Az egyháztörténelem helyi krónikásai a Konvent történetében két fényes korszakot jegyeznek. Az egyik a Schwartz - Póda féle aranykor, a másik a Pinezich - Papp vezette ezüstkor. Ez utóbbinak jelentős személyisége Dr. Pinezich István ügyvéd.
1879-ben született Sopronkertesen (Ausztria-Burgenland: Baumgarten). Szülőfaluját nagyrészt horvátok lakják, valamikor, a XV. században pálos szerzetesek birtoka, akik jelentős rendházzal lakták a helyiséget, valamint búcsúsokat fogadtak a Szent Kereszt templomban.
Pinezich 1908-ban nyit ügyvédi irodát Sopronban. 1920. február 6-án hathatós közreműködésével megalakul az Ébredő Magyarok Egyesületének soproni csoportja. Az egyesület nemzeti és keresztény alapon akar működni, szerepet vállalna a város társadalmi, gazdasági, kulturális ügyeiből egyaránt. 1922-ben megválasztják a Konvent elnökévé (1922-1937), ekkor ezt sajátos intézmény, a soproni katolikus élet összefogója és mozgatója 3 év híján 300 éves. A hitélet megújítására, összefogására, érdekképviseletére irányuló szándékát mindvégig megtartja. Amikor 1922-től az országot szinte megbénítja a pénzügyi válság, Pinezich elnök vezetésével a konvent nemcsak hogy megőrzi, azt ami az övé (három elemi iskola, két temető, szőlők, szántók és házak; 34 pedagógus, adminisztrátor, gazdasági vezető, temetőmunkások alkalmazása), hanem is felvirágoztatja azt.
1929-ben megalakítja a „Városi Egységes Párt”-ot, amit az ez évi választásokon százszázalékosan győzelemre visz. A párt alakulásakor Papp Kálmán városplébános hangsúlyozza, hogy többről van szó, mint egyszerű pártalakításról, magáról a tiszta erők összefogásáról. Pinezich István pedig az erők összefogása jegyében ígéretet tesz, hogy a pártban sem felekezeti, sem politikai különbség nem érvényesülhet. Szociális programjaként hirdeti hogy „minden osztály és réteg érdekeit szolgálja a pártja, különösen pedig számolniuk kell a szegény néposztályokkal.„ Pártja nyolc izraelita vallású polgárt is jelöl, közöttük dr. Weller Bélát, az ortodox hitközség elnökét. A városi törvényhozásban győzelemre vitt Városi Egységes Párt révén megszűnik a virilista többség; akik helyett választott polgárok többsége a városatya.
Pinezich István újra felvirágoztatja a Konventet, széles látókörű várospolitikával, a város összérdekei hangsúlyozásával felülemelkedik a felekezeti torzsalkodásokon, ami őelőtte, elsősorban anyagi érdekeltség miatt jellemző volt a város vezetőségére. Pénzügyeiben stabilizálja a Konventet, új szőlőket vásárol, a régieket feljavíttatja, megtölti kiváló minőségű borral a Konvent Petőfi téri pincészetét. A borok árából 1933-ban 20.000,1938-ban 27.000 pengő folyik be a Konvent kasszába, miközben több száz hektoliter a pincében is marad. A régi elavult helyébe 1935-ben új borkimérő építését határozza el a Pinezich vezette Konvent. Schármár Károly építész tervei szerint készül el a Konventházban az irodák alá a modern módon felszerelt, büfével rendelkező, a patak felőli oldalon teraszos vendéglő.
A Pinezich István vezette Konvent, 1931-ben Balogh Kovács Sándor tervei alapján Rosenstingl Antal irányításával kezdi építeni a kurucdombi új iskolát, a Szent Lénárd-kereszt helyén. Ez év novemberében indul a mindjárt szűknek bizonyuló iskola, ezért délutáni oktatást is működtetnek. A Szent István (kurucdombi) iskolában vezetik be a szegényebb tanulóknak a napközi otthont, a gyengébb képességűeknek a külön osztályt. Az 1938-ban a Konvent által bevezetett iskolaorvosi intézmény rendelőjét ide telepítik, a földszinti részbe. Pinezich javaslatot terjeszt a Konvent elé hat plébániai körzet alakítására, majd a közgyűlés határozatot hoz a kurucdombi lelkészség megalakítására. A templom tervpályázatát Körmendy Nándor építész nyeri, majd felépül a soproni Szent István templom, de ez már a Pinezich István 1937-ben lezáruló konventelnöksége után.
A szegénygondozás, a tanulóknak tett ösztöndíjak, a Katolikus Élet című folyóirat (1930-1944) megjelentetése, a soproni Katolikus Karitász megalapítása, templomok külső és belső restaurálása - sok minden szép és jó fűződik dr. Pinezich István működéséhez.
1937-ben lemond elnöki tisztéről; ügyvédi praxisát folytatja, de a Konvent munkáját továbbra is segíti. 1962 júliusában hal meg Sopronban, július 24-én a Szent Mihály-temetőbe temették.
Az írás az Aranykönyv 2002. című kötetben jelent meg és a szerző jogutódjának hozzájárulásával közöljük.
Aranykönyv 2002.
Szerkesztette: Sarkady Sándor
Kiadó: Quint Reklámügynökség
Felelős kiadó: Jászberényi Klára
Művészeti vezető: Bugyi Sándor
:::
A Dunántúli Turista Egyesület 1937-ben avatta fel új menedékházát a Muck-messzelátó mellett a Nyíresen, melyet tiszteletük és megbecsülésük jeléül dr. Pinezich István után István-menedékháznak neveztek el. A Winkler Oszkár tervei alapján épült épület ma is áll, az elnevezése azonban talán mára már kevesek előtt ismert.
A jelentős konvent tagok többsége, így Pinezich is, tagja volt a Katolikus Körnek. Sőt, mint ennek ügyésze tevékenyen részt vett a köri vendéglő létrehozásában, vagy az Új u. 28. ház megvásárlására alakult Katolikus Ház Rt. megalakításában. A Városi Egységes Párt létrejöttében pedig a Kör több mint 600 fős tagsága egyfajta háttérbázisként szolgált. Pinezich maga mondja: „A két szervezet a hitközség és az olvasókör szerencsés kölcsönhatásban jelentkeznek.” Ez a szerencsés kölcsönhatás a Konvent és a Kör között Pódától kezdve szinte minden elnök idejében megfigyelhető. Ennek mélyebb történeti elemzése azonban még várat magára.