"Lottós Máté"

Hozzászólok
A lottózó a Hátsókapu utcában

Valószínűleg minden szerkesztőnek van kedvenc témája, ez alól magam sem vagyok kivétel. Mindig is kifejezetten érdekelt az egyszerű, hétköznapi emberek sorsa, aki nem tettek különösen - helytörténeti értelemben véve - nagy dolgot a városukért, de részesei voltak annak hétköznapjainak, ha a közelmúltban éltek, találkoztunk velük az utcán, ismeretlenül is köszöntöttük egymást. Talán ők sarkalták a cipőinket, talán ők mérték az édességboltban a bonbont, amit vettünk. Vagy régebben éltek és dédanyáink tőlük vettek jeget vagy tán éppen a szappant a drogériában. A maguk módján részei voltak az életünknek. És részei voltak egy város életének is. Talán tettek is érte, mint Gantner Antal vagy egyszerűen "csak" mindenki ismerte őket, mint gyerekkorom ikonikus soproni figuráját, Tóth Mátét vagy közkeletűbb nevén "Lottós Mátét". Ma már egyre kevesebben emlékeznek rá, hiszen ő is csak egy kisember volt a soproni hétköznapokból. Tóth Máté 1994. december 31-én hunyt el, temetése után Gosztonyi Miklós közölt róla emlékező sorokat a Kisalföld hasábjain. Élt egyszer egy ember ... címmel:
"Élt egyszer egy ember, aki szinte minden soproni lakosnak ismerőse volt, de akit csak kevesen, alig több, mint tízen kísérték utolsó útjára. A hét elején temették el Tóth Mátét, a város legendás könyv- és lottóárusát. Az elmúlt év utolsó napjaiban súlyos baleset érte, amelyből már nem épült fel. Hatvanhét éves korában hunyt el. Sajátos egyénisége évtizedeken át igen nagy népszerűségnek örvendett. Az ötvenes években bélyeg-magánkereskedést folytatott, de üzletét államosították. Kiváló és szenvedélyes filatelista volt: nevéhez fűződik az 1956-os híres soproni "felülbélyegzés". Tóth Máté a történelmi napokban minden egyes postai levélküldeményre rányomta:"Hazádnak rendületlenül". Erről a tettéről az angol filatéliai szaklapok is beszámoltak. 1956 után álláshoz már nem jutott, s ettől kezdve Sopron jellegzetes figurájává vált. Biciklijét könyvekkel és totó-lottóval megpakolva járta a város összes üzemét, hivatalát, így kereste kenyerét. A középmagas termetű, szikár ember puritán életmódot folytatott. Családja nem lévén, halálhíre is csak kevesekhez juthatott el."
Gosztonyi Miklós- Kisalföld, 1995.január 12.
(A cikk felkutatásában nyújtott segítségért köszönet Tarcsai Máriának, Szalay Csabának és a Széchenyi István Városi Könyvtár munkatársainak.)

Egy város történetét nemcsak az épített környezet múltjának megismerésével fedezhetjük fel, hanem azáltal is, ha az egykor itt élt, hétköznapi emberekről megemlékezünk. G. Nagy Béla fotói számos alkalommal örökítették meg az "utca emberét ", olyan jellegzetes soproni arcokat, akikkel ha szembetalálkoztunk az utcán, rögtön tudtuk, ő "egy ismerős soproni", még akkor is, ha nevét vagy a foglalkozását nem is tudtuk. A fotós az 1970-es években számos ilyen ismeretlen ismerősökről készített felvételeket, akikre az utókor ma már szeretetteljes nosztalgiával gondol. Honlapunkon a "Jellegzetes soproni arcok" címke segítségével ezeket a portrékat, életképeket gyűjtjük össze. Kérjük, ha vannak személyes emlékeik a képeken szereplő soproniakról, írják meg őket nekünk. Köszönjük!

Jelen esetben sajnos nem áll rendelkezésünkre portré, de az emlékképeket szerettük volna megosztani Önökkel.

Kép típusa: 
Fotó/Mozgókép készítője: 
Kép/Mozgókép beküldője: 
Kép keletkezési ideje: 
1960-as évek eleje
Szerző: 
Kép keletkezésének éve: 
1960
6063-2513
Térkép nézetbe kerül: 
Térképre kerül
Turista térképre kerül: 
Nem kerül turista térképre
A bejegyzés szerzőjének életrajza: Kótai Mónika
A bejegyzés létrehozása: 2013. március 2.

Hozzászólások

Tarcsai Mária képe

Tóth Mátét jól ismertem, korábban a facebookon sok mindent elmeséltem róla. Máté valóban jellegzetes alakja volt a városnak, különösen a cégek vállalatok dolgozóinak a kedvence volt, jóformán mindenhová szabad bejárással, adta a szelvényeket, üzletelt, és közben tréfálkozott... Jó visszagondolni rá.... A feltett lottózó képe és Máté között nem sok volt az összefüggés, mert ő mint mozgóárus, albizományosként működött, vagyis a várkerületi OTP-ben vette át a totó és lottószelvény ellátmányát és odajárt elszámolni is. Hetente minimum egyszer bejött hozzánk. A nekrológhoz képest vidám és bohém természetű volt, látszólag könnyedén megbékélt a sorsával, bár sohasem politizált (gondolom, miután 1956-ban megégette magát, félt megnyilvánulni)

Sajnálatos, hogy alig voltak a temetésén. Ha értesültünk volna, biztos, hogy mi OTP-sek is elmegyünk legalábbis azok, akik őt rendszeresen elszámoltatták. Utólag is nagyon sajnálom ezt.