Sopron, a legpatinásabb magyar város

Hozzászólok
 Sopron, a legpatinásabb magyar város

1931-ben, 10 évvel a népszavazás után jelent meg az Ujság hasábjain Vándor Kálmán írása Sopron, a legpatinásabb magyar város címmel. A cikket teljes egészében, változtatások és korrekciók nélkül, de hivatkozásokkal kiegészítve közöljük. Szívesen vennénk olvasóink véleményét a leírtakról, vajon 87 év távlatából hogy látják a leírtakat. Mi az, ami jó és mi az, ami rossz iránya változott, vajon mennyire tükrözi ez az írás a soproniság eszméjét és mennyire hasonlít ez ahhoz, ahogy napjainkban megéljük azt. Kérjük, osszák meg velük gondolataikat hozzászólás formájában.

Sopron, a legpatinásabb magyar város

Gondokkal küzd Sopron, amely kulturában, müemlékekben az ország egyik legelső emporiuma — Ahol Haydn, Liszt, Petőfi, Berzsenyi Dániel lábai alatt csikorogtak a padlók — Csak az idegenforgalom Sopron felé irányitására lenne szükség, hogy ismét fellendüljön az élet.

Ahol az Alpok végső nyulványai találkoznak a Kis Magyar Alfölddel és a Fertő csillogó tükrével, ott éli csöndben életét Magyarország egyik legérdekesebb és legrégibb városa, mely arról is nevezetes, hogy a magyar városok között legrégibb a kultúrája: Sopron. Már a rómaiak korában város volt és a középkorban is rajta át vezettek a közlekedési utak Nyugat felé, természetes tehát, hogy ma is rengeteg emlék mutatja a város régi képét, azt az időt, amikor erős bástyafalak övezték és vizzel telitett mély árkok védelmezték.

A külső város tornyos falainak romjai nagyrészt még ma is megvannak, de nemcsak ezek őrizték meg a régi jelleget. A Belváros, ez a ritka szép városrész, nagyrészben megóvta régies szinezetét, sőt a középkori jelleget is. Egyes utcái, igy az Uri-utca, a Szent-György-utca és a Kolostor-utca ugyszólván változatlanul megtartották eredeti jellegüket. De valamennyin tultesz a Városház-tér, a renaissance izlésü, loggiás udvarokkal pompázó házaival, a bencések XIII. századból származó templomával és a vármegyeháza épületével. Képeslapokról jól is-merjük már azt a Judástornyot, amely ugyanitt van és Sopron legjellegzetesebb építménye; a hatvanméteres tűztorony, melynek alsó része még az Árpádok idejéből való. Fölötte renaissance loggia vonul és ez egészen betetőzi a barokkstilű művészetet. Ezzel kell kezdenünk azt az ismertetést, melyet Sopronról írunk, mert a sok épitészeti műemlék a mai napig megmaradt és magánházakkal együtt tanuskodik arról, hogy ez a város évszázados kultúra gócpontja. Sokszázéves összeköttetése a Nyugattal nemcsak kulturát adott polgárainak, hanem jómódot Is. Vagyonos polgárság lakozott a város falai között, élénk volt az ipara, virágzó a kereskedelme s a környéke, mely a város iparát és kereskedelmét éltette, áldott volt dustermésű földdel. Most is az, de többé nem Sopron városát táplálja. Burgenland elcsatolása elvette Sopron Hinterlandját, akik régente Sopronban szerezték be szükségleteiket, most a vonattal jobban megközelithető Szombathely, Győr és Bécs felé veszik utjukat.

