5-én megnyílt a Kultúrpalota, vagyis az önálló soproni múzeum. A gyűjtemény történetéről részletesen írt könyvének előszavában Kugler Alajos, az intézmény későbbi vezetője.
A helyi lapok büszkén hirdették a kultúra soproni fellegvárának létrehozását, mondván, "valami kulturvároshoz méltót cselekedtünk." Nem mindenki értett azonban ezzel egyet. A Népszava hasábjain a következő sorokat olvashattuk:
"A soproni munkások nem tudják ugyan, miért nevezték el az uj muzeumot kulturpalotának, amelyben régiségek, kőtörmelékek és törött fegyverek lesznek láthatók. Kultura Sopronban? Ott, ahol pincékben és tyuk- meg disznóólakban húzódnak meg a sokgyermekes családok. ahol halomszámra pusztít a tifusz, a [sarlach], a torokgyík és a tuberkulózis? Kultura itt, ahol 10 lépésre a Várkerülettől folyik a hires lkva-patak, mely az ottlakóknak tűrhetetlenné teszi a lélekzést: amely patakba a körülfekvő csatornátlan utcák árnyékszékei folynak bele? Kultura Sopronban, ahol tulzsufoltak az iskolák, ahol nincs népfürdő, ahol a városi menhelyen kívül alig van valami munkásjóléti intézmény, ahol nincs kórház, nincs egészséges munkáslakás, nincsenek munkásházak, csak templom, sok templom, kápolna, szentszobrok és kaszárnya! Azt halljuk, Magyarország minden részéből összejönnek a leghiresebb tudósok, hogy résztvegyenek a kulturpalota megnyitásán. Jöjjenek csak az urak, a tudósok, mi soproni munkások is üdvözöljük őket e helyen, mert más helyen ugyse találkozhatunk és kulturáról való hazug beszédet a gazdagon teritett asztalok után, amelynek költségeit mi munkások is fizetjük, tegyenek egy sétát Sopronban, nézzék meg az Ikva-patakot, nézzék meg a kórházat, az apácák kezében levő népfürdőt, nézzék meg a Bécsi-utcai aprólakásokat és nézzék meg a halálozási statisztikát, nézzék meg a nyomort és irják meg az igazságot az ujságokba: „Sopronban van kulturpalota, de keltura, az még sajnos nincsen!" Még egyszer üdvözöljük a vendég tudósokat és kívánunk a banketthez jó étvágyat. De figyelmeztetjük az urakat, hogy ebéd előtt ne nézzék meg Sopron nevezetességeit, mert elmegy az étvágyuk."
Az idő a helyi lapban a várost kultúrvárosnak titulálókat igazolta, a kultúra az elmúlt több, mint egy évszázadban végül győzedelmeskedett, Sopron városa és polgárai sokszorosan bebizonyították a kultúra iránti elkötelezettségüket.
Az 1913-ban átadott létesítmény mint Városi Múzeum, majd mint Liszt Ferenc Múzeum működött tovább. Hogy mindehhez aztán mit szóltak a munkások, talán sosem derül ki, talán egyszer egy másik lap hasábjain olvashatunk róla - ha így lesz, feltétlenól megosztjuk olvasóinkkal azt a cikket is.
A fotó készítésének pontos ideje nem ismert, a megadott dátum hozzávetőleges.
A korabeli újságcikket az Arcanum Digitális Tudománytár honlapján keresztül értük el.
skarlát
Hozzászólások
Köszönöm, pontosítottam.
- A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges
Most jobban megnéztük a képet és valószínűleg tévedtek a leltározásnál. A jobb oldalon a fák között kitűnik a a Képezde épülete, ami azt jelenti, hogy a tévedtek az évszám meghatározói. Az biztos, hogy Diebold Károly a fotó készítője, de az évszámot mi is korrigálni fogjuk, talán 1940 körül, mert a fák már nagyobbak. Elnézést! Hibáztak a leltározók, mi meg átvettük a hibás adatot. Mentségünkre legyen mondva, hogy sok helyen felhasználták és többféle dátummal, gyakran az új publikálás dátumával ment tovább. Ilyen gyakran előfordul.
- A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges
Természetesen az újságok között az Oe.Z. is beszámolt (részletesen egy egész oldal terjedelemben) a múzeum megnyitásáról. Csak két dolgot kifogásol, hogy a Kaszinó nagytermében rendezett közel 200 fős banketten a vacsorát megint nagy késéssel (wie dies in Regel der Fall ist, viel später) kezdődött, valamint a múzeumi látogatási időt, ami hetente csak egyszer vasárnap 10-től 12 óráig volt meghirdetve.
Szóval minden sajtóorgánum fújta a magáét.
De, hogy mit ért gyakorlatilag kultúra alatt a munkások nevében fellépő diktatórikus hatalom, azt a megnyitás után néhány évvel az egész város megtudta. Kulturális intézményeink közül csak a kat. Kör esetét említve, a kommün alatt a helységeiket (Új u. 28) elfoglaló munkás szakszervezetek eltüzelték az egyesület 1865 és 1892 közötti nagy helytörténeti értékű jegyzőkönyveit, a könyvtárukból eltűnt 386 kötet és a berendezésben okozott károk kijavítása 516,40 korona költséget jelentett.
- A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges
Köszönöm, érdekes volt olvasni!
- A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges
Diebold Károly készítette a fotót 1953-ban a Soproni Múzeum fényképtára alapján.
https://www.facebook.com/regisegtar/photos/a.36964742684384…