Röttig Gusztáv (1855-1920)

Röttig Gusztáv szegény család gyermekeként született Bécsben 1855. december 8-án. Szülei: Röttig Károly és Sedlacsek Janka. Csak nagy áldozatok árán tudott néhány osztályt elvégezni egy reáliskolában. Ezután szedőinasnak csapott fel Josef Stöckhölzer úr hirschendorfi nyomdájában. Olyan jól viselte magát és olyan kiváló előrehaladást tett, hogy időnek előtte, már 1872. december elsejével felszabadult. Következő munkahelye a Waldheim cs. és k. udvari és állami nyomda volt. Utána még elszegődött néhány elsőrendű németországi nyomdához is. 1875-ben besorozták, három évet húzott le mint altiszt. 1878-ban szerelt le és belecsöppent a nyomdászat általános válságába. A szomorú körülmények miatt kénytelen volt vándorbotot venni a kezébe. Így jutott el Steyr városába, ahol megint talált magának elfoglaltságot. A hetente háromszor megjelenő ottani újság szedésén kívül annak szerkesztését is át kellett vennie.

Bécsbe visszatérve állást vállalt mint a tördelés és szedés munkáit felügyelő szedőtermi vezető az újonnan alapított Wiener Allgemeine Zeitungnál. (Megnősült, felesége Göbel Borbála.) 1884-ben már a Wiener Freie Presse volt a munkaadója. Később számlavezető a Bécsi Kamarai Betegpénztárnál és mind ennek, mind más szakintézményeknek nagy szolgálatokat tett. Részt vett a Bécsi Újságszedők Klubjának megalapításában. 1896. október 19-én megvette az akkoriban nagyon kicsiny, bár színvonalas soproni Litfaß-könyvnyomdát, amely neki köszönhetően hamar felvirágzott. Még a Naumburg a/d Saaleból ide került Karl Litfaß javára szól Póda Endre városplébános szép kiállítású, fólia méretű parókia-története(1892), s belekezdett egy kalendárium-sorozatba. Röttig ezt folytatta. Ezekben a naptáron kívül rendeletek, árszabások, kereskedők és iparosok listája, sőt cikkek is helyet kaptak.

Romwalter Károly és Alfréd az iparlajstrom szerint 1895-ben közös cégként jelentették be Várkerület 66. alatt működő nyomdájukat. Sokat adtak a minőségre. A Soproni Képzőművészeti Kör első kiállításán, 1897-ben — a két évvel korábban megvett Thirring-féle kőnyomda eszközeinek felhasználásával — bemutatták a kőnyomás fázisait, valamint nyolcszínű falragaszokkal is megjelentek. Romwalter Károly azonban 1902-ben meghalt, s fia, Alfréd, is csak két évvel élte túl. Az üzem vezetését Alfréd özvegye vállalta, de minden jel szerint már ekkor beleszólt az ügyekbe Röttig Gusztáv. Például az üzemet áthelyezte a Várkerület 72. sz. épületbe. Röttig-termék (mégpedig Röttig fiáé, Odóé) volt az 1911-ben megindított Kultúra című folyóirat, „amelyhez hasonlót a vidék máig sem igen mutathat fel” — állapítja meg Csatkai Endre, a külcsínre utalva.

A soproni újságok közül a „Sopron” előbb Litfaßnál, az Oedenburger Zeitung és a Soproni Ujság a Romwalter nyomdában, a Soproni Napló viszont Röttigéknél készült.

Röttigék vállalata 1918. július 1-jén részvénytársasággá egyesült a Romwalter Alfréd-féle nyomdával. Később ez a részvénytársaság a Magyar Király Szállóban működő Petőfi-nyomdát felvásárolta és bekebelezte.

Építkezni kezdtek. A Deák tér akkori végében (56. sz.) — a Csengery utcáig terjeszkedve — felépülő üzemet és annak további történetét nemcsak Röttig Gusztáv, de fia, a különös nevű Odo sem érte meg. Mindketten hirtelen távoztak az élők sorából. Az apa 1920. szeptember 17-én, fia 38 évesen, három nappal később. (Röttig Gusztáv halálát az anyakönyvi hivatalban Litfass Károly jelentette be, mint Paprét utca 8. alatti lakos.) Özvegye Bécsben élt, s 1925. február 8-án halt meg, 68 évesen. Odo özvegye Makó Aida énekesnő volt.

Az írás a szerző tervei szerint a harmadik, 2005-ben megjelentetni tervezett Aranykönyvben jelent volna meg. Mivel a kötet kiadása meghiúsult, az elkészült 102 életrajz eddig kiadatlan maradt. Honlapunk "Neves soproniak" menüpontjában folyamatosan tesszük közzé a Hárs József Pro Urbe díjas helytörténész által írt életrajzokat.

Röttig Gusztávról sajnos nem áll rendelkezésünkre fotó. Reményeink szerint a későbbiekben a menüpontunk logójául szolgáló fotót sikerül majd egy portéra cserélnünk.