Tiz esztendő óta folyik a gigantikus küzdelem a gazdasági viszonyokkal. És hogy Sopron nem roppant össze a küzdelemben, azt elsősorban a város talajából fakadt, azzal szivvel-lélekkel együttérző vezetőinek köszönheti. Simon Elemér főispánnak és Thurner Mihály polgármesternek. Ez a két férfiú az éltetője Sopronnak. Nincsenek meg azok a disztancok, amelyeket más vidéki városban látunk a polgárság és a vezetők között. Mindketten teljesen benne élnek a város bajaiban, minden lépésükkel azon igyekeznek segiteni. Viszont mindkettem olyan népszerüségnek és szeretetnek a központjában állanak, ami megint példátlan a vidéki városok életében. Természetesen az ő jóakaratuk is hiába-való, hogy ha egyéb módokon nem sietnek a város segitségére, amely Hinterlandját elvesztve, áll az ország nyugati határszélén. Annál fájdalmasabb nézni ezt a tespedést, mert a segitség módja egészen kézenfekvő. Sopron városa ugyanis predesztinálva van arra, hogy központja legyen az idegenforgalomnak. Ha az okokat keressük, hogy miért, igen egyszerűen megtaláljuk. Mindenekelőtt ott vannak Sopron természeti szépségei.

Magyarországnak nincs városa, amely természeti szépségek dolgában Sopronnal felvehetné a versenyt. Csodálatos fekvése, a kapui előtt elterült gyümölcsösök, a körülvevő hegyek, völgyek lombsátora olyan csodálatosan szép, hogy fájdalmas azt ujra és ujra felfedezni. A soproni hegyek az osztrák stájer Alpok végnyulványai, az Alpok felől fujó északnyugati és délnyugati szél ennélfogva állandó temperált hőmérsékletet teremt, ugyhogy a levegője egymagában üdülés. És amellett nem kell félni, mert kitűnően van adminisztrálva turisztikai szempontból is. Vadidegen turista is egy-kettőre tájékozódhatik, mert jól gondozott, igen sok utjelzéssel ellátott erdel utak vezetnek a kitűzött célokhoz. Ott vannak a Lőwerek, a Lőwer-uszoda, amelyet erdei forrás táplál. Ott találjuk a 396 méteres Károly-magaslatot, - amelynek kilátótornyából a legcsodálatosabb panoráma tárul elénk. Látni lehet például a Fertőt. Ez pillantás azután egyuttal elszomorító is, mert láthatjuk, hogy az osztrákok mit csináltak a Fertőből, mely nálunk teljesen kihasználatlan maradt. Itt van Sopron gyönyörű erdeje, a pormentes utakkal, ahol hat-nyolcórás erdei sétákat lehet tenni. Látjuk a kőszegi és borostyánkői hegyeket, a Pálheggyel, a lánzséri vár romjait, a Schneeberget, a Raxot, a Wechselt és tiszta időben a Ság és a Somló-hegy csucsait is. Csodálatosan szép kocsiut vezet Sopronból Bánfalva községen át Brennbergbányára.

Ennek a vidéknek már egészen stájer jellege van. És ha Sopron közelebbi vidékét bejárjuk, elszomorodva tapasztalhatjuk, hogy hiába szép a vidék, hiába változatos, az erdei utakon nemcsak idegennel, de még soproni sétálóval sem találkozhatunk. Pedig a természeti szépségek iránt fogékony ember nagyon sok szépséget találna. Hol mély völgyben járunk, hol kevés fáradsággal jutunk el jó uton élvezetes kilátást nyujtó hegycsucsra. Tehát a tájkép sohasem válik unalmassá.

Kulturtörténeti szempontból is rengeteg itt a látnivaló. Ebből a szemponthól egyenesen világhire van a soproni erdő Várhely nevű hegyének. Itt Bella Lajos professzor a trák-illir néptől lakott föld várnak őskori telepét tárta fel és az itt talált népi jelekkel ellátott agyagedények, melyeket a soproni muzeum őriz, a legértékesebb ritkaságok közé tartoznak.

