Egy újabb érdekes épület, melyre kicsit figyelnünk kell, és máris feltárja ragyogó múltját. Lerúgja magáról a pusztulat, a piszok és kopott elhanyagoltság jelmezét és megmutatja, milyen is volt … anno.
Ezt a házat 1816-ban Lenck Sámuel, a híres kereskedőcsalád tagja építtette az akkor nagyon keresett Hild Vencel építésszel. A 19. század elején a soproni nagykereskedőcsaládok igencsak meggazdagodtak. Ragyogó üzleti sikerek, tekintély és anyagi biztonság lengte körül őket. Fontosságuk túlnőtt a város, sőt a megye határain is. Ismertségük Bécs és Pest-Buda messzeségébe repítette üzleti hírnevüket. Nem véletlen, hisz Sopron földrajzi helyzete nagyon kedvező volt a Magyarország és Ausztria között zajló árucsere-forgalomban. Azután a [vasútvonalak] kiépítése tovább erősítette városunk közvetítő szerepének fontosságát. 1828-ban már negyven kereskedőcsalád szerepelt az összeírásban, ezek közül emelkedtek ki a ma is ismert és tisztelt cégek. A Zettl, Hillebrand, Russ, Hoffer vagy Flandorffer név ma is jól cseng.
Lenck Sámuel ebben a házban hozta létre a Két mórhoz címzett fűszerkereskedését. A kétemeletes klasszicista lakóház kapuja felett ma is ott hever a két kedves alak, hátuk mögött a bőséget és sikeres kereskedelmi tevékenységet szimbolizáló méhkassal. Alatta a félköríves boltívben Jézus csodálatos halászata látható, mely szintén a ház, a család és talán az oda belépő vásárlók sikerét támogatta.
Ha átmennek a szemközti oldalra és megfelelő távolságból szemlélik a házat, hát megdöbbenő elismeréssel adózhatunk az épület por és kosz alatt megbúvó gazdag szobrászati díszítéseknek.
Az első övpárkány felett sárkány, majd páva, arrébb szigony a végén pedig oroszlán a főszereplő. Szimbolikus jelentésükön: harc, gazdagság, remény és bátorság –túl a történetet megfejteni nem tudom. A szomorúan elhanyagolt külső nagyon szép belső tereket takar. Nemes András a Soproni Múzeum jeles művészettörténésze kísért felfedező utamon. Az ő szakértő szemével csodálhattam mindezt, és nyílt ki előttem a múlt és a művészet kapuja.
A fűszerüzlet hamarosan elköltözött innen, még az első világháború alatt vagy közvetlen utána. A család nehéz, küzdelmekkel, bukással, újabb talpra állással tűzdelt sorsa kész regény.
Búcsúzzunk a háztól és ha elmennek mellette, kacsintsanak egyet a derűs, bizakodó két mórra.
1847: Sopron-Bécsújhely, 1865: Sopron-Szombathely-Nagykanizsa
Elsősorban Nemes András tudása és fantasztikus látásmódja.
Horváth Zoltán: Sopron városias fejlődése a kapitalizmus első időszakában.1849-1914. S.Sz.:1985/2.
Csatkai Endre: Régi soproni kereskedő cégérek. S.Sz.:1970/3.
Winkler Gábor: Sopron építészete a 19. században.Bp. :Akad.K., 1988.