Lőver-Lővér-Lövér

Lőver-Lővér-Lövér. A lőver szó jelentése nagyban függ attól, hogy kisbetűvel vagy nagybetűvel írjuk le. Amennyiben kisbetűvel írjuk, egy házat jelent a zöldövezetben, amennyiben viszont nagybetűvel írjuk, akkor éppen magát a területet jelöli. A Lőver szó németes írásmódja Löwer - hiszen a németben nincsen hosszú ő- , mely írásmódot Trianon után Löverre magyarosítottak. Jelen állás szerint a helyesírási szabályok alapján Lövért kellene használnunk, de a köznyelvben ugyanígy elterjedt a Lővér szó is, mint afféle kompromisszumos javaslat. A soproniak napjainkban egyértelműen és határozottan a Lőver szó mellett teszik le a voksukat - akár a tulajdon-, akár a köznévről legye szó. Ami magát az elnevezését illeti, két fő érv csap össze a lövér szó eredetét illetően. Sokan állítják, hogy a lövérek a IV.Béla idején a területen élt királyi íjászok voltak s innen ered az elnevezés is, Szabó Jenő azonban - aki a területről 1942-ben Lövér címmel könyvet írt -, úgy véli, hogy a szó eredete a Leber-Berg szőlők nevéből ered. Bárhogyis van, mind helyesírásában, mind elnevezésének eredetében feladja nekünk a leckét a mi szeretett zöldövezetünk.

Az elnevezéssel kapcsolatban természetesen jelen sorok pusztán gondolatébresztőként szolgálnak. Honlapunk Dokutárából azonban letölthető Hárs József Pro Urbe díjas helytörténész a téméban írott rendkívül olvasmányos tanulmánya, mely tudományos alapossággal fejtegeti az elnevezés hátterét.

A témában megosztotta velünk gondolatait Légrádi Imre, a Széchenyi István Gimnázium nyugalmazott tanára is, az ő írását is Dokutárunkban, itt érhetik el.