Érdemes megismerkedni Sopronnal, a műemlékeknek valóságos tömege van a város falai között. Teljes joggal mondhatjuk, hogy az egész város műemlék. Ennek a városnak az utcái még a régiek és az utcák tele vannak házakkal, amelyek nemcsak régi, de a legrégibb korok jeleit viselik magukon. A román stilusnak ugyancsak nyomai maradtak meg, a gót stllus azonban, mely tul a Dunán, Buda kivételével, nem igen hódított, Sopronban két gyönyörű emléket hozott létre. Az egyik a mai bencés templom, mely a Ferencrendieké volt, másik pedig a Szent Mihály plébániatemplom. Hogy az olvasónak fogalma legyen róla, milyen alkotás ez, csupán egyetlen szám-adatot közlünk: a XIII. századtól a XV. századig, tehát teljes két évszázadon át épült. A XIII. század második feléből való három hajója és a torony alsó részei, a XIV. században épitették a kereszthajót és a XV. században a Szentélyt, a sekrestyét és a tornyát. Mellette van a Szent Jakab kápolna, melynek csontháza is van. Ez is a XIII. században épült. Ugyancsak a gótika idejéből maradt fenn a mai napig, a soproni János-lovagok egykori temploma, a Szent János-templom és a négyszázesztendős Erzsébet-templom. De nemcsak templomokban gyönyörködhetünk. A várostól két kilométernyire, a Balfi-ut mellett áll a hatszázéves Rastkreuz, a XV. századbeli Lénárd-oszlop és még néhány kisebb épitészeti emlék, amely a gótikus korból maradt ránk. A renaissance és barokk idejéből magánépitkezési emlékek maradtak. A belváros belső részeinek jellegét ma is ezek adják meg s még ma is kifejezik egykori épittetőiknek a vagyonos, öntudatos, de azért egyszerü lelkületü polgároknak a jellemét. Aki egyszer látta a Fabricius-ház loggiáit, a herceg Esterházy-palota udvarát, Oláhok és Dergffyek hajdani házát, a Lakner Kristóf-házat, vagy Eggenberg hercegnő házának udvarán a szószéket, annak nem kell bővebben ecsetelni, hogy milyen hangulatot talál Sopronban a látogató. Mindez a multnak a maradványa és Sopronnak jelenéről is kell irnunk.

De ugyancsak a mullból fakad az is, hogy Sopron Magyarország legintelligensebb városai közé tartozik. Lakner Kristóf, aki 1571-tőt 1831-Ig élte város falai között, már akkor felismerte, hogy egy városnak, ha müvelődni akar, tudós társaságra van szüksége. Egybefogta a város lakosságát, könyvek és személyes érintkezés utján terjesztette a kulturát és segélyezte a tanulnivágyókat. Avagy egy másik adat: Sopron már 1669-ben kőszinházat alapit. Egészen természetes tehát, hogy a város annaleselben nagy nevekkel találkozunk, akik vagy innen Indultak el, vagy ide tértek megpihenni.

Itt találkozunk Ráth Mátyás nevével, aki 1780-ban az első magyar hirlapot, a Magyar Hirrnondót inditotta el. Avagy emlékezzünk Kiss János Magyar Társaságára, melyet kétszáznegyven esztendővel ezelőtt alapitottak meg. Kiss Jánosnak, ha semmi más érdeme nem volna, megérdemelte a halhatatlanságot azzal, hogy ő fedezte fel magyar irodalom számára Berzsenyi Dánielt. A soproni iratok között megtalálható az egykori beszámoló arról az eseményről, amikor 1792-ben a Városi Szinházban a magyar társaság előadatta a Hunyadi László cimű ötfelvonásos tragédiát. „Az mióta fennáll az sopronyi theátrom, soha talán nem volt ugy dugva teli, mint ezen magyar zsenge játék alkalmatosságával. Öszevegyültek ennek látására minden uraságok, kiknek száma közül való volt az itten lakozó Esterházyné őhertzegsége is." Sopron városához füződik Dukai Takács Judit neve, akinek költeményei másolatban jártak kézről kézre. A soproni líceumban végezte iskoláit Berzsenyi Dániel. Ugyanitt végezte iskoláit Döbrentei Gábor, sőt itt írta első munkáját is, melynek cime: ,.A szerelem kellemel hat dalokban." Sopronból indult el és élete végén ide tért vissza Frankenburg Adolf, aki Kossuth lapjánál dolgozott, majd Magyar Életképek címmel maga is lapot inditott. Ő teremtette meg a ma is élő és viruló irodalmi és művészi kőre mely ma már az nevével terjeszti a magyar kulturát.

