Ötven év után megtalált fényképek

Hozzászólok
Rálátás az Ógabona térről a Színház utcára
Rálátás az Ógabona térről a Színház utcára
A kép készítésének iránya egy 2015-ös felvételen
A kép készítésének iránya térképen

Barátnőm 1963-ban fényképezőgépet vásárolt. Azonnal filmet vett bele, és hazavitte. Otthon kinyitotta szobája ablakát, és két felvételt készített a szemközti telek irányába. Ezzel a két felvétellel kezdte fotós életét. Azóta sokat kirándult, utazott, mindenről fényképeket készített és gondosan albumokba rakta.

Ez a két kép sehova sem illet, hát berakta valamelyik kirándulási album elejére, aztán lassan megfeledkezett róla. 52 év után bukkant a két régi felvételre.

Megnézte és rájött, hogy milyen érdekeset fotózott akkor. A csudába’ hogy lehetett az Ógabona tér páros oldalának egyik ablakából lefényképezni az evangélikus templomot és a Színház utcai iskolát? (A hányattatott sorsú épület akkor éppen általános iskola volt) Hát úgy, hogy fotózáskor nem állt épület az Ógabona tér 13. telken, csak egy kidőlt-bedőlt kerítéssel elkerített, rozzant faviskó, a kerítésen összeeszkábált rácsos ajtóval.

A két érdekes felvételt felajánlotta a Sopron anno részére. Közvetítőként a felvételt kezembe véve, a helyszínt jól ismerve elgondolkodtam: hogyan lehetséges, hogy egy ennél 30 évvel korábbi fényképen határozottan látható, hogy itt kellemes, egyemeletes ház állt a telken, ugyanolyan gondozott, mint a többi lakóház. No, ennek a rejtélynek utána kell eredni.
Thirring könyve szerint 1939-ben Steiner Pál gazdapolgár és felesége Preisinger Zsuzsanna a tulajdonosok, de az biztos, hogy a háború alatt már nem laktak ott, hanem Neubauer-ház volt a neve. Tulajdonosa rövidáru boltot nyitott a földszintjén.

A második világháborút a környék viszonylag szerencsésen átvészelte, de az oroszok bejövetelének hírére tulajdonosa pánikba esett, és rövidáru üzletét, árukészletét, sőt egész házát felgyújtotta azért, hogy ne kerüljön az oroszok kezére. Az, hogy a tulajdonossal mi történt, arról nincs tudomásom. (Mindezt azok a lakók mesélték, akik már a második világháború idején itt laktak.)

Nos, miután a ház leégett, sokáig üres, kiégett telek tátongott a helyén, barátnőm fotója ezt az időszakot örökítette meg a Sopron anno hűséges olvasói és mindnyájunk örömére.

Nem sokáig maradt ilyen állapotban a telek. 1964-ben új tulajdonosai háromemeletes társasház tervezésébe, szervezésébe és építésébe fogtak. Nem volt könnyű feladat: már az alapok kiásásánál kiderült, hogy a talaj nem csupán mocsaras, vizenyős, hanem sziklás is.

Az alapozási munkák során halálos baleset is történt. Egyik munkásra szikladarab zuhant, az építőmunkás szörnyethalt.
Végül is a társasházat a vizenyősség, mocsarasság miatt egy betontálcára építették. A lakók 1965-ben kezdtek beköltözni, ezek közül még ma is sokan e ház lakói. Közéjük tartozik Kollmann Vidor fényképész is, aki fényképész műtermét 1979-ben nyitotta meg a ház egyik garázsában.

Megjegyzem, hogy az Ógabona tér 13. számú ház volt egyike a legelső soproni magánszervezésű társasházépítésnek a háború utáni Sopron történetében.

/A bejegyzés elkészítéséhez nyújtott segítségéért köszönetet mondunk Tirnitz Józsefné Irénnek és Kollmann Vidornak, a térkép elkészítéséért pedig Kovács Péternek. - A szerk./

Kép típusa: 
Fotó/Mozgókép készítője: 
Kép/Mozgókép beküldője: 
Kép keletkezési ideje: 
1963
Szerző: 
Kép keletkezésének éve: 
1963
Térkép nézetbe kerül: 
Térképre kerül
Turista térképre kerül: 
Nem kerül turista térképre
A bejegyzés szerzőjének életrajza: Tarcsai Mária
A bejegyzés létrehozása: 2015. november 27.

Hozzászólások

Friedrich Rezső képe

Megint csak gratuláció és köszönet!!!

Tarcsai Mária képe

Köszönöm!

Tarcsai Mária képe

Talán sokan emlékeznek még, sőt, talán sokan ide is jártak általános iskolába. Iskolánk úttörőcsapata Zrínyi Ilona nevét viselte. A főbejárattal szemközti lépcső fordulójában volt egy hatalmas olajfestmény róla. Sokszor gyönyörködtem abban a képben. Vajon hova lett?

Tarcsai Mária képe

A Tirnitz Józsefné Irén a saját FB oldalán megosztott cikk alá hozzászólásként ez írta:
"Mivel én vagyok a fotó készítője, szeretnék megosztani egy gyermekkori élményemet.. 1945-ben / öt éves voltam / és az udvaron játszottam... Nyílt a kapu és mint afféle kíváncsi gyerek a kapu felé futottam, hogy üdvözöljem az érkezőt... Akkor láttam, hogy a szemközti ház lángokban áll..... Mondanom sem kell, hogy elrángattak onnan és azt mondták, hogy erről nem szabad beszélni.... Már nagy lány voltam, amikor egy családi beszélgetés során, megemlítettem, hogy nekem is van a bombázásról emlékem, mégpedig a szemközti égő ház és hogy azt az oroszok gyújtották fel... No, és akkor tudtam meg az igazságot, hogy nem az oroszok gyújtották fel, hanem az onnan elmenekülő Neubauer család, mégpedig pontosan azért, hogy ne kerülhessen orosz kézbe.... "