Novemberi hangulat Bánfalván 1931-ben

Hozzászólok
Novemberi hangulat Bánfalván 1931-ben

1931. november 8-án a sopronbánfalvi temető közeléből a képen látható látvány tárult az ott sétálók szeme elé. A látvány most is hasonló: az egykori Karmelita-templom és zárda nagy tömegű épületegyüttese szinte uralkodik a környező házak és táj fölött.

971-ben, Wolfgang bajor szerzetes, Boldog Gizella későbbi tanítója, misszionárius csapat élén téríteni érkezett Sopron környékére. Itt tartózkodásuk mély nyomot hagyott a környék lakosságában annyira, hogy a Kolostorhegyen emlékhelyet létesítettek, ami fokozatosan zarándokhellyé fejlődött. 1441-ben kápolna is épült itt, még búcsúengedélyt is kapott a pápától. A kápolnát 1482-ben már templomként adta át a város a pálos szerzeteseknek. Ugyanekkor alapították a kolostort is, ami 1495-ben épült fel. Pár évtizeddel a felépítése után a törökök feldúlták. Több mint száz évnek kellett eltelnie a helyreállításhoz.

A kolostor 1643 és 1786 között élte fénykorát, mivel a pálos rendtartomány noviciátusaként működött. 1667-ben a Kolostordomb oldalában épült meg az ország második kő kálváriája, ami 14 helyett csupán 5 stációból állt. 1718 és 1750 között a falu irányából impozáns, teraszokkal taglalt 88 lépcsőfoknyi hosszúságú barokk lépcsőt építettek, amit 14 szentet ábrázoló szobor szegélyez. A kolostor saját fenntartásához számos földterületet birtokolt, amelyeken jelentős mezőgazdasági termelés folyt, egyebek mellett szőlőművelés is. A bor tárolására a 17. századtól pincerendszer kialakításába kezdtek, ami mára átszövi az egész Kolostorhegyet.

A virágzásnak II. József vetett véget, ugyanis 1786-ban a Pálos rendet is feloszlatta. A templomot kiárusították, toronyórája ekkor került a Szent Mihály-templom tornyára. A napóleoni időkben a kolostorból katonai kórház lett, majd 1825-től lakóházként funkcionált. Érdekesség, hogy itt élt Anton Siegel tájképfestő, a korabeli soproni térség dokumentálója.

1892-ben karmelita apácák költöztek a kolostorba. A kommunista rezsim elején, a többi szerzetes és apácarend mellett a karmelita rendet is feloszlatták, az üresen maradt zárdaépületet az állam birtokba vette és szociális otthonná alakította. (A szociális otthon 2002-ben költözött ki az épületből.)

A rendszerváltás után a Karmelita-rend visszakapta kolostorát, de pénzük nem volt a felújításra. Egy ideig üresen állt, majd 2004-ben kifejezetten értékmentő szándékkal egy műgyűjtő vásárolta meg és felújíttatta, ami 2010-ben fejeződött be. A felújítás oly mértékben szakszerű és sikeres volt, hogy a restaurátorokat több hazai és nemzetközi díjjal tüntették ki.
A felújítás után ismét állami tulajdonba került és látogatható. A templom ma is a környék lakosságának plébániatemploma.

Kép típusa: 
Fotó/Mozgókép készítője: 
Kép/Mozgókép beküldője: 
Kép keletkezési ideje: 
1931. november 8.
Kapcsolódó kiadvány: 
Szerző: 
Kép keletkezésének éve: 
1931
113-2263
Térkép nézetbe kerül: 
Térképre kerül
Turista térképre kerül: 
Nem kerül turista térképre
A bejegyzés szerzőjének életrajza: Tarcsai Mária
A bejegyzés létrehozása: 2015. november 8.

Hozzászólások

Kovács Péter képe

A fotó a Temető utcából készült, nincs rajt a térképen.

Horváth Péter Pál képe

A távolságot és a magasságot figyelembe véve, a hősi temető bejáratától nem messze, a sétányról készítették a fotót. A két hölgy előtt szemmel láthatóan mélyebben van a terep...

Kovács Péter képe

Kedves Móni! Kérem, tegyétek vissza a jelet a térképhez, Péter Pálnak van igaza.
A Hősi temető bejárata viszont rajt van a térképen. A kép onnan készült! Köszönöm!

