A kockaköves Bécsi út jobboldalán ekhós szekerek hosszú sora várja az eligazítást. A háttérben a Keresztelő Szent Jánosról elnevezett, akkor még templomnak mondott johannita egyház. (Mára kápolnára minősítették vissza.) A képet balról kezdő szekér végét alighanem saroglyával kötötték össze a vonó állat nélküli következő járművel. A valamikor volt állatok a nagy menekülés viszontagságai között pusztulhattak el. A következő szekér az igazi ekhós szekerekhez képest primitívnek tűnik. Itt is valószínűleg rudakra szerelt domború vázra feszítették ki a gyékényből font tetőt, amelyik hátul leért a saroglyáig. A szokott három ló helyett itt már csak két gebét látni. Kik ezek és honnan jöhettek? Valamivel többet tudott meg róluk és sok-sok társukról a körülöttük érdeklődő katolikus pap, a későbbi bombázások halottainak eltemetője, dr. Németh Alajos.
Idézem: "Nemcsak Sopronba, de Sopronon túlra is heteken át éjjel-nappal szakadatlanul áradt a menekülők végeláthatatlan sora. Leginkább bácskai svábok voltak. Fáradt lovak és ökrök húzták a zsúfolva megrakott szekereket. A szekerek mellett vagy után elcsigázott, bús képű emberek ballagtak: férfiak és nők, kicsinyek és nagyok. A nagyon öregek és nagyon kicsinyek, és hát természetesen a betegek fenn ültek vagy feküdtek az ingóságok közt. Főleg ruhát és élelmiszert vittek magukkal. Egy-két edény fityegett a szekerek oldalán. Ezeken, valamint a zsebre dugható ékszereken és pénzen kívül minden más otthon maradt, hogy a háború éhes fenevadját táplálja. Itt-ott - kimustrált fegyverrel a kézben - volksbund karszalagos fiatalemberek ügyeltek a menekülők rendjére és vagyonára. A menekülők szótlanok és szomorúak voltak. Arcukon már nem láttam azt a lelkesedést, amely a hazai németség jó részét elidegenítette Magyarországtól a hitleri német Birodalom javára. A bácskai menekültek már ezerszer megbánták, hogy hűtlenek lettek kenyeret adó földjükhöz. ... Földjüket, házukat, jólétüket siratták és pihenni vágytak."
A Magyar Katolikus Lexikon adatokkal szolgál: "A ném. birod. áttelepítési csoport Sopronból irányította Sopronon keresztül 1944. október 15-től november 6-ig az erdélyi szászok és a bánáti svábok, november végéig a szatmári svábok, december 6-ig a bácskai svábok menekülését a szovjet csapatok elől a Német Birodalomba."
Sem a pap, sem a fényképező nem tudhatta, hogy a Délvidéken Tito partizánjai mit műveltek a lakossággal. És valljuk be, a Vajdaságban, amíg ők is menekülésre nem fogták a dolgot, a magyarok. Az utóbbi eseményekről azonban már akkor írtak az újságjaink.
Magyar Katolikus Lexikon