Sopron 1956 - dr. Bujdosó Alpár visszaemlékezései

Dr. Bujdosó Alpár, a soproni MEFESZ (Magyar Egyetemisták és Főiskolások Szövetsége) elnöke az Emlékpontok weboldalán közzétett visszaemlékezésében idézte fel a Sopronban 1956. október 22. és november 4. között történt eseményeket. Ezen írás az interjúban elmondottakon alapul, kiegészítve dr. Bujdosó Alpár 2006. október 24-én az egykori SOTEX Kultúrházban - ma Gyermek - és Ifjúsági Központ - az 1956-os díszünnepségen megtartott ünnepi beszédének részleteivel.

A soproni egyetemisták 1956. október 22-én nagygyűlést tartottak az akkori SOTEX kultúrházban, ahol számos pontban követeléseket fogalmaztak meg. Október 23-án békés demonstrációt tartva a Várkerületen vonultak fel, egészen a Petőfi téren álló Petőfi szoborig, ahol elszavalták a Nemzeti dalt, majd a megmozdulás rendben véget ért. Az egyetemisták eztán aktív szerepelt vállaltak a forradalmi eseményekben, az egyetem előadójába gyűjtötték a ÁVÓ-sokat, az orosz nyelvet illetve marxizmust tanító tanárokat, és a pártbizottság tagjait. Mindemellett minden erejükkel igyekeztek fenntartani a rendet, s bár később fegyvereket is kaptak, ezeket nem használták.Az egyetemisták szerepet vállaltak a határ őrzésében is, a határőrséggel együtt fogadták a nyugatról érkező segélyszállítmányokat, melyeknek további elosztását az egyetem tornatermében végezték. Ugyancsak aktív szerepet vállaltak a Várkerületen egykor állt szovjet emlékmű ledöntésében. Érdekesség, hogy miután az emlékművet emberi erővel nem tudták elbontani, Katona Sándor rendőrparancsnok autójával segített nekik, hogy a helyes irányba döntsék le az oszlopot.

Miután a városban is sztrájk volt, az egyetemisták olyan munkákban is kivették a részüket, mint a kenyérsütés. Erre 2006-os beszédében így emlékezett dr. Bujdosó Alpár:

"Már az első napokban megalakult az Ideiglenes Nemzeti Tanács, melynek feladata a városi közigazgatás irányítása lett volna. Igen ám, de a városházán, a városi tanácsban ülő hivatalnokok nem tűntek igazán bizalomgerjesztőnek. Új, akivel ki lehetett volna cserélni, pedig nem volt. Jószívvel emlékszem Takács Endrére és Peéry Rezsőre, akik e testület vezetőiként úgy láboltak ki a tanácstalanságból, hogy megkeresték a MEFESZ-Bizottságot, mennyiben tudna a Tanács segítségére lenni. A MEFESZ együttműködést ajánlott, hiszen akkor már a hallgatók jónéhány ún. osztályon a vegyvédelem kék overálljában, nemzetiszínű karszalaggal, benne a reményeinket felajzó V betűvel, teljesítettek szolgálatot a város - és a megye - minden részében, ahol szükség volt rájuk.
Az egyetemek MEFESZ-Bizottságai, az időközben megalakult Munkástanácsok és a Nemzeti Tanácsok általános sztrájkot hirdettek mindaddig, amíg a szovjet csapatok ki nem vonulnak Magyarország területéről. Így mi is Sopronban.
Már aznap este megjelentek a soproni sütőipar képviselői azzal a kérdéssel, hogy a sztrájk vajon rájuk is vonatkozik-e? Mert akkor nem tudnak, nem fognak kenyeret sütni. A Nemzeti Tanács viszolygott attól, hogy a város gyerekeinek, a lakosságnak nem lesz kenyere. A MEFESZ meg attól, hogy lassanként letöredezik a sztrájk éle, és nem lesz többé fegyver a forradalom kezében. Hosszú volt a tanácskozás. Végülis az a döntés született, hogy a kékoverállosok fognak kenyeret sütni - a pékmesterek irányítása alatt. Ők nem dolgoznak, mégis lesz kenyér. Így is lett. Mindenki jól járt, csak a hallgatók nem aludtak az éjszaka. Másnap délelőtt újra jelentkeztek szolgálatra."
Mindeközben az egyetem falai között is kemény munka folyt, melyben aktívan szerepet vállaltak az intézmény oktatói is.: "De hadd zengjem ehelyt a Főiskola - vagy ma már egyetem - professzorainak dicséretét! A MEFESZ ún. Elvi Bizottsága, az a bizonyos csúcs, megszállta az igazgató - akkor így hívták a rektort - irodáját. Itt ülésezett permanensen, éjjel és nappal. Jómagam az igazgató úr karosszékében aludtam. Elképzelhető, milyen disznóólat és szemetet hagytunk magunk után. Amiért most, itt, utólag elnézést kérek.Mindennek ellenére Roller Kálmán, az igazgató és Tuskó Ferenc igazgatóhelyettes egész nap jelen voltak, hogy a MEFESZnek jótanáccsal, tapasztalattal segítségére lehessenek. Staszney Albert, az ábrázoló geometria professzora, akitől diákparlament céljaira elrekviráltuk előadótermét, minden nap reggel 8-kor megjelent az egyetem előtt, és ott mindenkinek, aki egy pillanatra megállt, kiselőadást tartott az angolszász demokráciáról. Egyszer én is odahallgattam:
- Tisztelt uraim, Angliában, Amerikában mindenki mister. Franciaországban monsieur. Németországban Herr. Miért nálunk elvtárs? Hátha nem is az? Miért ne lehetne mindenki úr?
Perlaki Ferenc adjunktus és Vancsura Rudolf tanársegéd pedig egyenesen a MEFESZ Bizottság egyes osztályain dolgoztak s ha nem tévedek, éppen a katonai csoport megalakításában, az egyetemisták felfegyverzésében vettek részt. "

November 3-án aztán Nagycenknél a szovjet hadsereg tankjai elzárták a Sopronba vezető utat. A MEFESZ küldöttséget küldött hozzájuk, ahol a szovjetek azt az információt adták az egyetemistáknak, hogy másnap elindulnak Záhony felé, ahol el fogják hagyni Magyarországot. Másnap, november 4-én ugyanezek a tankok elindultak Sopron felé.

"Nagy Imre miniszterelnök a november 4-i szovjet bevonulás hírére megbízta Kéthly Anna államminisztert, hogy induljon delegációval New Yorkba, az ENSZ-hez, segítségért, ha lehet kéksisakos UNO-csapatokért. Bécsből jövet Sopronban arra kérte a MEFESZ-t, hogy adjon fegyveres kísérő őrséget Budapestig. Ez akkor már lehetetlen volt. Sopronban kellett összeállítani a küldöttséget. Mivel kíséretében csak szociáldemokrata újságírók voltak, a Nemzeti Tanács és a MEFESZ kívánságára a miniszter asszony delegációjába vette a MEFESZ, és így a magyar egyetemisták képviselőjét, engem. Azt hittük, hogy a megbízás napok alatt megoldható, lebonyolítható. Az én teljesen elrugaszkodott elképzelésem szerint az UNO intervenciós csapattestei valahol készenlétben állomásoznak, csak a parancsra várnak, és máris indulhatnak. Ez volt az a tévedés, mely abból származott, hogy nem tudtuk megtanulni, nem engedték megtanulni, hogyan működik a világ. Hogy van Biztonsági Tanács, benne vétójog, melyből 1 a Szovjetunióé, és csupán, ha ez a testület egyhangúan dönt, akkor lehet megszervezni azt a bizonyos bevetendő katonai egységet. A tévedés következményeit már a történelemből tudjuk. "