Schuller Balázs képe

Helytörténész ugyan nem vagyok, de a Sopronbánfalvi Kolostorban dolgozó történészként feladatom a "velünk" kapcsolatban az Interneten – különösen egy ilyen értékes közegben – megjelenő írások figyelése és ha lehet kiigazítása. Jelen írással kapcsolatban leveleztem a szerzővel és a szerkesztővel is, kérésükre egy hozzászólásban írok le néhány javító szándékú gondolatot.
A történettudomány művelői nem egy esetben olyan helyeken publikálnak, amik nem kerülnek a gyors információszerzésre átálló közönség látóterébe. Ennek ellenére a Kolostor történetéről már elég sok minden elérhető az Interneten is, míg az utóbbi hónapokban jómagam próbálok a Facebook oldalunkon egy ismeretterjesztő sorozatban megvilágítani rövid epizódokat a témában.
Tarcsai Mária írásával kapcsolatban az alábbi kiegészítéseket fogalmaztam meg:
A ma Sopronbánfalvi Kolostor néven ismert épületcsoport helyén előbb egy szerény emlékhely állt, amit építmény nélkül kell elképzelnünk. Ezt bővítették fel kápolnává, majd a Kolostor 1482-es alapítását követően – a maihoz arányaiban hasonlító – templommá. Az épület komplexum valószínűleg nem készült el 1495-ig, de ez biztosan nem is volt tervben. Ha további békeévtizedek következnek, akkor a széttagolt házakból biztosan egy jobban tervezett egységes komplexumot alakítottak volna ki, de ez puszta találgatás.
Szerencsére azonban az újjáépítésre nem kellett száz évet várni, hiszen az már az 1610-es években elkezdődhetett és így több mint másfél évszázadig fontos szerep jutott a Kolostornak. A bezáráskor viszont nem csak a templomot, de a rendházat is számba vették az utolsó szögig. Teljes vagyonáról a Vallásalap rendelkezett, ami a mozdítható berendezési tárgyakat eladta. De nem is ezek, hanem a sokkal értékesebb ingatlan és földállomány volt a lényeges a korban.
A Kolostor épületet már a „francia katonai kórház” epizód előtt is lakóházként üzemeltették, bányászok és bányatisztek kaptak szállást, majd a reformkorban tehetősebbek is kivettek itt egy-egy apartmant. Ekkor járt itt Anton Sigel, akinek a neve három névvariánsban is feltűnik, de a mondat elején használt a gyakoribb (a Wikipédiában szereplő cikkemben hibásan íródott).
A rendszerváltás után már nem sokkal kiköltözött az elme-szociális intézmény, arra nem kellett 2002-ig várni. Erre a Határőrség létszámcsökkentése, illetve ehhez kapcsolódóan, a modernebbnek számító ágfalvi őrsépületek átadása nyújtott lehetőséget. Az ezt követő pusztulást, az ingatlan 2004-ben történt eladása sem állította ugyan meg azonnal, de a 2009-ben indult felújítás minden – külső – várakozást felülmúlt. Éppen ezért meg kell említeni a tulajdonos, felerészben finanszírozó Kovács Gábor üzletember nevét, aki jelenkori vállalkozóként, az előző évszázadok helyi mecénásaihoz hasonló áldozatvállalásával, beírta magát Sopron történetébe (pillanatnyi megítélése pedig alig térhet el utóbbiak saját korukban szerzett hírnevétől). A Kolostor az ő égisze alatt vált szállodává 2011-ben, amit csak 2015 tavaszán vásárolt meg tőle a Magyar Állam. Utóbbi továbbra is hotelként kívánja üzemeltetni az intézményt, ami vélhetően a fenntartás egyetlen lehetséges formája a XXI. században.

Tarcsai Mária képe

Hálásan köszönöm érdekes, de főleg értékes hozzászólását, a fontos kiegészítéseket és helyreigazításokat, amivel hitelesebbé és gazdagabbá tette ezt a posztot.

Tarcsai Mária képe

Cikkemben még egy témát szerettem volna felhozni, de úgy éreztem, az már valóban a legendák világába tartozik. ezért elvetettem.
Természetjáróként többször jártam a ma már Burgenlandhoz tartozó sopronkertesi Pálos kolostor romjainál (mi mára már nem is rom, hanem szinte teljesen helyreállított épületkomplexum). Azon a vidéken makacsul az a legenda járja, hogy egykor a sopronbánfalvi és sopronkertesi Pálos kolostort alagút kötötte össze. Igaz lehet ez? Mi lehet az évszázados legenda alapja?
Egy kép a sopronkertesi Pálos kolostorról:
http://indafoto.hu/tacsifoto/image/11338487-48ad29b2/user

