Mosolygós diákélet a Lőverekben

Az 1928-ban átadott Szent Imre Kollégium a főiskolai hallgatók mellett középiskolás diákoknak - többek között a Szent Asztrik Gimnázium tanulóinak - is kínált szálláslehetőséget és - ahogy tájékoztatójukban olvashatjuk - annál jóval többet is:

“A középiskolai internátus teljesen külön van választva a főiskolás résztől; a kis diákok a főiskolásokkal egyáltalán nem érintkeznek. Senkitől és semmitől nem zavarva élik a maguk romantikus, csupa mosolygós, szép diákéletét. A kollégium az elhagyott otthon helyett igazi otthont akar nyújtani a fiúknak. A létszám 40 fölé nem emelkedik. Ez teszi lehetővé, hogy ne internátusi tömegnevelést kapjanak a fiúk, mert mindig köztük élő, velük étkező, játszó, sétáló, minden dolgaikba belekapcsolódó pap-prefektus minden fiúval egyénileg, külön foglalkozik; mosolygós tréfa idején ép úgy, mint komoly lelki beszélgetésekben, vagy a gyóntatószékben észrevétlen nemesíti a fejlődő lelket. A nevelés alapja az otthon szeretete; nincs durva szó vagy büntetés: ha rosszat tettek, a maguk választotta módon adnak érte elégtételt a fiúk. Az intézet arra törekszik, hogy a legtüzetesebb és legszebb diákélet minden romantikáját, érdekességét és szépségét végigélesse növendékeivel; hangulatokkal, szépséggel, állandó derűvel nevelnek. S mindennek alapja az a tudat, hogy az intézet kápolnájában velük élő Krisztus a ház ura, Ő diktálja a szellemet. Egy-egy tanuló- vagy hálószobában 8-10 fiú van együtt. Hangulatos meseképekkel művészileg kifestett társalgó, tornaterem, modern tus- és kádfürdő, gondosan felszerelt betegszobák, szép kert tenniszpályával és játszótérrel mind arra szolgál, hogy a gyerekek jól érezzék magukat és mindenük meglegyen, ami csak igénye lehet egy kis embernek. A házban lakó tornatanár naponta egy-másfél órát foglalkozik velük egészséges parterre-torna és játékokkal. Tanulmányaikon szeretettel, de szigorúan őrködik a prefektus. Velük tanul, magyaráz mindent, este pedig kikérdezi őket. A gyengébbek mellé főiskolás, vagy a tanárurak ajánlotta középiskolás instruktorokat állítunk. Zeneórák, művészi vagy nyelvtanulmányok beleilleszthetők a fiuk tanrendjébe. A szülők havonta kapnak kimerítő, gondos beszámolót fiaikról. Általában a családi otthonnal való érintkezés a hivatalos kereteken messze túlhaladva keresi a két nagy nevelő tényezőnek szoros együttműködését.”

Abban, hogy az intézmény a leírásban felvázoltaknak valóban megfeleljen, nagy szerepe volt a kollégiumot 1928-36 között vezető Koszterszitz Józsefnek, aki nevelőmunkája mellett több, a kollégiumi közösség életére reflektáló novellával is megajándékozta a fiatalokat.