Schneeberger Adolf (1874-1943) és fia, Schneeberger Nándor (1901-1973)

Keresés az archívumban

Helyszín
Schneeberger Adolf
Eredeti méret

Schneeberger Adolf húsgyáros 1874. július 16-án születik Sopronban. A család Sopron régi polgárfamíliái közé tartozik. 1748-ból jegyzik, hogy Sch. Borbála a Széchenyi tér 14. szám alatt Sch. Ferenc pedig az Újteleki utcában (az Újteleki kapu előtt) háztulajdonos. Sch. Adolf apja, Nándor 1840-ben, édesanyja, Wedl Katalin 1844-ben született Nagyszülei: György (sz.: 1816.) és Patzer Rozina voltak. Szépapja Sch. Ferenc, aki Sch. Márton ágfalvi kádár fia, 1776-ban köt házasságot Sopronban. Az akkori idők fogalmai szerint hatalmas húsárugyár 1868-körül alakul, alapítója a fiatal Sch. Nándor, Adolf édesapja. A gyár működésének csúcspontja évtizedekben mérve Adolf érdeme (426 négyszögölön, 100-120 munkással), míg Adolf fia Nándor alatt államosítják a Hátulsó utcában létesített húsfeldolgozó üzemet.

Schneeberger Adolf később megvásárolja a Húsgyárral szomszédos telkeket, az Ógabona tér felé a szomszédos egyemeletes házat, a halpiacot, s fokozatosan alakul ki az a húsgyár, amit pár éve (1999-ben) bezártak. A műemlékgondozóknak van terve a létesítménnyel, de ez ideig az egykor fénylő, jól prosperáló üzem és húsboltja mostani lakatjait az utca pora lepi. A területileg terjeszkedő húsárugyár üzlethálózatot is kiépített magának. Volt, hogy 9, volt hogy 12 húsüzlete működik, a fióküzletek részben bérleményként, részben saját tulajdonként, mint például a húsárugyár elülső részén, a Hátulsó utcában mintegy mintaboltként is, vagy a Schneeberger család gyermekeinek a nevén. Akár így, akár úgy, a soproniak a XIX. század végén, s a XX. század elején, sőt az államosítás után, az idősebbek a megszűnése előtt is húst vásárolni egyszerűen a Schneebergerhez mentek. A húsfeldolgozáshoz az üzlethálózaton kívül beszállítók és vágóhíd kellett. A ma is működő közvágóhidat, ami 1869-ben épült, 1128 négyszögölön, bérelte a Schneeberger család. Ezidőben a Győri úti közvágóhídon egyidőben vágható 10 db szarvasmarha, 30 db borjú, 47 db sertés. Mivel a vágóhídról a húsfeldolgozó gyárba, onnan az üzletekbe szállítani is kell, így a Schneeberger vállalkozás jellegzetes háromkerekű, négykerekű tehergépkocsikkal rendelkezik, ám a gépkocsiparkot rendre ritkítja az I. és II. világháború úgy, hogy a hadsereg saját rendelkezésébe vonja a járműpark nagyobb részét.

A húsárugyárban kolbász és más felvágottfélék készülnek, ugyanitt gőzölik, füstölik azokat. Legkeresettebb a Schneeberger-féle húskenyér, valamint a híres frankfurti virsli, aminek ízben azóta sincs párja. Húskészítményeit kitüntetik az 1908-as pozsonyi és párizsi kiállításokon. Schneeberger Adolfot a 19-es kommün terroristái elhurcolják, bezárják, és ki akarják végezni. A kihallgatáson azt mondja: ha engem kivégeznek a gyáram bezár, a város éhes marad. A közélelmezés ellátatlansága miatt hamarosan kiengedik. A két világháború között Kópháza felé földeket vásárol. Saját búzából őröltetett lisztből sütteti a kenyeret, amiből az alkalmazottaknak is jut. Húskészítményei Bécsben is keresettek. Az Anschlusst követően, még inkább Magyarország német megszállása után beszerzési és termelői nehézségei vannak. Schneeberger Adolf 1943. májusában hunyt el Sopronban. Felesége Holczmann Karolina és népes családja gyászolja.

Halála után fia, Schneeberger Nándor vezeti tovább a gyárat Az ifjabb Schneeberger a felsőkereskedelmi elvégzése után az édesapja üzemében dolgozik, amikor a gyárat átveszi, már több mint két évtizedes gyakorlata van. Édesapjával, Adolffal együtt fokozatosan gépesítik a húsfeldolgozást. A gyár hasznát elsősorban fejlesztésekbe, más befektetésekbe forgatják vissza Sch. Nándor felesége az anyai ágon bécsi származású Steiner Jenő fűszernagykereskedő húga, Steiner Józsa. Adolf és Nándor gyermekeiket egyaránt egyszerűségre és takarékosságra nevelték. Schneeberger Nándor vezetése alatt működik az üzem 1949-ig az államosításig közkedvelt és jó minőségű termékekkel, de egyre nehezedő, szűkülő beszerzési lehetőségekkel A család 1945-ben a szovjet megszállás elől Ausztriába menekül, s pár hónapot ott tölt Sch. Nándor az államosítás után is a húsárugyárban marad mint gyártástechnológus és a húsfeldolgozás tanulóinak oktatója. Innen vonul nyugdíjba, s a gyár melletti házban lakik 1973-ban bekövetkezett haláláig.

Az írás az Aranykönyv 2002. című kötetben jelent meg és a szerző jogutódjának hozzájárulásával közöljük.
Aranykönyv 2002.
Szerkesztette: Sarkady Sándor
Kiadó: Quint Reklámügynökség
Felelős kiadó: Jászberényi Klára
Művészeti vezető: Bugyi Sándor

Kép típusa
Kapcsolódó bejegyzés
Szerző
1874

Hozzászólások

Horváth Péter Pál | 2017. augusztus 23. 20:36

Sok szakembert adtak a szakmának. Boltjaikban is az igényességre törekedtek. Fából készült portáljaik, koracél berendezéseik, kék grafikás fehér csempéik erről tanúskodtak. E milliő, még (egy darabig) megleshető az utolsó állva maradt (mára bezárt) boltjukban az Ötvös utca 4. sz. alatt, a leeresztett redőnyök résein bekukucskálva. A címtár szerint a Húsgyár 1867-ben alapíttatott ...

A bejegyzés létrehozása: 2017. augusztus 23.
Kérjük, ne használja a képernyő nyomtatást a képek másolására! Köszönjük.