Evangélikus lelkész volt, az egykori Magyar Királyi Erzsébet Tudományegyetem soproni Evangélikus Hittudományi Karának professzora, 1926-tól 1928-ig dékánja, majd prodékánja: a filozófia és a rendszeres teológia európai rangú tudósa.
1875. március 17-én született Rábabogyoszlón. A soproni líceumban érettségizett 1895-ben. Teológiai tanulmányait a soproni akadémián, a greifswaldi és a tübingeni egyetemen végezte. Sopronban és Pápán volt segédlelkész, majd 1902-től 1906-ig mint rendes lelkész Lajtaújfaluban működött. Filozófiai doktorátusát 1918-ban szerezte meg.
Már ezt megelőzőleg - 1907-től - a soproni teológia tanára volt, majd 1923-tól 1946- ig az egyetemi rangra emelt hittudományi kar teológiai tanszékének ny. r. tanára, illetve a kar dékánja, majd prodékánja. Az első világháború idején az evangélikus egyetemes egyház megbízásából az osztrák kórházakban ápolt magyar sebesültek lelkipásztori látogatója és vigasztalója volt. A népszavazás idején mint körzeti vezető igaz hazafiúi lelkesedéssel fáradozott Sopron megmentéséért.
Nyelvismerete révén, Pröhle professzor kapcsolatban állt az egész tudományos világgal, különösen Németországgal és az Egyesült Államokkal. Rendszeres résztvevője volt az evangélikus világgyűléseknek (Eisenach, 1923: Lausanne, 1927: Koppenhága, 1929). A keresztény világegységért, a felekezetközi megértésért kifejtett munkásságáért a lipcsei egyetem 1926-ban tiszteletbeli doktorává avatta.
Pröhle szívügyének tekintette a vallásos szellemiségű folyóiratok színvonalas, hatékony működését. Főszerkesztője volt a Keresztyén Igazságnak és társszerkesztője a Protestáns Szemlének, miközben a Lipcsében megjelenő Theologisches Literaturblattnak is állandó munkatársa maradt. A filozófia és a rendszeres teológia területét felölelő tudományos munkásságának legkiemelkedőbb művei voltak: A rendszeres theológiai dolgozatok (1905), A szocializmusról és egyházunk szociális feladatairól (Pápa, 1906), Háború és theológia (Pozsony, 1915), Eucken Rudolf életfilozófiája (1918), Az Ágostai Hitv allás (Sopron, 1930), Die Trinitarische Gestaltung des Christlichen Gottesglaubens (Gütersloh, 1932), Dér etische Begriff der Freihet (Pécs, 1934), A keresztyén egyházak egysége (Sopron, 1943), A hittudomány kultúránk válságában (Pécs, 1944).
Az európai hírű teológus professzor, az egykori Erzsébet Tudományegyetem Hittudományi Karának büszkesége, 1962. december 11-én hunyt el Sopronban. „Élete áldott szőlővessző volt a Krisztus - tőkén"- írta róla egyik jeles tanítványa, Sümeghy József. Sírkövén a Biblia kőbe vésett szavai intik a maradékot: "Jézussal együtt"- „Nincs senki másban üdvösség."
Az írás az Aranykönyv 2002. című kötetben jelent meg és a szerző jogutódjának hozzájárulásával közöljük.
Aranykönyv 2002.
Szerkesztette: Sarkady Sándor
Kiadó:Quint Reklámügynökség
Felelős kiadó: Jászberényi Klára
Művészeti vezető:Bugyi Sándor
:::
Pröhle Károly végső nyughelye része a Nemzeti Sírkert programnak. A programban szereplő, egykor köztünk élt neves soproni polgárok életútját egy 2017-ben Nemzeti Sírkert - Sopron címmel megjelent kötet dolgozta fel, ebből idézünk:
A Nemzeti Sírkert fogalma
A Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság jogosult dönteni temető, hősi temető, hősi temetési hely, temetkezési emlékhely és temetési hely Nemzeti Sírkert részeként történő nyilvántartásba vételéről, illetve a Nemzeti Sírkertbe tartozó temetők, temetési helyek meghatározásáról.
A Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság értelmezése szerint a Nemzeti Sírkert olyan virtuális, vagyis nem egy konkrét temetőhöz vagy parcellához köthető, hanem Magyarországot lefedő sírkert, amelybe a nemzet jeles halottainak temetési helyei tartoznak. A Nemzeti Sírkert részévé minősítés minden esetben az elhunyt életművének megítélése alapján történik. A minősítésnél döntő szempontnak az számít, hogy a szóban forgó személy jelleme, cselekedetei, műveltsége és tehetsége révén a közélet, a politika, a tudomány, a kultúra, a vallás, a gazdaság vagy a sport területén maradandót alkotott, illetve a hazát önfeláldozóan szolgálta, s így elvitathatatlan és a közösség által elismert érdemekkel bír. Mindezek alapján pedig, minthogy tevékenységével a nemzet érdekeit szolgálta, az ország fejlődését előmozdította, valamint hír nevét öregbítette, az utókor megkülönböztetett kegyeletére számot tarthat.
(Részlet Vörös Ákosnak a Nemzeti Sírkert - Sopron című kötethez írt bevezetőjéből.)
Pröhle Károlyról a kötetben részletesebben is olvashatnak.