Az 1841-ben épült régi színház megérett az átépítésre. A munkálatokkal 1908-ben Medgyaszay Istvánt a veszprémi színházzal már bizonyított fiatal építészt bízták meg. Medgyaszay merész, tehetséges, lendületes alkotó volt, akiben varázslat, játékosság lakott és tisztelet az elődök iránt. Így a tervezésnél a régi épület tetszetős elemit megtartotta, de bátran alkalmazta az új technológiát, a vasbetont. Nem marad el, a szépség és játékosság sem. A főhomlokzatot színes vakolattal díszítette, melynek terveit ő maga készítette. A páholyokat elegáns plüssfüggönyök választották el, melyek színét is tudatosan átgondolva ő tervezte meg, a szokásos fehér-arany-bordó helyett a homokszín és a rozsdabarna váltakozására építve. Az üvegcsillárok kialakítására is különös gondot fordított, az általa szabadalmaztatott foglalat nélküli izzókkal keltve különös hatást. Fontos volt számára a nézők biztonsága is, így saját tervezésű ajtózárakat alkalmazott, melyek veszély esetén a középen elhelyezett gomb megnyomásával azonnal feltárultak. Könnyed, mozgalmas, izgalmas épületet teremtetett a városnak. Hogy megmutathassam Medgyaszay igazi lényegét, kölcsön veszem Meskó Zsolt szavait:
„a sok elfeledett építész zseni egyike. Az 1900-as évek elejétől tervezett. Szecesszió. A soproni, a veszprémi színházat, templomokat, bérházakat (...)Újfajta magyaros architektúrát próbált teremteni, de minden külsődleges motívum:porcelán mézeskalács szívek, majolikatulipánok nélkül. Amikor az Operaház belső tereinek átalakítását végezte, különböző faanyagokon ülve gordonkázott, hogy személyesen tapasztalja ki a zene, a különböző magasságú hangok által kiváltott rezgéseket (...) Ő tervezte a Baár-Madas leányiskola-kollégiumot. Kedvencem az eredeti épületben a harangjáték. Az udvar felőli falra építette, maga tervezte acélrudakból állt. A mögötte lévő tanteremben elhelyezett klaviatúra segítségével lehetett megszólaltatni. Még arra is javaslatot tett terveiben, hogy a hangszert kitüntetésképpen szólaltassák meg a legjobb növendékek. Reneszánsz ember volt. Az iskola bejárata fölötti faliképen ez áll:
Az igazi nő történelmünk jó szelleme, őrzi a múlt emlékeit,megihleti jövőnket, hősies munka és édes vigasz, legyen áldott, legyen áldás."
/Az első képeslap - melyet más színezéssel itt tekinthetnek meg - jobb alsó sarkában a régi színház oromzatáról "száműzött" szobrok láthatók. Az alkotásokról bővebben ebben a bejegyzésünkben olvashatnak. - A szerk./
Ugron-Meskó/Szerelem féltők, Ulpius-ház, 2011, (157-158.o.)
Hozzászólások
Valóban a régi színház szobrai - a gázlámpa tövében, a baloldali nőalak, Thélia üldögél, mögötte a jobboldali nőalak, Melpomené, majd a középen álló Apollo szobra hever.
- A hozzászóláshoz be kell jelentkezni
A múlt és a jövő is feltűnik a képeken, a színház tetején már 2*2db telefonkábel libeg, a mögöttes háztetőn a telefonközpont "dróttraverz" erődítménye, míg az utcán még a gázlámpák oszlopai díszelegnek. A színház utcában már automobil parkol, a lovaskocsi mögött.