Korabeli képeslap az Erzsébet-kertből. A közparkról, az egykor itt állt épületekről, itt rendezett eseményekről és magáról a park történetéről számos bejegyzésünkben írtunk már - ezek a lap feletti vonatkozó címkére kattintva olvashatók.
Ezúttal egy 1936-os újságcikket idézünk fel, mely a kert fáinak pusztulásával foglalkozott:
"A soproni Erzsébet-kertben az öreg fák már berendezkedtek a téli álomra. Szép nyugalmasan elhullatták lombjaikat, a fenyők, ha lehet, még vékonyabbra és hegyesebbre csavarták össze a tűleveleiket.
A csendes szundikálást most váratlan fejszecsattogás verte fel. Elsőnek a kert egyik legöregebb lakóját, egy hatalmas lucfenyőt döntötték ki. És nemsokára sorra kerülnek a kert elöregedett gesztenyefái is. Az öreg lucfenyő 175 éves volt, az évgyűrűk tanúsága szerint. Beleette magát a szú és féltek, hogy a többi fenyőfába is belekerülhet ez a veszedelmes faellenség. A gesztenyefák pedig erősen pudvásodnak, az egyiknek hirtelen letört főága már az ősszel majdnem súlyos szerencsétlenséget okozott, — kis híja volt, hogy egy gyermeket agyon nem nyomott.
Nem tudjuk, hogy a 175 éves vén fa „a lucfenyői kor legvégső határáig" élt-e, de mindenesetre tudomásul vehetjük: a fák is meghalnak, még az ápolt kertek kedves faóriásai is megszuvasodnak, megpudvásodnak. És egész bizonyosan nekik is fáj az öregség. Sőt talán lassúütemű életükben a halált is hosszabban és fájdalmasabban szenvedik el... "(Népszava, 1936. december 10.)
A korabeli újságcikket az Arcanum Digitális Tudománytár honlapján keresztül értük el.