Murmann Sámuel (1817-1849)

Hozzászólok
Murmann Sámuel

Nemzetőrőrnagy, a soproni nemzetőrség helyettes parancsnoka, 1848. szeptember 20-ától főparancsnoka. A magyar forradalom és szabadságharc egyik első vértanúja.

Evangélikus, német ajkú polgárcsalád sarja volt; Murmann Kristóf és Halasy Erzsébet fia. 1817. június 3- án született Sopronban. 1830-32 között az Evangélikus Líceumban nevelkedett, majd a bécsi műszaki főiskolán folytatta tanulmányait. 1835-ben katonának állt, a lovastiszti pálya vonzotta, 1836-tól a 2. hannoveri huszárezredben szolgált, ahol hadnagyi, majd 1846-tól főhadnagyi rangra emelkedett. 1848 január 15-én saját kérésére ideiglenesen nyugállományba helyezték.

1848. március 16-án a vérnélküli forradalom vívmányainak megvédésére, Pest-Budával egy napon, Sopronban is megalakult a nemzetőrség. Az ideiglenesen megválasztott tisztikarban ekkor még csak a testvére nevével találkozunk. A soproni nemzetőrség hivatalos tisztválasztásakor - 1848. július 9-én - már a főparancsnoknak, Calm Lajosnak a helyettese. Murmann Sámuelra a nemzetőrség kiképzésének nehéz és felelősségteljes feladata hárult. Ő vezette mind a polgárok, mind a gazdapolgárok fegyvergyakorlatait. 1848. szeptember 20-án - a megbetegedett Calm távozását követően - ő lett a soproni nemzetőr zászlóalj parancsnoka. Murmann így a hat városi század és a környékbeli őt század felett rendelkezett. Az általa kiképzett, jól felszerelt és fegyelmezett nemzetőrökből állt fel Ihász Rudolf 162 fős mobil százada, amely derekasan kivette részét a Muraköz felszabadításából.

A lövői vereséget követő zűrzavaros főtisztválasztás után, 1848. november 4-én Murmann lemondott parancsnoki tisztéről, de december 2-ig fegyelmezetten a helyén maradt. Nem várta meg a város elestét, tovább akarta szolgálni a forradalom ügyét.

A stratégiai okokból sorsára hagyott Sopron, a korai osztrák megszállás miatt, 1848. decemberét követően már nem vehetett részt a szabadságharcban. Legjobb fiai azonban tovább küzdöttek a nemzeti ügyért szinte az ország minden pontján. Gruber Lajos tüzér Csáktornyán, a vörössipkás Schmidt Mihály Szolnok alatt harcolt; az egykori licisták - Krenosz Károly, Donner József, Kropf András és társaik - sorra honvédnek álltak. Az ő fajtájukból való volt Murmann Sámuel is.

Murmann 1848. november 13-tól már Arad megye és Arad város kinevezett nemzetőrőrnagya volt Részt vett a vár ostromában, ahol a Vécsey vezette V. hadtest szekerészkarát irányította. Kitűnt vitézségével a bánáti harcokban, ahol a vesztett temesvári csata után - 1849. augusztus 25-én - osztrák fogságba esett. Haynau törvénytelen statáriális bírósága még aznap bitóra küldte. 32 évesen halt meg a magyar szabadságért.

Példaadó élete az elmúlt másfél évszázad folyamán feledésbe merült. A forradalom és szabadságharc 150. évfordulójára állított emléktábla rá és a vitéz líceumi VII. századra emlékeztet, az ősi iskola egykori diákjaira, akik a halált osztó csatatereken sem veszítették el hazafias lelkesedésüket - és vérükkel pecsételték meg a soproniak hűségét Magyarországhoz.

Az írás az Aranykönyv 2000. című kötetben jelent meg és a szerző hozzájárulásával közöljük.
Aranykönyv 2000.
Írta és összeállította Sarkady Sándor és ifj. Sarkady Sándor
Kiadó:Quint Reklámügynökség
Felelős kiadó: Jászberényi Klára
Művészeti vezető:Bugyi Sándor

:::
Murmann Sámuel nevét Sopronban 1997 óta a Besenyő utcából nyíló utca őrzi. Emléktábláját 1998-ban avatták fel a Líceumban.

Kép típusa: 
Kép keletkezésének éve: 
1817
Térkép nézetbe kerül: 
Nem kerül térképre
Turista térképre kerül: 
Nem kerül turista térképre
A bejegyzés létrehozása: 2017. július 22.