Petőfi Sándor neve is Sopron városához kapcsolódik. Itt katonáskodott 1839-40 idején. Petőfi ugyanis ebben az időben szökött meg az apjától és minthogy rokona, Sankovics Péter, aki azt igérte, hogy tanittatni fogja, az igéretét nem tartotta meg, a hazátlan ifjunak nem volt más választása, mint tizenhat éves korában beállt a soproni Borner-ezredbe. Keserű tél volt, társai gyü!ölték, mert tanult ember volt. „Strázsáltam vagy főztem a kukoricagombócokat közlegény társaim számára és mosogattam a vasedényt olyan télhidegben, hogy a mosogatóruha ujjaimhoz fagyott" — irta soproni jegyzeteiben, melyben megtaláljuk azt is, hogy Petőfi hálótársa egy cigánylegény volt, mert akkor a katonák még ketten feküdtek egy ágyban. Ugyanekkor Liszt Ferenc is egy teljes hetet töltött Sopronban, ahol nyilvános hangversenyt adott, néhány Schubert-átiratot és egynéhány magyar nótát játszott. A kapitánya ugyan nem adott engedélyt, de civil-ruhájában a hangversenyen ott volt Petőt) Az ujabb korból is találunk nagy neveket. Itt tanult Rákosi Jenő. Itt tanult Dóczy Lajos, a háboru előtti években itt ujságiróskodott Gyónt Géza.

Amint látható tehát, Sopron kulturtörténeti szempontból is jelentős város. Sopronban a nyolcvanas években már gázvilágitás volt. 1890-ben pedig villany. Ma is inkább kulturváros, mint gyártelep. Patinás, nagynevü intézetekben nevelik az ifjuságot. A Sopronban megtelepedett bencések gimnáziuma, a reáliskola, állami felsőkereskedelmi iskola, katolikus és állami leánygimnázium, polgári iskolák, felekezeti elemi iskolák, az erdészeti és bányászati főiskola, a pécsi egyetem teológiai fakultás oltja a kulturát tanulni vágyó fiatalságba.

Kulturált társadalmi élete is volt és van Sopronnak. Az Artner Teréziák, Thiel Mariannok és Pichler Karolinák leszármazottai, a Széchenyiek, Esterházyak, Festetichek, Erdődyek, az Auersberg, Amádé, Latberg, Viczag, Horváth és Bezerédi családok kőrében szives fogadtatásra talált és talál minden, ami kultura és művészet. Valamennyi család szalónja meleg otthona volt és az ma is az irodalomnak és a zenének.

De itt van a Soproni Zeneegyesület, mely két évvel ezelőtt ünnepelte fennállásának százéves évfordulóját, itt van a Liederkranz, mely 1848 és a Férfi Dalkör, mely 1875 óta propagálja a Magyar zenét. Mellette beszélnünk kell a már emlitett Frankenburg-körról, mely Thurner Mihály polgármester és Berecz Dezső dr. (maga is kitűnő író) főtitkár vezetésével fejti ki kulturmunkaját. Azután a Városszépítő Egyesület, a Soproni Képzőművészeti Kör játszanak vezetőszerepet ma is Sopron életében.

