Seltenhofer I. Frigyes (1789—1846) bécsi harangöntő-mester 1816-ban Sopronba költözött. Itt megvette Mahr Ferencnek a Magyar utca és Pócsi utca sarkán álló műhelyét, és abban folytatta tanult mesterségét. 1817-ben felvették a polgárok sorába. Ezzel elkezdődött egy sopronivá vált iparos család négy nemzedékre terjedő szorgalmas, megbízható, és hozzáértő, ötletekkel teli munkálkodása, amelynek a második világháború bombái vetettek véget. Az országban és az országon túl máig őrzik emlékét számos templom harangjai, s a talán még itt-ott megmaradt vízfecskendők és öntöttvas csatorna-fedlapok is. És emléktábla az üzem utcai homlokzatán.
Nem volt könnyű dolguk. Még saját városukban sem. Az természetes, hogy az evangélikus templom 1862-ben avatott tornyába ők adták a harangokat, de körülbelül ugyanakkor az orsolyiták már nehezen szánták rá magukat, hogy egy protestáns cégre bízzák a misére kongató szerkezetek öntését és felszerelését. Az újság elégtétellel állapítja meg, hogy végül győzött a lokálpatriotizmus.
Egyre keresettebb termékeikkel sorra nyerték világ- és országos kiállítások érmeit, termelésük pedig annyira megnőtt, hogy az utolsó évtizedekben már gyárként tartották számon az eredeti helyén maradt üzemet.
Seltenhofer II. Frigyes (Ágost) (1817—1903) 1845-ben vette át apjától a cég irányítását, s nem adta ki kezéből 1886-ig. Bár már apja is gyártott vízfecskendőt, ennek a tömeges és tervszerű előállítása hozzá fűződik. Nem minden hátsó gondolat nélkül segített Rösch Frigyesnek a Torna- és Tűzoltóegylet megszervezésében. Hogy a közönség is lássa a szerkezet működését, 1868. június 28-án nyilvános próbát tartott a Fő téren. A vízsugár a körerkély fölé, 96 bécsi láb magasra, s egy tömlő segítségével a sasig ért. (A bemutatóról készült rajz több kiadványban is megjelent.)
A vállalkozást 1886-ban átszervezték. Neve „Seltenhofer fiai” lett. Ez valóságosan is ennyit jelentett, mert Seltenhofer III. Frigyes maga mellé vette Lajos nevű öccsét, s most már ketten irányították az országban, s az országon túl is egyre ismertebb gyárat. Évente több, mint 100 harangot öntöttek az első világháborúig. Addigra már 4000-nél is több fecskendőjük szolgálta a vevők céljait.
Seltenhofer III. Frigyes 1853. február 17-én született Sopronban. Az evangélikus anyakönyv szerint Frigyes Ágostra keresztelték (anyja neve Bergmann Teréz). Öccse a Lajos Károly nevet kapta 1857. november 25-i világra jövetele után.
Frigyes soproni diákoskodása végeztével a szászországi Chemnitzben folytatta technikai tanulmányait. 1870-ben lépett apja üzemébe, s amikor megszerezte a szükséges gyakorlati ismereteket, apja rábízta az üzem vezetését. A fiú vasszorgalommal és biztos hozzáértéssel folytatta a cég felvirágoztatását.
1890. március 29-én elvette feleségül Thiering Irmát, a kőnyomdász lányát, akiben jó családanyára (hat gyermekük született) és hűséges, önfeláldozó hitvesre talált. Ugyanis (az anyakönyv szerint) gerincvelősorvadás döntötte ágyba, s életének utolsó több mint egy évtizedét szellemileg ugyan érdeklődőn, de fizikailag ágyhoz kötötten kellett, hogy leélje. Minden vigasza legidősebb fiában, Ödönben volt, aki azonban 22 évesen mint tartalékos zászlós, a cs. és kir. 13. tüzérezredben, 1914. szeptember 25-én az orosz fronton hősi halált halt. A hír vétele után apjának állapota rohamosan rosszabbodott (bajához tüdőlob járult), s november 30-án szenvedései örökre véget értek.
Amíg dolgozhatott, tudását és a magyar iparnak tett szolgálatait mintegy előlegképpen 1885-ben a koronás arany érdemkereszttel tüntették ki, 1901-ben pedig a Ferenc József-rend lovagjává avatta az uralkodó.
Az írás a szerző tervei szerint a harmadik, 2005-ben megjelentetni tervezett Aranykönyvben jelent volna meg. Mivel a kötet kiadása meghiúsult, az elkészült 102 életrajz eddig kiadatlan maradt. Honlapunk "Neves soproniak" menüpontjában folyamatosan tesszük közzé a Hárs József Pro Urbe díjas helytörténész által írt életrajzokat.
