Malom utcai "összefüggések" - Dér Zoltán írásának margójára

Keresés az archívumban

Malom utcai emlékképek - Dér Zoltán írásának margójára
A Lehár Ferenc (Malom) utca egy szakasza (az 5. sz házzal a középpontban) 1958-ban.
1
Eredeti méret
Malom utcai emlékképek - Dér Zoltán írásának margójára
Ugyanaz az utcarészlet később (valószínűleg a 60-as években) ...
2
Eredeti méret
Malom utcai emlékképek - Dér Zoltán írásának margójára
... és további évtized/ek múltán.
3
Eredeti méret
Malom utcai emlékképek - Dér Zoltán írásának margójára
Ez a közeli kép egyidős az elsővel. A felvétel dátuma:1958.08.25.. Két férfi látszik a bejáratnál, egyikük Dér Zoltán, a járdán álló pedig Zombori Imre, a háztulajdonos Eredics Regina férje. Ők viselték gondját a magára maradt, megöregedett Zoli bácsinak, aki a jobboldali épületszárnyból átköltözött az emléktábla melletti kis szobába, ahol Lehár is lakott annak idején.
4
Eredeti méret
Lehár Ferenc emléktáblája
Lehár Ferenc emléktáblája a mai Lehár Ferenc utca, korábban Malom utca 5. számú házon. (Bárdics József felvétele)
5
Eredeti méret

A Sopron anni honlapján 2014. októbere és 2015. augusztusa között folytatásokban adtuk közre a Széchenyi István Gimnázium egykori tanárának, Dér Zoltánnak önéletrajzi ihletésű, ám számos helytörténeti érdekességgel is szolgáló, Egy különös átlagember című írását. Ezen írás egyik, az akkori Malom utcáról - ma Lehár Ferenc utca - szóló részhez illeszkedik mostani bejegyzésünk, mely néhány apró érdekességet tár fel az utcában megfordult, vagy a tanár úrhoz köthető személyekről. Az alábbi sorokat az anyagot honlapon közreadó Jakatics Árpád jegyzi. (A szerk.)

Nemrégiben látott napvilágot a pécsi egyetem folyóiratában (Per Aspera ad Astra) Dér Zoltán visszaemlékezésének egy részlete, amely az ottani tanársegédi működésének történetét meséli el - az intézmény újjáalapításának időszakából (1922-25).

A szerkesztés közben kénytelen voltam többet „nézelődni” arrafelé, és véletlenül feltűnt, hogy Weöres Sándor, a költő is kötődik az egyetemhez: 1933 őszén iratkozott be a jogi karra, majd átnyergelt a bölcsészetre – földrajz-történelem szakra, viszont diplomát végül filozófiából és esztétikából szerzett. Ekkor már jelentősnek mondható irodalmi ténykedés van a háta mögött. Első verseit szombathelyi gimnazista korában közölte a helyi sajtó. De a 6. évfolyamot be sem fejezve távozott az iskolából, mondván: úgyis meg fogják buktatni. Győri kitérő után az 1931/32-es tanévben Sopronban bukkan fel, a 8. évfolyamot a Széchenyi Gimnáziumban abszolválja. Erről tudtam ugyan, de most utána is néztem. Az iskola évkönyvében próbáltam adatokat keresni róla, vajon miben jeleskedett, de ennek semmi nyoma. Dér Zoli bácsi éppen taníthatta volna fizikából, neve azonban nem szerepel itt sem a felsorolásban. Az utolsó lapon végre megleltem a magyarázatot: magántanuló volt. (Eszerint a Wikipédia itt nem pontos!) Egyébként jeles (1) eredményt csak hittanból és földrajzból szerzett, magyarból kettese volt, mint ahogy filozófiából és történelemből is. A többi meg hármast ért.

Eme „csalódás” után viszont egy „csemegére” bukkantam: a Weörestől Weöresről című könyvben:

„Csatkai Endre levele Weöres Sándornak Sopron, 1966. III. 16.
Kedves Sanyi!
…kutatásaim eredménye a következő. Diákkori szállásodnak Sohár nénit jelölted meg. Ő pedig 1930 táján a Malom utcában lakott, amely utca több dologról volt már amúgy is nevezetes. A külső várost a tulajdonképpeni külvárostól elválasztó körútról nyílik, és bejáratánál jobbra volt egy [tréfás ház] Vénusznak és Bacchusnak szentelve. A másik szeren viszont Lehár Ferenc lakóháza állott, amelyben 1874-77 közt lakott. Sohárnénak volt egy tébolyult fia, akit városszerte ismertek, mert állandóan egy kakassal járt-kelt.”