Barilich László képe

"Tacsinak"(bocs...írhatom így?),igaza van. Vannak ,voltak mende-mondák...Igazi tényekkel én sem szolgálhatok.Tizenévesként többször,többen jártunk abban az alagútrendszerben,de túl sokat nem láthattunk belőle,csak azt, hogy többfele elágazott,de befalazták a járatokat. Ellenben,ha vki felmászik a domb tetejére,tán még most is talál szellőző nyílásokat! Lent anno a járatban láttam az akkori elmeotthon éléskamrájában lógó kolbászokat,sonkákat,ráccsal elválasztva..Késöbb azt hallottam,hogy a helyi Tsz gombát tenyésztett egy ideig benne.Hogy merre ástak valaha,arról sok a mende monda!Voltak feltevések,hogy Sopron belvárosa is össze volt kötve vele,mint az egykori csendőr laktanya,a mai Pálos pince,ami látogatható,a Gesztenyés köruton. A Pálos-Karmelita kolostor felújításakor emlékezetem szerint, volt szó a pince/alagút rendszer feltárásáról is,de ez még várat magára...

Tarcsai Mária képe

Egyik kedves természetjáró barátnőm, aki mellékfoglalkozására nézve idegenvezető mesélte, hogy annakidején (tán 15-20 éve is már annak) egyik továbbképző tanfolyamuk befejezése, mintegy megkoronázásaként levitték őket a szóban forgó alagútrendszerbe, ami nagyon izgalmas kaland volt számukra. Úgy mesélte, hogy szinte a hegy szikláiba vájt pincerendszerek sora. Félelemmel vegyes csodálattal járták végig a hegy belsejét.
Az említett szellőzők közül egyet saját szememmel is láttam. Fel nem foghattam, mi lehet az, mert akkor még semmit nem tudtam a létező földalatti „világról”. Az volna ám az igazi látványosság, egy ilyesmit feltárni s látogathatóvá tenni. Annál is inkább, mivel a városunkat körülvevő hegyek –gondolom geológiai adottságok miatt- elég szegényesek barlangok terén.

Schuller Balázs képe

A dolgok jelenlegi állása szerint ebből annyi valósulhat meg, hogy a romos lakóépületet a Kolostorral összekötő járatot esetleg majd felújítják, megerősítik. Ennek feltétele a most tervezett fejlesztés, amiben reménykedünk. Ez várhatóan Barilich úrék lakókörnyezetére is pozitív hatással lesz, csökken a Temető utca felé tapasztalható rendezetlenség.

Schuller Balázs képe

Az ilyen legendákkal kapcsolatban általában négy kérdést érdemes feltenni:
Kinek a megrendelésére, ki, mikor és hogyan készítette?

1. A baumgarteni pálos kolostort 1475-ben alapította a földbirtokos Ulrich von Grafenegg. Többek között ez és a bécsújhelyi alapítás késztette Sopron városát egy saját pálos kolostor alapítására 1482-ben. A wondorfi (bánfalvi) kolostor ekkor elkezdett épülgetni, a '90-es évek végére nagyjából elkészült, eközben viszont a baumgarteni leégett (1493-ban). Utóbbi egészen 1743-ig lakatlan rom volt, akkor elkezdték újjáépíteni és egészen 1782-ig ismét kolostorként funkcionált. Majd II. József ezt is bezáratta. Tehát, ha valaki össze akarta kötni a két épületet alagúttal, akkor egyszer volt rá 10, másodszorra pedig 40 éve. A sopronbánfalvi rendházban nagyjából harminc, míg a baumgarteniben jó, ha tíz testvér élt.
Ugyan a Mediciek tényleg meglépték azt Firenzében, hogy fedett folyosót építettek két palotájuk közé, hogy ne keljen a pórnép közé vegyülniük, de ez azért még sem ugyanaz. Azt hiszem, nem kell folytatnom.