Ebből a sokrészű kulturális munkából alakult ki a városnak az a művelt társadalma; mely fájdalom, kevés vidéki városban található meg. De érdemes megismerkedni ezzel a várossal, amiatt is, jelzőt kapta. Én még emlékezem 1921-re, Szent István napjára, amelyről akkor azt hittük, hogy a legutolsó magyar ünnep Sopronban. Megrenditő volt. Feketébe öltöztek az emberek és mint akik temetni mennek, némán kivonultak a régi temető mellett silbakoló Szent Mihály-templomba. A hatalmas templom szorongásig megtelt halálsápadt könnyes emberekkel. Amikor felbugott az orgona, hogy, „Oh, hol vagy magyarok tündöklő csillaga", majd amikor a misét mondó Zechetbauer Ottó plébános lerogyott az oltár előtt és felzengett a „Patrona Hungariae, ora pro nobis” ezer meg ezer férfi és nő szeméből omlott a könny. S amikor vége volt a misének, senki sem mozdult, egyszerre csak valakinek az ajkán felzendült a Himnusz, a menet meg. indult a templomból a városba, de most már minden gyász nélkül tele daccal. S a Petőfi téren, amelynek sarkán egykor Petőfi silbakolt, felzengett az eskü, amelynek eredménye az lett, hogy a népszavazás Magyarország mellett tartotta meg ezt az ősi várost. Azon a napon is a városban voltam. December 14. volt és kora hajnalban ugyanabban a pillanatban megkondultak a város összes templomaiban a harangok. Annál megrenditőbb harangzugást még ember nem hallott. Szavazni hívták a harangok a polgárokat. S az emberek mentek, végeláthatatlan sorban hömpölyögtek a szavazatszedő küldöttségek helyiségeibe. A betegek, még a haldoklók is hordágyon vitették magukat és olyan volt a megmozdulás, hogy egy helyütt a lépcső leszakadt a szavazók sulya alatt. Este megszólalt a főispán telefonja, a Templom-utcai Eszterházy-palotában. Wiener-Neustadtból hívták fel az osztrákok, hogy megkérdezzék, mi a szavazás eredménye. A főispán kirántotta az ablakokat, kitartotta a telefonkagylót a térre és az osztrákok hallhatták az eredményt, melyet balról a bencések templomának, jobbról pedig az evangélikus templomnak harangjai kongattak bele a telefonkagylóba. A térről zugott az „éljen", mert a Sopronban leadott érvényes szavazatok közül 4820 jutott Ausztriának és 12.327 Magyarországnak, Ennek tiz éve már. Sopronból azóta eltűnt Ferrario olasz, Gorton angol, Hammelin francia tábornok, de a falakon és az ablakokban még ma is ott vannak az akkori plakátok: „Treu gebliebenl In Ewigkeit Amen."

Ime Sopron. És ez a város gondokkal küzd, mostoha gyermek. Kulturában nem marad el, mint láttuk, egyetlen város mögött sem. Művészi és társadalmi emlékekben meghaladja valamennyit. A lakósok milyensége nyugati mértékű. És mégis nem akarják felfedezni, nem akarják meglátni azokat a soha el nem pusztuló értékeket, amelyeket falai között őriz. Amikor mi most, amikor Magyarország városait mutatjuk be ismét a közönségnek, Sopronhoz érkeztünk el, mint látható, nem abból a szempontból mutattuk be a várost, ahogy a többieket. Mert nem Is olyan ez a város. Itt elsősorban azt akartuk megmutatni, hogy nemcsak a város ellen, de önmaga ellen is mennyit vétkezik az, aki barangolásaiban legalább egy napot nem szentel ennek a patinás városnak és nem látogat el oda.

Végezetül egypár nevet akarunk csupán elsorolni, akik a város társadalmi életében és jótékony mozgalmaiban a vezető szerepet játsszák. És ezek Gévay-Wolff Lajos alispán, Sindler András helyettes polgármester és néhány bájos nő: Alexi Rózsi, Bauman Frida, Bergmann Bözsi, Bründl Edit, Burián Rózsi, Domnanics Olga, Czirner Magda, Elekes Kató, Hartmann Baba, Krittel Lenke, Lakner Lincsl, Schekoli Rózsi, Schneider Manci és Strogmayer Lincsi. Egyszerű polgári nevek valamennyien, de a szürke nevek mögött a sziv és a lélek nemessége huzódik meg.

A honlapunkon szereplő teljes újságcikkeket a "Korabeli sajtószemle" címkére kattintva érhetik el.

A korabeli újságcikket az Arcanum Digitális Tudománytár honlapján keresztül értük el.

Kép típusa: 
Kép/Mozgókép beküldője: 
Kép keletkezési ideje: 
1930-as évek
Forrás: 

Ujság, 1937. június 7. p.13.

Szerző: 
Kép keletkezésének éve: 
1933
Térkép nézetbe kerül: 
Nem kerül térképre
Turista térképre kerül: 
Nem kerül turista térképre
A bejegyzés szerzőjének életrajza: Kótai Mónika
A bejegyzés létrehozása: 2018. november 21.