:::
A család és a gyár emlékét az egykori gyár falán 2001 óta emléktábla őrzi, illetve a család azonos nevű tagjai emlékének ébrentartására 2000 óta Seltenhofer Frigyes utca is található Sopronban.
A 3. harangtörténeti ankét anyaga az Interneten;
nekrológ, Oedenburger Zeitung 1914. december 1.;
anyakönyvek.
Hozzászólások
F.Rezső szerint az 1853- ban született S. Frigyes III.-nek 20 évesen, 1873. febr,9.-én már volt egy esküvője , majd 17 év múlva, 37 évesen, 1890.márc.29.--én újra megnősült ? ( Elvált, megözvegyült, vagy egyéb ?)
- A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges
Nem jól fogalmaztam(?): Frigyes, 20 évesen, tanú volt a dédszüleim házasságkötésekor...tehát ő volt a TANÚ. Bocs. Miután róla, III. Frigyesről szólt a történet, nem "nevesítettem".
- A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges
A Seltenhofer-féle harangöntő műhelyt a fenti cikk a Magyar és a Pócsi utca sarkára teszi, egy Hasenauer-féle helyszínrajzon viszont a Győri úton, a Kőfaragó tér közelében volt. A két állítás azt feltételezi, hogy valamikor a gyár átköltözött, ez, és az időpontja viszont fájón hiányzik a fenti nagyszerű cikkből.
- A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges
Végülis nem értem a kérdést. Hasenauer térképei Seltenhofer letelepedését övező korszakban keletkeztek, viszont Seltenhofer telepe, a II. világháborúig a Magyar utca és a Kis utca sarkán működött. Később a romokból született a az ÉPGÉP István bíró utcai gyára ...
- A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges
A cikk szerint "Seltenhofer II. Frigyes (Ágost) (1817—1903) 1845-ben vette át apjától a cég irányítását, s nem adta ki kezéből 1886-ig." Tegyük mellé a Soproni szemle szintén a Seltenhoferekkel foglalkozó cikkét (1989. XLIII. évfolyam 2. szám: Horváth Zoltán: Sopron gazdasági és politikai gondjai a feudalizmusból a kapitalizmusba való átmenet idején (1828–1865)): „A bizottság 1866. július 25-én a tanácsnak átadta a vásártér rendezéséről készített javaslatát és csatolta hozzá Hasenauer Ágoston városi mérnök helyszínrajzát” (a Szemlében a rajz is látható). A gyár tehát 1866-ban (a Seltenhoferek soproni letelepedése után ötven évvel) nem a Magyar u.-Pócsi u. sarkán állott. Ha a világháborúig, amikoris lebombázták, ott működött volna, akkor ott most nem ódon házak állnának.
Nyilvánvaló, hogy két telephely volt, a kérdés továbbra is csak az, hogy mikor történt a telephely megváltozása?
- A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges
"A Kurucdomb alján ekkoriban /1817/ megélénkülő városrészben, a Győri út környékén vásárol telket, műhelyét ide telepíti át, s itt működik három évtizedig. 1868-ban nyilvános próbán mutatták be új szerkezetű fecskendőjüket a soproni közönségnek. A gép vízsugara 96 lábnyira (kb. 32 m) emelkedett. Erről az eseményről a Soproni Múzeum őrzi Hauser Károly akvarelljét. Gyártmányaik között szerepelnek az egyszerűbb kézi fecskendőktől kezdve kisebb és nagyobb fecskendők, a cséplésnél tűzrendészeti okokból előírt cséplőfecskendők, kétkerekű targoncára szerelt tűzoltó fecskendők, a lóval vontatott, u.n. kocsifecskendők és a tűzoltáshoz szükséges felszerelések, eszközök is. A hazai megrendeléseken kívül főleg Ausztriába szállítottak, de szerb, cseh, román helységek is szerepeltek megrendelőik között. Ezekben az években költözik a műhely a Kis utca (ma Pócsi utca) 1. szám alá.”- Öntödei Múzeumi Füzetek 7. Lengyelnė Kiss Katalin : Adalékok a soproni harangöntés történetéhez
- A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges
1869-ben. A Grosse Potschi Gasse 9. Kleine Gasse. 1. (Ma Magyar u. 9. Pócsi u. 1.) az ódon házak közé ...
- A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges
Az idézett szövegből az következik, hogy Jóska bácsi helytelenül állította, hogy 1817 -ben a Pócsi utcai műhelyt vette meg a mester.b
- A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges
Dédapám (Friedrich /Carl/Károly kocsigyártó Széchenyi tér 8.) bizalmas barátjaként, 1873. február 9-én, esküvői tanuja volt dédszüleim hazasságkötésekor. (III. S.Frigyes)