Paur Iván (1806-1888)

Neves történész volt és kiváló régész, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja, a Széchenyi család levéltárosa, a Sopron megyei múzeum megalapítója.

1806. június 21-én született Kismartonban. Középiskoláit Sopronban és Kőszegen végezte. már ekkor érdeklődni kezdett a régészet iránt. Pozsonyban végezte el a jogakadémiát, ahol ügyvédi diplomát szerzett 1832-től - a családi tradícióknak megfelelően - négy évig az Esterházyak szolgálatában állt mint uradalmi ügyész. 1842-ben állásáról lemondott, s minden idejét régészeti tanulmányainak szentelte. 36 éves volt, mikor európai tanulmányútra indult; bejárta Ausztriát, Svájcot és Észak-Itáliát. Leginkább az ókor emlékei vonzották. Végigolvasva az európai nagyvárosok szakkönyvtárainak anyagát, az archeológia valósággal az életelemévé vált.

1848-ban a haza hívó szavára ő is a zászló alá állt. A 180 főnyi pozsonyi önkéntes zsidó nemzetőrszázad parancsnoka volt. Görgey seregében századosi rangban harcolt; Buda visszavétele után őrnaggyá nevezték ki. Világos után őt hónapos fogságot szenvedett.

1852-ben Pestre költözött, végleg szakított a jogász pályával, és az egyetemen görög és római régészeti, valamint numizmatikai előadásokat hallgatott.

1855. szeptemberétől díjnoki kinevezést nyert a Magyar Nemzeti Múzeum régiség- és könyvtárosztályára. Tudományos közleményei nyomán neve egyre ismertebbé vált az országban. A MTA 1858. december 15-én levelező tagjául választotta. Még az év nyarán megbízták az Akadémia érem- és levéltári gyűjteményének kezelésével A Széchenyi család levéltárosául hívta meg, amit Paur - a legnagyobb magyar leghívebb tisztelője - örömmel elfogadott. Széchenyi István halála után őrá hárult a feladat, hogy rendezze a hagyatékot; így elsőnek nyerhetett bepillantást Széchenyi tragikus életének titkaiba. - 1858-ban a Történeti Tárban adta ki egyik legalaposabban jegyzetelt és kommentált művét, Csáayi János krónikáját 1865-67-ben tette közzé három kötetes forrásművét, az Okmánytárat. 1858-tól élete végéig Sopronban élt Itt a legszorosabb kapcsolatba került a Széchenyi család Cenken és Sopronban élő tagjaival. 1867 és 1871 között a megye főispáni titkára volt. 1872-ben a kertesi (Baumgarten) kerület képviselőjévé választották.

A Győr-Sopron-Ebenfurti vasút építése idején a megye őt kérte fel a leletmentésre. Paur nagy szakértelemmel és hihetetlen szorgalommal ásatott. A napvilágra került anyagot leírta, szortírozta, majd szaklapokban publikálta. Élete utolsó nagy ásatása a Bécsi dombi kelta temető feltárása volt. A leletanyag tudományos elemzését az Archeológiái Értesítőben tette közzé.

1885. november 12-én - negyedszázados ásatásainak vasszorgalommal összegyűjtött anyagát - teljes magángyűjteményét - „Sopron megye lelkes közönségének” ajánlotta fel, megvetve ezzel, a majdani Sopron megyei múzeum alapjait 1888. december 17-én hunyt el Sopronban. Temetésén neves tanítványa, Bella Lajos búcsúztatta tanítómesterét, a magyar régészet magányos óriását.

Paur Iván nevét ma is őrzik régészeti és történeti tanulmányai; az általa alapított megyei múzeum gazdag anyaga pedig az igazi tudós teremtő akaratát és alázatos szorgalmát dicséri.

Az írás az Aranykönyv 2000. című kötetben jelent meg és a szerző jogutódjának hozzájárulásával közöljük.
Aranykönyv 2000.
Írta és összeállította Sarkady Sándor és ifj. Sarkady Sándor
Kiadó: Quint Reklámügynökség
Felelős kiadó: Jászberényi Klára
Művészeti vezető: Bugyi Sándor

:::
Paur Iván emlékét 1927 óta őrzi utca Sopronban a Híd utca és a Halász utca között. Az emlékére állított emlékmű a Bécsi-dombon található.

Paur Iván végső nyughelye része a Nemzeti Sírkert programnak. A programban szereplő, egykor köztünk élt neves soproni polgárok életútját egy 2017-ben Nemzeti Sírkert - Sopron címmel megjelent kötet dolgozta fel, ebből idézünk:

A Nemzeti Sírkert fogalma
A Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság jogosult dönteni temető, hősi temető, hősi temetési hely, temetkezési emlékhely és temetési hely Nemzeti Sírkert részeként történő nyilvántartásba vételéről, illetve a Nemzeti Sírkertbe tartozó temetők, temetési helyek meghatározásáról.
A Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság értelmezése szerint a Nemzeti Sírkert olyan virtuális, vagyis nem egy konkrét temetőhöz vagy parcellához köthető, hanem Magyarországot lefedő sírkert, amelybe a nemzet jeles halottainak temetési helyei tartoznak. A Nemzeti Sírkert részévé minősítés minden esetben az elhunyt életművének megítélése alapján történik. A minősítésnél döntő szempontnak az számít, hogy a szóban forgó személy jelleme, cselekedetei, műveltsége és tehetsége révén a közélet, a politika, a tudomány, a kultúra, a vallás, a gazdaság vagy a sport területén maradandót alkotott, illetve a hazát önfeláldozóan szolgálta, s így elvitathatatlan és a közösség által elismert érdemekkel bír. Mindezek alapján pedig, minthogy tevékenységével a nemzet érdekeit szolgálta, az ország fejlődését előmozdította, valamint hír nevét öregbítette, az utókor megkülönböztetett kegyeletére számot tarthat.
(Részlet Vörös Ákosnak a Nemzeti Sírkert - Sopron című kötethez írt bevezetőjéből.)

Paur Ivánról a kötetben részletesebben is olvashatnak.