Mesélő házak - A Lábasház

Keresés az archívumban

A Lábasház és a Mária-kút
Eredeti méret

A ház, aminek a történelem diktálta divat szerint hol volt lába, hol nem. Folyton zsongott, nyüzsgött körülötte az élet már a középkorban is.

Csecsemősírás, gyerekzsivaj és a húsbárd kemény csattanása hallatszott az akkor éppen kecses lábakon álló házból. Nem véletlen, hisz a földszintet a mészárosok bérelték a várostól, az emeleten a bába lakott és itt működött az elemi iskola is. Életet, vidámságot, a munka sürgés-forgását nyelte magába a ház. Körülötte is zsibongott a placc, hisz igen jelentős kereskedelem zajlott a téren. Már a 14. századtól sópiac is működött itt, a Heiligenkrautzi apácák árulták ezt az arannyal egyenértékű kincset. Így is hívták akkor, Salzmarkt, Sópiac.

A katolikus egyház 1707-ben a húsboltok felett nyitotta meg második iskoláját, miután 1659-ben végleg visszakerült birtokukba a régi Szent Mihály iskola.

1779-ben azután Kroyherr Károly mészáros megvette az egész házat és 1810 -ig csak mészárszéket működtetett benne. Azután egy tímár mester költözött ide, gondolom sok kellemetlen szaggal járó mesterségét nem itt űzte, de családjáé maradt az akkor már lábatlan hölgy egészen a huszadik század elejéig. A befalazás talán a jobb térkihasználás miatt az 1800-as évek közepén történt. Már akkor is volt, hogy a realitás fölülírta az esztétikát, a jobb jövedelem a szépséget. És ház-hölgy nem szólhatott bele. A soproniak lassan el is feledték, hogy valaha kecses árkádok védtek az esőtől a tűző naptól és díszítettek az épületet. Amíg azután 1945 tavaszán a városon végigsöprő, pusztító bombázás megsemmisítette az Orsolya tér majdnem minden épületét, a Lábasházról a légnyomás csak a vakolatot sodorta le és így tűntek elő az árkádok eddig rejtőző körvonalai.

Mikor azután konszolidálódott városunk helyzete és már nemcsak a romeltakarítás és az életben maradás volt a legfőbb feladat, sor kerülhetett a Lábasház felújítására.

Füredi Oszkár neves építész figyelembe vette a tér és az árkádsor megnyitásával létrehozható, építészetileg és esztétikailag kiváló kapcsolatot.

Többféle tervet dolgoztak ki, zeneiskola vagy művésztelep létrehozását tervezték, de mindkettő kútba esett.

Végül azután 1953-ban készült el a mai alakot megformáló kivitelezési terv, szintén Füredi Oszkár tervei alapján. És a ház 1956 ban új funkciót kapott, újra életre kelt. A Soproni Múzeum időszaki kiállítóhelyeként működik azóta is. 1977 -től pedig a kortárs magyar éremművészet legfrissebb alkotásait bemutató érembiennálékat, illetve a díjazottak alkotásait bemutató kiállításokat rendeznek benne.

Hosszú idő után most új külsőt kapott ez a régóta szolgáló csoda épület. Megújult, megszépült. Kívánunk minél több érdeklődő látogatót.

Kép típusa
Fotó/Mozgókép készítője
Kép/Mozgókép beküldője
Kép keletkezési ideje
1970-es évek eleje
Kapcsolódó bejegyzés
Forrás

Csatkai Endre: Sopron és környéke műemlékei. Akad. K., 1956.
Turbuly Éva: Habent sua fata scholae. Iskola és építéstörténeti adalékok a soproni Szent Mihály Római Katolikus Elemi Fiúiskola történetéhez. S.Sz.: 2010/4.
G. Szende Katalin: A soproni iskola első évszázadai (egy határváros emlékei az országos kiállításon). S,.Sz.1996/ 2–3.
Tompos Ernő: A „Lábas-ház” megújhodása- S.Sz.:1956/ 1.

1973
A bejegyzés létrehozása: 2020. március 30.
Kérjük, ne használja a képernyő nyomtatást a képek másolására! Köszönjük.