Pröhle Károly (1875-1962)

Hozzászólok
Pröhle Károly

Evangélikus lelkész volt, az egykori Magyar Királyi Erzsébet Tudományegyetem soproni Evangélikus Hittudományi Karának professzora, 1926-tól 1928-ig dékánja, majd prodékánja: a filozófia és a rendszeres teológia európai rangú tudósa.

1875. március 17-én született Rábabogyoszlón. A soproni líceumban érettségizett 1895-ben. Teológiai tanulmányait a soproni akadémián, a greifswaldi és a tübingeni egyetemen végezte. Sopronban és Pápán volt segédlelkész, majd 1902-től 1906-ig mint rendes lelkész Lajtaújfaluban működött. Filozófiai doktorátusát 1918-ban szerezte meg.

Már ezt megelőzőleg - 1907-től - a soproni teológia tanára volt, majd 1923-tól 1946- ig az egyetemi rangra emelt hittudományi kar teológiai tanszékének ny. r. tanára, illetve a kar dékánja, majd prodékánja. Az első világháború idején az evangélikus egyetemes egyház megbízásából az osztrák kórházakban ápolt magyar sebesültek lelkipásztori látogatója és vigasztalója volt. A népszavazás idején mint körzeti vezető igaz hazafiúi lelkesedéssel fáradozott Sopron megmentéséért.

Nyelvismerete révén, Pröhle professzor kapcsolatban állt az egész tudományos világgal, különösen Németországgal és az Egyesült Államokkal. Rendszeres résztvevője volt az evangélikus világgyűléseknek (Eisenach, 1923: Lausanne, 1927: Koppenhága, 1929). A keresztény világegységért, a felekezetközi megértésért kifejtett munkásságáért a lipcsei egyetem 1926-ban tiszteletbeli doktorává avatta.

Pröhle szívügyének tekintette a vallásos szellemiségű folyóiratok színvonalas, hatékony működését. Főszerkesztője volt a Keresztyén Igazságnak és társszerkesztője a Protestáns Szemlének, miközben a Lipcsében megjelenő Theologisches Literaturblattnak is állandó munkatársa maradt. A filozófia és a rendszeres teológia területét felölelő tudományos munkásságának legkiemelkedőbb művei voltak: A rendszeres theológiai dolgozatok (1905), A szocializmusról és egyházunk szociális feladatairól (Pápa, 1906), Háború és theológia (Pozsony, 1915), Eucken Rudolf életfilozófiája (1918), Az Ágostai Hitv allás (Sopron, 1930), Die Trinitarische Gestaltung des Christlichen Gottesglaubens (Gütersloh, 1932), Dér etische Begriff der Freihet (Pécs, 1934), A keresztyén egyházak egysége (Sopron, 1943), A hittudomány kultúránk válságában (Pécs, 1944).

Az európai hírű teológus professzor, az egykori Erzsébet Tudományegyetem Hittudományi Karának büszkesége, 1962. december 11-én hunyt el Sopronban. „Élete áldott szőlővessző volt a Krisztus - tőkén"- írta róla egyik jeles tanítványa, Sümeghy József. Sírkövén a Biblia kőbe vésett szavai intik a maradékot: "Jézussal együtt"- „Nincs senki másban üdvösség."

Az írás az Aranykönyv 2002. című kötetben jelent meg és a szerző jogutódjának hozzájárulásával közöljük.
Aranykönyv 2002.
Szerkesztette: Sarkady Sándor
Kiadó:Quint Reklámügynökség
Felelős kiadó: Jászberényi Klára
Művészeti vezető:Bugyi Sándor

Kép típusa: 
Szerző: 
Kép keletkezésének éve: 
1875
Térkép nézetbe kerül: 
Nem kerül térképre
Turista térképre kerül: 
Nem kerül turista térképre
A bejegyzés létrehozása: 2017. július 15.