Lackner Kristóf (1571-1631)

Hozzászólok
Lackner Kristóf (1571-1631)

A magyar államtudományi irodalom korai képviselője volt, a barokk udvari humanizmus európai léptékű alakja — Sopron város leghíresebb polgármestere.

1571. november 18-án született Sopronban. Édesapja Lackner Ádám bajorországi ötvösmester, aki 1568-ban nyert polgárjogot városunkban. Édesanya, Schiffer Borbála, osztrák asszony volt. A gyermek Lackner azonban már magyar környezetben nevelkedett. Szülei 1579-ben a csepregi kollégiumba adták, hogy a Dunántúl híres evangélikus iskolájában magyarul tanulhassa az élő ismereteket. Fiatal éveit a zaklatott útkeresés jellemezte. Megszökött Csepregről, a Felvidéken és Morvaországban hányódott, majd katonának állt. Visszatérve szülővárosába, apja keze alatt kitanulta az ötvösmesterséget. Tudásvágya újra feltámadt, a gráci protestáns főiskolán már kimagasló eredményeket ért el. 1591-ben beiratkozott a páduai egyetemre, ahol jogot és filozófiát hallgatott. 1595-ben az örökösödési jogról írt értekezésével doktorált, majd megszerezte a magiszteri fokozatot is. Ez arra jogosította fel, hogy maga is előadjon az olasz egyetemeken. Beutazta egész Itáliát, s a barokk humanizmus szellemiségével felvértezve, hírneves tudósként tért haza Sopronba.

A szülőváros hamar bizalmába fogadta, pályája meredeken ívelt felfelé. 28 évesen a városi tanács tagja lett, 1601-ban nemességet kapott II. Rudolftól, 1603-ban városbíróvá, majd négy ízben Sopron polgármesterének választották. Tizenhárom éven át volt a város feje.

Lackner az itthoni környezetben igyekezett meghonosítani mindazt, amit Itáliában látott és megtanult. Az európai műveltség magvait akarta elültetni Sopronban, s a műveltség áldásait a polgárság javára fordítani. Szerette volna szülővárosát valóságos kis reneszánsz városállammá formálni. 1604 pünkösd vasárnapján megalapította a Soproni Nemes Tudósok Társaságát, amelynek irodalombarát egyháziak, világiak és olvasott tanácsurak voltak a tagjai. A tudóstársaság legtudósabbja maga Lackner volt, aki az emblematika európai viszonylatban is jelentős alakjának számított. (A jelképek titokzatos világát kutatta; a szimbólumokban isteni erők keze nyomát, az univerzum örök törvényeit és erkölcsi parancsait kereste). Emblémaszótára 1617-ben jelent meg Kereszturon, Florilegus Egyptiacus címen. Lackner számos latin nyelvű államtudományi művet és iskoladrámát is írt. Corona Hungariae (1618) c. munkája ún. királytükör, amelyben az ideális uralkodó (II. Mátyás) alakját rajzolja meg. Lackner könyvében a szentkoronán az ékköveket emblémák helyettesítik, s ezek egy-egy uralkodói erény kifejezői. (A legnagyobb, Nap alakú drágakő pl. az életadó fényt és a bölcsességét jelképezi. Amint a Nap a természetet, úgy élteti a jó király az ő népét). Iskoladrámái közül a líceum diákjai hármat is színre vittek. A városházán mutatták be pl. a Cura regia-t (Királyi gondok, 1616), amely Lackner politikai és erkölcsi nézeteit szólaltatta meg a dialógusokban. (Akár a soproni színjátszás első megnyilatkozásainak is tekinthetjük ezeket a polgármester szervezte diákelőadásokat).

Lackner a képzőművészetek tiszteletét is megtanulta Nyugaton. Ő maga is kiváló grafikus volt, műveit saját rézmetszeteivel illusztrálta, könyvtára köteteit magakészítette ex librissszel jelölte meg. — A reneszánsz ember természetrajongása jellemezte. Majorja kertjében — itáliai mintára — patak futott, kerti háza előtt fűzfák bókoltak, példázva a soproniaknak, hogy a kőházak közé is oda lehet varázsolni a természet üde zöldjét. A kerti lak vendégeinek saját verseskönyvével, a Soproni Füzessel kedveskedett (Salicetum Semproniensis, 1626).