Milyen érdekes: Weöres után négy év múlva (1936-ban) Dér Zoltán és családja is megjelent a Malom utcában, abban a házban, amelyiket egy évvel korábban márványtáblával is megjelöltek Lehár Ferenc emlékét megőrizendő. Tehát már életében maradandó emléket állított a zeneköltőnek a város, 1940-ben pedig díszpolgárrá is választotta. (Ekkor vette fel a Malom utca a nevét.) Ezt a címet azonban Lehár sohasem vehette át, először elfoglaltságai akadályozták, aztán a háború szólt közbe, végül pedig már betegsége miatt nem volt rá lehetősége. A bonyodalmakat dokumentáló iratokat, a levelezést Kelényi Ferenc tárja fel a Soproni Szemlében. Abban a folyóiratban, amelyiknek Csatkai a szerkesztője, ő pedig olvasószerkesztője. Az a Kelényi, aki Dér Zoltán kollégája a Széchenyi Gimnáziumban 1957 és 1961 között, és mellesleg magyart, angolt, logikát, lélektant tanít e sorok leírójának, no meg osztályfőnöke is. Akitől már Weöres Sándorról is lehetett hallani. Később az óvónőképző tanára, jeles neveléstörténész.

Kelényi tanulmányából az is kiderül, hogy Lehár Ferenc és Csatkai Endre között személyes kapcsolat is volt. Íme egy dedikáció egy, a zeneszerző által Csatkai Endrének ajándékozott kötetből:

„Dr Csatkai Endre úrnak, a soproni zenetörténet kiváló kutatójának, igaz nagyrabecsülésem jeléül. Bécs, 1926. dec. 20. Lehár Ferenc.”

Ha jól meggondolom, mégsem teljes az összefüggés a Malom utcában: Lehár Ferenc – Weöres Sándor – Csatkai Endre – Kelényi Ferenc – Dér Zoltán, ők kapcsolódnak egymáshoz, és remélhetően hozzánk is. A ház, a „bizonyos” meg ott van a sarkon magában… Amíg bizonyosan működött – az adatok alapján – az itt megidézett személyek egyike sem tartózkodott a környékén.

Az emléktáblák mindig egy tartalmas életút mementói az utókor számára, azért hogy emlékezzenek eleikre, akik kimagasló teljesítményt nyújtottak az élet valamely területén. Legtöbbször hajlamosak vagyunk elsétálni ezek mellett a táblák mellett, anélkül, hogy jelentőségükbe belegondolnánk. Megszokja őket a szemünk, hozzátartoznak egy-egy épület arculatához. Pedig sokszor amellett, hogy emlékeztetnek, komoly művészi értéket is képviselnek, nem egyszer jeles alkotóművészek műremekei. A Sopron anno-n a régi felvételek mellett megjelenő jelenkori emléktábla fotókkal szeretnénk ráirányítani a figyelmet a házfalakon velünk élő történelemre. Bízunk benne, hogy ha legközelebb egy itt bemutatott tábla előtt visz el az útjuk, megállnak majd egy pillanatnyi időutazásra és képzeletben - vagy akár valóságosan is - fejet hajtanak azok előtt az egykori soproniak előtt, akik nélkül a mi mai Sopronunk nem lehetne olyan, amilyennek ismerjük.

"1883. november elsején nyílt meg a Híd utca 12. szám alatti (Híd és Malom utca sarka) bordélyház, mely hosszú évtizedekig meghatározó szerepet töltött be a soproni prostitúció történetében." (Günter) Az épület napjainkban is áll.

Kép típusa
Fotó/Mozgókép készítője
Kép/Mozgókép beküldője
Kép keletkezési ideje
1958 illetve 1960-as évek
Kapcsolódó irodalom
Forrás

Weörestől Weöresről - Nemzeti Tankönyvkiadó 1993; Összeállította Tüskés Tibor p.29.
Kelényi Ferenc: Lehár Ferenc soproni kapcsolatai és díszpolgársága, Soproni Szemle 1960/2. szám p.154-161.
Günter Péter: A soproni prostitúció története (1862-1918) - http://acta.bibl.u-szeged.hu/40777/ - Letöltve: 218.12.04.
https://harsjozsef.hu/utcanev_kereso - Letöltve: 2018.12.04.

1958
1965
6961-2720
Évszámos térképre
A bejegyzés létrehozása: 2018. december 11.
Kérjük, ne használja a képernyő nyomtatást a képek másolására! Köszönjük.