Lehár Ferenc (1870-1948)

Világhírű magyar operettszerző. 1874-től 1877-ig élt városunkban, 1940-től Thurner Mihály polgármester javaslatára Sopron díszpolgára. Apja, idősebb Lehár Ferenc karmester, a prágai konzervatóriumban tanult, katonakarmesterként végigjárta az egykori Osztrák-Magyar Monarchiát Losonctól Póláig. 1868-ban Komáromban kelt egybe Neubrandt Krisztinával aki német neve ellenére csak magyarul tudott "Lanci"-nak becézett kisfiúk már négy éves korában bármely dallamra tudott kíséretet szerkeszteni, hatéves korában Sopronban édesanyját már saját szerzeményével lepte meg.

A Lehár család 1877-től három éven át élt városunkban, az apa ekkor a soproni háziezred karmestere, egyúttal énektanár a helyi reáliskolában. A végleges letelepedés reményében a család házat is vásárolt a Malom utca elején, de vágyuk végül meghiúsult. Lehár Ferenc mindenkor nosztalgiával gondolt vissza boldog soproni gyermekkorára. Gimnáziumba már Pesten a piaristákhoz járt majd atyja német szóra a morvaországi Sternbergbe küldte. Tizenkét éves gyermekként került be a prágai konzervatórium hegedű szakára; előbb Németországban színházi hegedűs, majd mindössze húszesztendős korában a losonci gyalogezred karnagya. Első nagyobb színházi sikere harminckét éves korában a Drótostót című operett volt, igazi sikerét a Víg özvegy (Die lüstige Witwe) hozta meg, mely 1910-ben 400 színházban került bemutatásra.

Művei bámulatos termelékenységgel születtek, 1924-ig 26 operettet és 150 különböző zenei művet alkotott. Lehár operettjeit Sopronban már a régi színház épületben is játszották; 1903-ban németül, majd 1904-ben magyarul a Drótostótot, 1906-tól a Víg özvegyet kb. 20 előadásban öt hónap alatt. Az új színházépületben a Luxemburg grófja, a Cigányszerelem, a Hercegkisasszony, az Éva, a Pacsirta, a Frasquítta. a Cárevícs és A mosoly országa került műsorra. Friderikát, a Goethe szerelmét színre hozó operettet 1929 márciusában maga a Mester vezényelte. A Sopronvármegye a következő táviratot kapta tőle: "Hazajövők. Friderikát dirigálom. Szeretettel és magyar üdvözlettel: Lehár Ferenc."

1942-ben Kamenszky Árpád Soproni- Thurner Mihály polgármester utóda meghívta a világhírű zeneszerzőt a díszoklevél átadására. A megtisztelő meghívásnak nem tudott ekkor eleget tenni, ekkor dolgozott a "Garabonciás diák" dalművén. "Ismerem kötelességemet nemes Sopron városával szemben. Törekedni fogok, hogy hálám adóját művészetem bemutatásával lerójam" - írja válaszlevelében. 1944-ben a háború viszontagságai, majd a betegsége akadályozta meg Lehárt tervezett soproni útjában. 1945-ben a soproni Nemzeti Bizottság türelmetlensége megszüntette Lehár Ferenc soproni díszpolgárságát, egy 1947-es újabb határozat a helytelen intézkedést jóvátette, és a Város újra úgy határozott, hogy "1940.1. számú határozatát teljes egészében fenntartja." Fábján Lajos polgármester 1948-as levelében ezt közli a Mesterrel: "A romok felett is Lehár dallamokat visz a soproni szél bizonyítékául a város zenekultúrájának, valamint annak a szeretetnek és büszkeségnek, mellyel a város népe a Lehár-zene iránt viseltetik".

Lehár Ferenc 1948. október 24-én hunyt el. Gyászjelentésében címei közül első helyen olvashatjuk, hogy a Művész „Sopron-Ödenburg városa díszpolgára" („Ehrenbúrger der Stadt Sopron-Ödenburg") volt.

Az írás az Aranykönyv 2002. című kötetben jelent meg és a szerző hozzájárulásával közöljük.
Aranykönyv 2002.
Szerkesztette: Sarkady Sándor
Kiadó: Quint Reklámügynökség
Felelős kiadó: Jászberényi Klára
Művészeti vezető: Bugyi Sándor

:::
Lehár Ferenc emlékét díszpolgárrá választása, 1940 óta őrzi utca Sopronban. A Malom utca, ahol egykor élt, vette fel a nevét. Emléktáblája ugyanitt található 1935 óta.