A honlap frissítése miatt ideiglenesen nem elérhető a hozzászólás és a regisztráció funkció.
Szíves türelmüket kérjük.

 Mozaikok a Soproni Helytörténészek Baráti Körének 50 éves múltjából - 3. rész

Hozzászólok
Dávidházy István 2011-ben

A Kör meghatározó személyisége volt Dávidházy István (1923-2016), aki a legtöbb előadást (szám szerint 19-et) tartók közé tartozott, és a legtöbbet publikált közülünk a Soproni Szemlében és más, textilipari [szaklapban].
 
Én a levéltárban kerültem közelebbi kapcsolatba vele, amikor egy kutatás szünetében megkérdezte, mivel magyarázom, hogy posztós ősei, akik járták áruikkal a rábaközi vásárokat, Beledbe nem mentek. Én úgy értelmeztem a kérdést, hogy szülőfalumban az Esterházy gróf által betelepített zsidók foglalkoztak gyapjúkereskedelemmel, és még gyermekkoromban, az 1940-es évek elején is három neves textilboltjuk volt, amelyekben egész évben lehetett posztót is vásárolni.  

Dávidházy István ezután valahányszor beledi adatra bukkant, azt feljegyezte, majd átadta nekem. Az egyik legsegítőbb kutatótárs volt! Bámultam, milyen sok érdekességet olvasott ki a monoton 17-18. sz.-i városi számadókönyvekből. Például azt, hogy hány hordó bor ment el „ajándékozásra,” (lobbizás), vagy, hogy a várárok vizében halat tenyésztettek, és hogy a városi hóhér feladata volt az árnyékszékek tisztítása. Érdekesek voltak a posztós céhről tartott előadásai is. Megtudtuk, hogyan működött a Tómalmon a kallózó malom, és hogy Mühl Konrád molnármester 1842-ben kapott engedélyt egy fürdő [kialakítására].

Azt csak később vált számomra ismertté, hogy a Ludovika Akadémiát végzett katonatiszt az 1940 es évek végén a textiliparban helyezkedett el, és ekkor kezdte el kutatni anyai ági ősei, a Morvaországból az 1600-as években Sopronba letelepedett Krauszok történetét, akik egészen a 19. sz. végéig űzték Sopronban céhes keretek között, majd önálló kereskedőként 1950-ig a posztóipart.

Dávidházy István nemcsak a kutatásban, hanem a jegyzőkönyv vezetésében is precíz volt. Az ő bejegyzésében maradt fenn, hogy Ruhmann Jenő egy előadást követő beszélgetés során olyan szavakat használt, amit Domonkos Ottó és Kubinszky Mihály „különösen hölgyek jelenlétében” megengedhetetlennek tartott. Ő ezután bocsánatot kért, és bejelentette szándékát a kör elhagyásáról, amit a jelen levők [tudomásul vettek].

Ez is tükrözi, hogy milyen elvek szerint működött a baráti társaság.

Dávidházy Istvánt, a kutatót, bosszantották a közszájon forgó téves magyarázatok (pl. a kékfrankos bor nevéről), amelyek az előadások notórius hozzászólói, vagy a kevésbé felkészült idegenvezetők által terjedtek a köztudatban. „A műveletlenség ragályos!”-mondta erre némi keserűséggel.

Remek humora és öniróniája volt. Katonatiszti pályáját így engedte el: [„ Nem tartok fehér lovat a spájzban.”]

Őseit úgy jellemezte, hogy „Tevékenyen részt vettek Sopron városképének alakításában.” Ugyanis az 1676 novemberében pusztító tűzvész a postapalota helyén álló Warkoweil-Krausz telekről indult, ahol a gyerekek gesztenyesütésekor tűz keletkezett, ami átterjedt a belváros gótikus épületeire is, amelyek később az átépítés során barokk külsőt kaptak. Ezért Dávidházy István a textilipar kutatása mellett, a belváros műemléki felújításait is élénk [figyelemmel kísérte]

A kör munkájában a végsőkig részt vett. Betegen, botra támaszkodva is eljött az előadásokra. Agyvérzése után ez megszakadt. Ekkor az Evangélikus Szeretetházba került. Felhívtam, meglátogathatnám-e. A megadott időpontban egy Petőfi vers parafrázisával fogadott: „Gyermek vagyok, gyermek lettem újra, lovagolok tolószékbe bújva”. Csodáltam lelki erejét, hitét, szellemét.

„ Alkalmi lován ülve” még írt egy elköszönő előadást Soproni hétköznapok a kora középkorban címmel, korábbi kutatásai fel nem használt anyagából. ifj.Sarkady Sándor olvasta fel a 2016. március 8-i ülésen.

Nemsokára Dávidházy István katonatiszt, műszaki tanácsadó, kutató, a protestáns egyház presbitere az örök hazába távozott.

Katonai pompával búcsúzott tőle szeretett városa.
  
2022-ben ünnepli fennállásának 50. évfordulóját a Soproni Helytörténészek Baráti Köre. A jeles alkalomból polgármesteri elismerő oklevélben részesített szervezet történetét honlapunkon folyatásokban közöljük. A szerző, dr. Baranyai Lenke, maga is a Kör tagja, írásaiban igyekszik egyrészt hitelesen bemutatni a társaság fél évszázados történetét, másrészt emléket állítani mindazoknak, akik egykor a baráti kör aktív tagjai voltak. Az egyes részeket a Helytörténészek Baráti Köre címkére kattintva érhetik el. A sorozat folyamatosan bővül!
 

Kép típusa: 
Fotó/Mozgókép készítője: 
Kép/Mozgókép beküldője: 

Dr. Ráczné dr. Schneider Ildikó: 50 éves a Soproni Helytörténészek Baráti Köre - kézirat
Ifj. Sarkady Sándor: Dávidházy István köszöntése SSz. LVII. évf. 3. sz. 2003.

A SHTBK. jegyzőkönyvei 1991.

SHBK jegyzőkönyvek 1991. nov. 14-i bejegyzés

Turbuly Éva: A Történelem sodrában SSz.2006.4. sz.

Újjáépítés 1676- 1982 c. előadása SHTBK jegyzőkönyvei 1985. dec.10.

Kép keletkezésének éve: 
1999
A bejegyzés létrehozása: 2022. október 26.