Rupprecht Mihály (1829-1904)

Hozzászólok
Rupprecht Mihály (1829-1904)

A 19. század Sopronának legismertebb hivatásos fényképésze volt, legalább annyira, mint festészetben a 18. században működött Dorffmaister István. S ahogy minden bizonytalan eredetű festményre rámondták, hogy Dorffmaister alkotása, ugyanúgy máig „Rupprecht-fotókkal” vannak tele a régi albumok.

A család cukorgyártáson meggazdagodott ága 1838-ban nemességet nyert, majd 1847-ben — egy ősi birtok megvásárlásával — a megye földesurai közé emelkedett. A virtsologi Rupprecht névvel az evangélikus templom orgonáján mint adományozóval találkozunk.

A szegényebb ág a város hivatalnokai között találta meg a helyét. Rupprecht Mihály ebbe született bele 1829. január 22-én. A líceum elvégzése után állami szolgálatba lépett. Mint mozgósított nemzetőr 1848-ban beállott Ihász Rezső csapatába. Egy hónap múlva visszatért hivatalába, ahol egészen addig kereste kenyerét, amíg közelebbről meg nem határozott súlyos betegség támadta meg. Ennek következtében ki kellett lépnie az állami szolgálatból. Viszont 1863. október 3-án a Bécsi utca 2. sz. alatti családi házban megnyitotta fényképészeti műtermét. Ettől kezdve haláláig szorgalmas munkása választott hivatásának.

Már 1872-ben Londonban elismerő oklevéllel tüntetik ki, Még ebben az évben aranyérmet kap Moszkvában. Bécs, Párizs, Philadelphia és ismét Párizs után 1882-ben Trieszt következik, ahol elnyeri a cs. kir. udvari fényképész címet. Magyarországon előbb Szegeden (1876), majd Budapesten (1885) jutalmazzák érdemeit. A fővárosban azzal, hogy zsűritagnak választják meg. Az egyre szaporodó érmek és kitüntetések rajzai a műtermében készült vizitkártyák hátlapján láthatók. És természetesen a helyi hírlapok is megemlékeznek róluk. Újdonságként írnak arról az 1885-ben először bemutatott sorozatáról, amely — Jelenetek a való életből címmel — festett díszletek előtt beállított jeleneteket örökít meg. (A custozzai csata egy részletéről, 1866-beli újság rajza alapján, Duhaj legény a kocsmában, Divatos ficsúr udvarlása, Buschenschank stb.) Ezeknek az 50 x 60 cm-es zsánerképeknek már 1860 körül születtek német földön hasonló előzményei, Munkácsy pedig Párizsban készített ilyeneket az 1870-es években, nagyméretű festményeihez előtanulmányként. Ez persze mit sem von le Rupprecht érdemeiből.

Ismertek pillanatfelvételei a soproni vízvezeték alapkőletételéről (1891), az 1894-ben rendezett kőszegi hadgyakorlatról. Ez különösen nagy nehézségekkel járt, hiszen akkoriban a szükséges felszerelés mázsányi súlyú volt. Lefényképezte a lóversenytér tribünjét, a Városháza bontásának, az új építésének különböző fázisait, s általában a város bontásra ítélt házait. Számos iskolai tabló fotósa és természetesen az egyes személyek és családok megörökítője. Sógorával, a másik neves fényképésszel, Tiefbrunner Sándorral nemes vetélkedésben árulta vevőinek már 1864-ben a Bécsi-dombról felvett nagy méretű városképet. Darabja 4 forint, különösen névnapra és karácsonyi ajándékul, mint szuvenir ajánlható idegeneknek. 1880 körül — igaz, csak rövid időre — Győrött is műtermet nyitott. Itthon pedig a Kaszinó tagjaként vett részt a társadalmi életben.

1857. május 23-án nősült. Felesége Teréz, Roth Keresztély pékmester lánya. Valószínű, hogy már az induláshoz szükséges anyagiakat is ő hozta a házhoz. Egyes források szerint ugyanis ő a soproni műterem tulajdonosa. (A mester halála után egyik fia, Kálmán, folytatta az ipart, mégpedig sikerrel.)

Rupprecht nemcsak fényképezni, hanem festeni és rajzolni is szeretett. Erről több munkájának a címe tanúskodik a soproni Képzőművészeti Kör kiállításainak katalógusaiban. Most már csak az a kérdés, honnan tanulta meg a mesterségét. Egy újságcikk szerint magánúton. Ebben az esetben bizonyára sógora, Tiefbrunner Sándor segítette. És a sok fennmaradt fotó, a számos elismerő cikk és az érmek, kitüntetések sora bizonyítja, hogy eredményesen.

1904. augusztus 12-én halt meg.

Az írás a szerző tervei szerint a harmadik, 2005-ben megjelentetni tervezett Aranykönyvben jelent volna meg. Mivel a kötet kiadása meghiúsult, az elkészült 102 életrajz eddig kiadatlan maradt. Honlapunk "Neves soproniak" menüpontjában folyamatosan tesszük közzé a Hárs József Pro Urbe díjas helytörténész által írt életrajzokat.

Kép típusa: 
Kapcsolódó kiadvány: 
Forrás: 

Hárs József: A fényképezés története Sopron városában 1840—1957 között. Pályamunka, 1984;
Deszkássy Boldizsár: A Soproni Kaszinó 100 éve. Sopron, 1944.

Szerző: 
Kép keletkezésének éve: 
1829
Térkép nézetbe kerül: 
Nem kerül térképre
Turista térképre kerül: 
Nem kerül turista térképre
A bejegyzés szerzőjének életrajza: Hárs József
A bejegyzés létrehozása: 2018. július 11.