Tóth Csaba osztotta meg velünk ezeket a felvételeket, melyek a Deák étteremben készültek egykor. Mindössze egyetlen fotón szerepel dátum, az 1958-as évszám, és Csaba nagyszülein kívül mást nem ismertünk fel a képeken. Bízunk benne, hogy olvasóink találnak ismerős arcokat a fotókon.
Hozzászólások
Ugyan nem kimondottan a témához tartozik,de a hetvenes években, boldogult Füszértes koromban-talán még Péntek Gyuri kollégával együtt is-többször megfordultunk az utolsó képen látható italraktárban,mint áruszállítók!Mindig meg lettünk kínálva némi itókával,ami magában nem lett volna baj,de voltak ún,vendéglátós túra napok,amikor 10-15 hely is jutott egy fordulóra!El lehet képzelni-ha csak minden második vendéglátó-egységre jutott némi alkoholfogyasztás,mi lett a ,,nóta vége'',akár szó szerint is!Pláne itt,ahol a pincében volt a raktár.Mielőtt ,,dolgozó népünk megvetése sújtana''-idézve a katonai esküből,ezeket nem dicsekvésből meséltem el,inkább Mónika szíves bíztatására,ti. hogy bátran írjak a régi dolgokról!Az viszont meglehet,hogy a kutyát sem érdeklik majd ezek a sorok!Elnézést kérek az ömlengésemért...
- A hozzászóláshoz be kell jelentkezni
Szerintem nincs miért "elnézést" kérnünk, amiért abban a korban éltünk, hiszen arról senki sem tehet, hogy mikor született. Gyermek, fiatal és érett korunkban nem azért éltünk, hogy folytonosan utálkozzunk a szocializmus miatt. Ezt sürgősen abba kéne hagynunk, hisz akkori életünket mégsem tagadhatjuk meg. Ez nem politikai tárgyú honlap, csak az emlékeinket osztjuk meg,
- A hozzászóláshoz be kell jelentkezni
Az sem tartozik szigorúan a tárgyhoz, de ha már így jött ki a lépés, elmesélem. Tendl Vilmos lányával együtt jártuk ki az általános iskola 5-8 osztályát a Színház utcai iskolában. (ami most evangélikus közösségi ház) Sokáig egy padban, sőt egymás mellett ültünk Tendl Matilddal, másik padszomszédom Czajlik Eszter volt. Középiskolában szétváltak útjaink: Tendl Matild Óvónő képzőbe ment, ami akkoriban középiskola volt, Eszter gimnáziumba, én pedig kék-kerista lettem.
Elég gyakran jártam Tendlék lakásán, akik a Színház utcában laktak, egy szép, tágas (bár huzatos) második emeleti lakásban. Szemben velük volt a Peck kávéház. Matildnak nem volt testvére, és mindig örült, ha beugrottam hozzájuk egy-egy órára. Szülei nagyon kedvesen és barátságosan fogadtak, bár késő délutánonként Vili bácsi már készülődött esti fellépéseire, elegánsan felöltözött, hóna alá fogta hegedűjét és elment. Szülei halála után Matild maradt a lakásban,aki közben férjhez ment és egy kisfia született, aki fiatalon (kb 20 évesen) tragikus körülmények között halt meg. Ma már Matild sem él. Tudomásom szerint Tendl Vilmosnak nincs jelenleg is élő leszárazottja.
A Tendl család a ennek a háznak a legfelső szintjén lakott. :
A lakóház megtekintéséhez katt ide:
http://indafoto.hu/tacsifoto/image/20435983-e16c0ad3/user
- A hozzászóláshoz be kell jelentkezni
Köszönöm a nosztalgikus hangulatú hozzászólásokat, szeretek ilyeneket olvasni! és abban biztos vagyok, hogy ezzel nem vagyok egyedül.
- A hozzászóláshoz be kell jelentkezni
A 3-as képen, már Fehér Zoltán prímást látni, aki hosszú ideig a Pannonia zenekerát vezette. A többi képen nem ő látható.
Édesapám, a Szerzői Jogvédő Hivatal soproni ellenőreként, minden zenekarral és zenét szolgáltató "üzemével" kapcsolatban volt. "Műsorívek" felvétele okán rengeteg estét töltöttünk szórakozóhelyeken szüleimmel, jó zenéket hallgatva.
- A hozzászóláshoz be kell jelentkezni
Köszönöm az újabb kiegészítést!
- A hozzászóláshoz be kell jelentkezni
Hoztam még egy nevet Facebookról, Szalayné Petzelt Csilla jóvoltából: A 6. képen jobbról a második Keller Sándor. A 9., 10. és 12. képen is ő látható munkatársai között.
- A hozzászóláshoz be kell jelentkezni
Akinek a felesége, Keller Sándorné Teca néni, később, a 70-es 80-as években vagy 20 évig volt a Deák konyhafőnöke.
- A hozzászóláshoz be kell jelentkezni
Úgy rémlik, mintha a zenekar prímása Tendl Vilmos lenne, háttérben a nagybőgővel pedig a testvére, akinek a keresztnevére már sajnos nem emlékszem. Ez az emlékem megerősítésre szorul, mert igencsak régen volt, és az arcok néha már elmosódnak bennem.