2. A Kolostor-hegy alatti pincerendszerrel kapcsolatban engedjék mg, hogy idemásoljam egy néhány héttel ezelőtt született írásomat:
Már az 1482-es alapító okmány megemlít három szőlőbirtokot, ami bizonyítja, hogy a pálosok kezdetektől műveltek szőlőt. Ez természetesen nem meglepő, hiszen Sopron legfőbb jövedelme egészen a 19. századig a borkereskedelemből származott. Mindamellett a saját élelmezésben is fontos szerepe volt a borfogyasztásnak. A mezőgazdaság forradalma előtt ugyanis a bor és sör nem csak élvezeti cikknek, hanem alapvető élelmiszernek számított. Sztereotípiaként él, hogy a bort az ivóvíz szennyezettsége miatt itták. Ez azonban csak részben igaz, sokkal inkább a gyengébb alkoholtartalmú és sokszor sűrűbb italok magas kalóriatartalmáról volt szó. Sörből 3-4 litert is megivott napi szinten egy európai ember, míg a gyenge borokból átlagosan 1-2 liter fogyott.
Ilyen fogyasztás mellett borral kereskedni ugyanolyan fontos és jövedelmező volt, mint búzával. A 17. század elején visszatelepülő pálosok ebből a meggondolásból borfelvásárlásba kezdtek, és ez a közvetítő borkereskedelem a városi polgároknak nem igazán volt ínyére. A századot egyébként is átívelte a Kolostor és Sopron birtokjogi vitája, amit tetézett a szerzetesek kocsma nyitása a város jobbágyfalvában, Bánfalván. Ugyanis a királyi Magyarországon a borkimérés joga ugyanúgy állami jóváhagyást igényelt, mint ma a dohánykereskedelem. A városi területen belül viszont a városi tanács dönthetett erről, s ezért is zavarta őket a Kolostor területen kívülisége.
Arról, hogy kezdetben hol tárolták a bort, nincsenek pontos információink. De 1701-ben egy dokumentumban Sopron megtiltja, hogy a pincében idegen bort tartsanak. Tehát a borospince kialakítása valamikor a 17. században történhetett meg. A földalatti terek és folyosók nagyobb része nem a Kolostor épülete alatt, hanem attól Délre húzódik, ugyanis az ottani kavicsos földrétegek egyszerűbbé tették a pince telepítését. A téglával, másutt kővel, illetve faragott Lajta mészkővel biztosított járatok – egy régi vendéglővel egybeépült – kijárata ma is látható a hegy nyugati lábánál. Szintén látható egy vasajtóval fedett lejárat a Kolostor kerengőjében, ami egy szűk folyosón keresztül közvetlen kapcsolatot biztosított pincerendszerrel. A pálosok kényszerű távozását követően a földalatti helyiségek nem maradtak kihasználatlanul, előbb a hadsereg, majd a környékbeli gazdák bérelték azokat a várostól. A 19. század végén érkező karmelita nővérek újra használatba vették ugyan a szőlőbirtokokat, de közvetlen borászatot már nem folytattak. Mindenesetre a nővérek is bővítették a pincehálózatot. A homlokzat keleti sarkával szemközt található pincebejáratot ők alakíttatták ki éléstár céljából.
Kolostorunk földszinti kiállításában megtekinthető egy kataszteri térkép, amin a környező földeken termelt növények is jelölve vannak. Ezen látható, hogy a mai Gesztenyés körút egy részén és a Kolostorhegy déli oldalán, ahol napjainkban erdő terül el, még a 20. század elején is szőlőt termeltek.
A szőlő terület megszüntetésé, illetve erdősítését követően a létesítmény egészen más funkciókat nyert. Bánfalva első óvodáját a – pincebejáratként is szolgáló – egykori vendéglő épületéből alakították ki. A korszerű, ma is működő Ady Endre úti óvoda 1929-es elkészülte után, a csendőrség vette át az épületet és a pincefolyosókon fogdát alakított ki. Őket a SOTEX textilgyár követte, ami gyapjúraktárként vette igénybe a tágas termeket. Közeledve a háborúhoz a SOTEX raktárát is alkalmasnak találták légoltalmi óvóhely céljára és 1944 telén meg is nyitották azt a lakosság előtt. Előbb csak a bombázások alkalmával, majd a harcok közeledtével már napokra is biztos menedéket találtak itt a civilek.
A háborút követő években a SOTEX is kiköltözött a modernnek nem nevezhető létesítményből. A gyapjúbálák helyét ismét boroshordók vették át és foglalják el ma is.

Forrás:
- Balázsik Tamás: A sopronbánfalvi karmelita kolostor kutatása
- Csermelyi József: Német zsoldosvezérek, magyar remeték
- Hoffman Tamás: Európai parasztok. Az étel és ital
- Lovas Gyula: Légoltalom vigyázz! Sopron…
- Massimo Montanari: Éhség és bőség

Tarcsai Mária képe

Nagyon érdekes és izgalmas hozzászólás, köszönöm. Sok mindent helyretett, én például úgy tudtam, hogy a bánfalvi óvoda egykor vízimalom volt. Hogy honnan tudom, erre már nem emlékszem. Most már tényleg muszáj egy napot rászánni elmenni a helyreállított kolostorba, ahol szégyenszemre még nem jártam.

Kótai Mónika - szerkesztő képe

Kedves Balázs, egy kép vagy egy képeslap társaságában ez a hozzászólás külön bejegyzésként nagyon megállná a helyét az oldalon. Kérem, gondolkodjon el a lehetőségen. Köszönöm!

Horváth Péter Pál képe

Köszi, a sok info-t....

Barilich László képe

Köszönöm Schuller Balázs Úr részletes hozzászólásait s kívánok további eredményes éveket!

Horváth Péter Pál képe

A képen a egy kisebb harangtorony is látható ('30-as évek képeslapjai). Ennek mi lehet a története, magyarázata?