Litfass Károly (1848-1924 után)

Keresés az archívumban

Helyszín
Litfass Károly (1848-1924 után)
Eredeti méret

A soproni evangélikus anyakönyvek Carl Litfaß származási helyeként a német Naumburg an der Saalet jelölik meg, s ez az adat ismétlődik gyermekei születésének bejegyzésénél. 1920-ban és 1924-ben még szerepel az anyakönyvekben. Haláláról sem Sopronban, sem Szombathelyen egyelőre semmi nyom. Ha erről nem is, de a kezdetekről tudunk már valamit. Szerencsére ma már könnyen elérhető az illetékes Stadtarchiv Naumburg. Közlésükből kiderül, hogy Carl Litfaß a városban született 1848. március 17-én, szülei Franz Litfaß és Emilie Klaffenbach. Nyomdatulajdonos volt ott, míg — meg nem határozott időpontban — Szombathelyre nem költözött. Berlinből Naumburgba települt apja viszont annak a berlini Ernst Litfaßnak a testvére, aki feltalálta a belülről megvilágított hengeres hirdetőoszlopot.

Carl (Karl) Litfaß (Litfass Károly) soproni nyomdájának előtörténete az, hogy Kőszegről Szombathelyre, majd Sopronba költözött Reichard Adolf — érzékelve, hogy milyen jól megy a Romwalter-nyomdának — 1854-ben szintén alapított egy ilyen üzemet. Neki azonban nem sikerült cégét lendületbe hozni. A Szombathely felől 1879 körül betoppanó Litfass Károly inkább látott benne fantáziát, és 1883-ban megvásárolta Reichardtól a nyomdát. A kis üzem az új tulajdonossal eleinte nem is működött rosszul. Az 1889. évre kiadott kalendáriumában cégét mint nyomdát, újság- és kalendáriumkiadót, könyvkötészetet, nyomtatványraktárt, papír- és írószer kereskedést hirdeti. A Várkerület 72. a „telephelye”. A „Sopron”, a Népiskolai Lapok és a Comitats-Landwirthschafts-Zeitung adminisztrációja is hozzá költözött. Tízféle nyomtatványt sorol fel, amelyeknek ő a kiadója. A kalendáriumán kívül Hahnenkamp két füzetét, Kápolnay magyar nyelvtankönyvecskéjét, Poszvék Sándor „Egyházi énekek és imádságok az evang. vallású tanuló ifjúság számára” c. 35 krajcáros kiadványát olvashatjuk a listán, amelyen Pálfy József, Moller Ede, Bárczi Iván, Matavovszky Béla neve mellett a legdrágább könyv Frankenburg Adolf Bécsi élményeim c. írása 3 forintért. A nyomdának külön is van hirdetése a kalendáriumban. Eszerint vizitkártyákat, menüket, táncrendeket, particédulákat (gyászjelentéseket), árlistákat, sőt részvényeket is nyom rendelésre. Raktáron tartja a plébánia-hivatalok, ügyvédek, mindenféle hatóság nyomtatványait. Könyvkötészete pedig az elefántcsonttól kezdve a selyemig és a bőrig mindent felhasznál.

A szép felsorolás ellenére a Romwalter-nyomda új tulajdonosával, Röttig Gusztávval szemben nem sokáig bírta a versenyt. Az iparlajstromban 1892 szeptemberében a Szederköz 3-ban tűnik föl egy Hoffmann nevű társtulajdonossal, egy év múlva már megint egyedül, de most a meghosszabbított Erzsébet utca 14. sz. ház a címe. Ez a próbálkozás azonban visszamondás folytán 1896-ban megszűnt. Miért? Mert Röttig megvette (a dátum 1897).

Carl Litfassnak (nevének több írásmódja is van) feleségétől, a szombathelyi római katolikus Rosits Viktóriától az evangélikus anyakönyv szerint 1880. január 21-én Ernő néven fia született. Ernő az anyakönyv szerint 1913-ban magyarosította vezetéknevét Kálmánra. A házaspár további (ugyancsak Kálmánra magyarosított) gyermekei: 1881. szeptember 17-én Emilia, 1885. február 13-án Irene Ernestina Karolina, 1886. december 14-én Adelheid Paula Alicia. 1890. augusztus 3-án pedig Elemér (ő viszont Dénes vezetéknevűre magyarosított). A keresztszülők mindegyik esetben Schwarz Márton először kesztyűs, majd magánzó és Carolina nevű neje. A két első fiú (a nem soproni Győző mint ismétlő) neve megtalálható a bencés gimnázium 1889/90. évi értesítőjében, az első osztály névsorában, de tovább nem. Litfass Károly neve az anyakönyvben 1920-ban mint Röttig Gusztáv halálának a bejelentője tűnik fel. (Paprét u. 8. a lakáscíme.) Ernő fia halálának 1924. december 2-i bejegyzésében az apa és az anya is mint élők szerepelnek.

Csatkai nyomdatörténetében megjegyzi: „fiai azonban már jó magyarok lettek, az egyik, Kálmán Ernő dr., a városnak szépemlékezetű főjegyzője volt.” (És a Dunántúli Turista Egyesület titkára.) Az ő ugyancsak Ernő névre keresztelt fia 1913. január 13-án született, s 1990. május 16-án halt meg mint férje Gerencsér Katalinnak (1920—2001). Ez a Katalin Gerencsér Nándor bőrgyógyász főorvos húga volt.

Ernst Theodor Amadeus Litfaß (1816—1874) berlini nyomdász és könyvkereskedő 1854-ben rendőrségi engedélyt kért, hogy boltja előtt hirdetőoszlopot állíthasson (az ötlet Angliából való, de ott a szerkezetet kocsin húzták). Ez a Litfaß-Säule (Litfass-oszlop) magas, méteres átmérőjű henger, belülről átvilágított plakátokkal. Egész Európában elterjedt. Változata a vaslemez henger, ráragasztott hirdetések-kel, Sopronban mindkétféle megtalálható.

Az írás a szerző tervei szerint a harmadik, 2005-ben megjelentetni tervezett Aranykönyvben jelent volna meg. Mivel a kötet kiadása meghiúsult, az elkészült 102 életrajz eddig kiadatlan maradt. Honlapunk "Neves soproniak" menüpontjában folyamatosan tesszük közzé a Hárs József Pro Urbe díjas helytörténész által írt életrajzokat.

Kép típusa
Forrás

Carl Litfaß: Oedenburger Comitats-Kalender auf das Gemeinjahr 1889. 2. évf. (és 1893);
Csatkai Endre: A soproni könyvnyomdászat története. In: VÁRhely 2001/2. sz.;
Iparlajstrom; Anyakönyvek;
Soproni Katolikus Konvent, Temetőkönyv;
Jahrbuch des Vereins für die Geschichte Berlins „Der Bär von Berlin” 1954, 43. o. a feltalálóról;
Mi újság? Outdoor! 57. szám, 2001. június; Brockhaus Encyclopedie

Szerző
1848

Hozzászólások

Dr. Dénes József | 2019. november 4. 08:23

Litfass Károly dédunokája, Litfass (Dénes) Elemér unokája, Dénes József magyar-történelem szakos tanár (1933-2013), irodalmár fia vagyok. Kérem Hárs urat, keressen meg. Email címem: atreus@pr.hu

weboldalam: www.oroksegvedelem.hu

A bejegyzés létrehozása: 2018. július 24.
Kérjük, ne használja a képernyő nyomtatást a képek másolására! Köszönjük.