Sopron első polgárának gondja volt rá, hogy az omladozó régi városházát is kijavíttassa. Az épület falait — ahogy Velencében látta — festményekkel, feliratokkal, jelképekkel díszítette, amelyek a polgárok erényeire és kötelességeire figyelmeztettek. A tanácsterem falán pl. az egyik embléma a kilobbanó, az önmagát elemésztő mécsest ábrázolta. Alatta a felirat: Sum ut prosim (Vagyok, hogy használjak).

A tudós polgármester egyben vitéz katona és ügyes diplomata is volt. A Bocskai felkelés idején városkapitányként személyesen irányította Sopron védelmét, ki-kicsapva az erdélyi fejedelem hajdúira és a török-tatár hordákra. A háború után a külvárost is kőfallal és vizesárokkal vétette körül megerősítette a belváros bástyáit, és egy új bástyatornyot is emelt. Újjáépítette a lőpormalmot és felszerelte a fegyvertárat.

Kivételes diplomáciai érzékét a harmincéves háború nehéz időszakában mindig Sopron javára kamatoztatta. Kerülte az összeütközést, részt vett a Bethlen által 1620-ban Besztercebányára összehívott országgyűlésen, de tette mindezt úgy, hogy II. Ferdinánd bizalmát sem vesztette el, sőt érdemeiért palotagrófi címet kapott az uralkodótól. A város falain kívül véres háború dúlt, ám Sopronban békés építőmunka folyt. Az ősi tornyok körül új polgárházak és festői udvarú barokk paloták nőttek ki a földből, a határban szőlőjüket kapálhatták a gazdák, kerti házában a zsoltárfordító Szenci Molnár Albertet vendégelte a polgármester...

Lackner politikája tette lehetővé mindezt, amely a társadalmi és vallási megújulás útját egyengette a városban és az országban. A város fejének egész életében szívügye volt a templom és az iskola: a felekezetközi béke megkötése és egy műveltebb új generáció fölnevelése. Végrendeletében házát, majorját és minden pénzét szülővárosára hagyta. A kórház javára, a török fogságban sínylődő soproniak kiváltására, árva lányok kiházasítására és a külföldi egyetemeken tanuló, kiváló képességű fiatalok taníttatására. Még a századfordulón, 1901-ben is tanult soproni diák ebből az alapítványból.

Lackner Kristóf 1631. december 29-én hunyt el. A Szent György-templom sírboltjában temették el, síremlékét az oltár mellé helyezték. Élete munkásságával a város egész további gazdasági és kulturális fejlődésének alapját vetette meg. Egykori lakóházán bronz-, volt majorja helyén kőtábla hirdeti emlékét. A nevét viselő utcában mellszobra vigyázza a mai várost. Az egyik új lakótelepen iskolát neveztek el róla. Vers, regény, dráma és tudományos művek egész sora örökíti meg nemes alakját. A Lackner-érem a soproni polgár egyik legmagasabb kitüntetése. Ő volt és marad a soproni polgármesterek örök eszményképe.

Az írás az Aranykönyv 2000. című kötetben jelent meg és a szerző jogutódjának hozzájárulásával közöljük.
Aranykönyv 2000.
Írta és összeállította Sarkady Sándor és ifj. Sarkady Sándor
Kiadó: Quint Reklámügynökség
Felelős kiadó: Jászberényi Klára
Művészeti vezető: Bugyi Sándor

Kép típusa: 
Kapcsolódó kiadvány: 
Szerző: 
Kép keletkezésének éve: 
1571
Térkép nézetbe kerül: 
Nem kerül térképre
Turista térképre kerül: 
Nem kerül turista térképre
A bejegyzés létrehozása: 2019. március 20.