Kunszery Gyula: Ikva
Ilyennek látta és láttatta Kunszery Gyula (1906-1973) költő, újságíró, irodalomtörténész az Ikvát a Napkelet című szépirodalmi és kritikai folyóirat 1934. szeptemberi számában megjelent versében.
IKVA
A neved: békabrekegés,
vizecskéd piszkos és kevés,
partod szegényes, szűk a medred,
körötted minden sivár, ócska,
szánalmas vagy piciny folyócska.
Azért kicsit mégis szeretlek;
mert benned kis folyó-barátom
a sorsom bús folyását látom.
Ködös hegyekből jössz, nyugatról,
ugrándozón, vígan cseregve
csalóka fényű napkeletre;
hamis sugár vonz s űzve hajszol
valami nomád nyugtalanság,
s a véged itt: mocsár, láp, Hanság.
Amint magad előbbre ásod,
meglassul fürge, gyors folyásod,
és félszegen tekergve, kajlán
elsompolyogsz a város alján,
s kapsz tőle bőven piszkot, szennyet;
ezüsthalak nem úsznak benned,
csak békák, s partodon akad tán
pár űzött, ázott szürke patkány.
Majd vonszolod tovább magad,
vized folyammá nem dagad,
csak egyre csökken, egyre bágyad,
pedig tán óceán a vágyad;
s még mész sarat, szutykot taposván,
hogy elnyeljen végkép — a posvány.
Te nem jutsz el, hiába ámít
lidérces lángok csalfa fénye,
a szép, a szent, nagy óceánig.
De vár a csúf halálnak réme:
elpusztulsz sárba nyomorítva,
sorsom szegény folyója, Ikva.
A költeményre Dr. Schöberl Miklós Béla hívta fel a figyelmünket, köszönjük!
További soproni vonatkozású verseket honlapunkon a képeslap feletti Vers címkére kattintva olvashatnak.
Az itt bemutatott képeslap Preidl Zoltán soproni képeslap- és fényképgyűjtő kollekciójának egyik darabja. Ezúton fejezzük ki köszönetünket Zoltánnak, hogy lehetővé tette az anyag bemutatását honlapunkon. A gyűjteményben szereplő képeket folyamatosan tesszük közzé, az egyes darabok a Preidl Zoltán gyűjteménye címkére kattintva listázhatók ki. A gyűjtő Facebookos oldalának linkjét a Kapcsolódó és ajánlott link alatt találják.
- A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges
Hozzászólások
A kitűnő versben elsősorban saját költői sorsát, világlátását ábrázolja Kunszery (Kunczer) Gyula – szellemesen, bravúrosan. Ő nem csak újságíró, irodalomtörténész és költő, hanem 1929 és 1934 között a Soproni Széchenyi gimnázium magyar német szakos tanára is.
Dér Zoltánnak, a „különös átlagembernek” a kollégája(Irodalom rovat). A visszaemlékezés szerzője az „Új munkahelyem, a Soproni Állami Reáliskola” című fejezetben egy teljes bekezdést szentel fiatal tanártársának. Érdemes fellapozni, mert mintha volna valami köze egymáshoz a két szövegnek. Sajnos, ezt a másik verset nem találtam meg. (Kunszery Gyulára még két további helyen is találunk utalást: „”Fiatal kollégák társas élete” és „Mi történt még a gimnáziumban 1933 és 1941 között?”)
- A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges
Köszönöm, Árpád. Íme a link az említett Dér Zoltán fejezethez: https://sopronanno.hu/irodalom/der-zoltan-egy-kulonos-atlagember-elete-u...
Érdekes lenne elolvasni az ott említett verset, talán a mek.osz oldalán lehet fent egy Kunszery kötet?
- A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges
Kunszery azért, hogy saját költői sorsát, világlátását ábrázolja, poéta szabadságával ad versében földrajzi leírást: „Ködös hegyből jössz, nyugatról (…) s a véged itt: mocsár, láp, Hanság.”
Ikva nyugatról jön ugyan, de a főcsatorna megvalósításával (1864) és a Hanság lecsapolásával vége nem pusztulás „(…) sárba nyomorítva.” Vize eljut nagy folyókon át a tengerig.
Ebből a tényből pedig származhat számunkra egy felülértelmezési gondolatréteg, melynek már pozitív kicsengése van.Ha „(...) mész sarat, szutykot taposván (…)” (ez lenne a Hanság lecsapolás átvitt értelemben is) eljuthatsz „(…) a szép, a szent, nagy, óceánig.”
Ikva sorsa így akár ezt is szimbolizálhatja.
- A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges
Csak érdekességképpen: a vers ebben a kötetben is szerepel:
https://sopronanno.hu/kiadvany/vallomasok-egy-varosrol, a Soproni Szemlében (1979/4.) a következőket írja Szabó Jenő és Kovács József László:
"Bár Kunszery Gyula nem kritikának szánta, Ikva című versével nem érthetünk egyet. A soproniak számára az Ikva nem csupán poshadó, célját soha el nem érő kis folyócska, hanem évszázados munkahely is. Kékfestők, tímárok, posztósok használták vizét. Kunszery különben igen szép, csak kissé melankolikus versében a végzett munka álmodozásnál sokkal felemelőbb elégedettségét hiányolja a soproni. Mennyivel találóbbak Dénes Zsófia sorai:,,... jobban szeretem az Ikva patakot közrefogó és lefelé húzódó sikátorokat ... mert ezek még mindig azt a lázas, előretörő akaratot lélegzik, amely Sopron arcát az alkotó kéz erejével megalkotta és fenn is tartja a mai napig.”
- A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges
Köszönöm, Mónika! A Soproni Szemle hivatkozott számát megnéztem, a kötetet bemutató írást elolvastam. Érdekes, hogy a két szerző nem közösen jegyzi a könyvről szóló recenziót/kritikát. Az idézett részlet Szabó Jenőnél szerepel. Kovács József László pedig inkább "hiányolja" a "Vallomások egy városról" című kötetből Kunszery Gyulának egy másik versét, a "Szibériai utazás" címűt. Bőven idéz is belőle, és érdekes módon kiderül, hogy ez az a költemény, amelyikről Dér Zoltán visszaemlékezésében szó esik, s amelyet eddig nem találtam.
- A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges
A fejléc mindkettőjüket jelölte, az zavarhatott meg. Most már "csak" meg kell találnunk a verset. Kíváncsi lettem rá.
- A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges
„Oedenburg 8.11.1901
Bin glücklich angekommen. Gruss an Euch alle
von uns alle mit Gruss Eduard /
Gruss an Herrn Lorenz auch von Vater“
- A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges