Sopron, a lüktető múzeumváros

Keresés az archívumban

Helyszín
Kilátás a Bécsi-dombról 1969-ben
Eredeti méret

Időről időre szívesen osztok meg az olvasókkal olyan korabeli újságcikkeket, amelyek valamilyen okból a mai napig sem, vagy csak keveset veszettek aktualitásukból és mint ilyenek, a mai kor soproni kötődésű olvasóinak is érdekesek lehetnek.

A Természetjárás - Turista Magazin 1967. augusztus 1-i számában, Szalatnai Rezső osztotta meg városunkról gondolatait az olvasókkal. Bejegyzésünket az eredeti írás szerzőjéhez hasonlóan egy, Sopront a Bécsi-domb felől ábrázoló fotóval illusztráljuk - G.Nagy Béla fotója két esztendővel az írás megjelenése után készült. A cikket teljes egészében, változtatások és korrekciók nélkül, de hivatkozásokkal kiegészítve közöljük.

Sopron, a lüktető múzeumváros

Két követe van Sopronnak szerte magyar földön: vörösbora és illatos ciklámenje. Eljutnak a követek Pestig, pedig Sopron Magyarország legnyugatibb városa, a határnál fekszik. A 600 méter magas, erdő borította Soproni-hegység és a Fertő tó mentén emelkedő, erdős halmok között futó Ikva-patak völgyében, s a hólepte Alpok közelében fekszik. Közel van Bécshez. S Győrből, Szombathelyről, Bécs felől s Kőszegről futnak a vonatok és járművek szüntelen a festőien szép magyar határvárosba. Sopron a múltban sokszor főbejárata volt az országnak. Királyt is koronázott, országgyűlést is tartott. A 45 ezer lakosú Sopron építészeti formakincsek dolgában egységes város, innen van, hogy egységes hangulatot is áraszt. 1676-ban óriás tűzvész pusztított Sopronban, akkor elhamvadt a középkori Sopron, s lépett elő a mai kései reneszánsz és barokk stílusú város, amelynek utolsó nemes vonásait a Széchenyi-ház klasszicizáló homlokzata képviseli.

Sopronnak, mint minden egységes városnak, van egy jelképe: a 61 méter magas, karcsú, elegáns Várostorony. Alsó része Árpádkori, loggiás erkélysora reneszánsz, rézsisakja pedig a nyitott lámpással együtt barokk. Így együtt jelenti a város minden korszakát. Szép, szobros kapuja pedig azt a hűséget képviseli, amellyel Magyarországhoz ragaszkodott, amikor népszavazással Ausztriához csábították, az első világháború után. A torony mellett álló városháza 1895-ben épült, amikor még nem volt műemlékvédelem nálunk, s ostobán hagyták lebontani a régi, XV. századbeli városházát . Ebben az épületben a tanács hivatalain kívül helyet foglal a levéltár is. Az őrzi ötezer középkori oklevéllel együtt IV. László király 1277-ben kelt becses pergámenjét, amellyel szabad királyi várossá avatja Sopront. Legrégibb, XV. századbeli - magyar nyelvű - virágénekünk is innen való, s ugyanolyan korú a soproni magyar-latin szótártöredék is. Lajtha László pedig néhány évvel ezelőtt Sopronban találta meg a nép ajkán az ősi magyar virrasztó-énekeket.

A város eredeti neve az ómagyar Suprun személynévből származik. Idrisi arab földrajzíró 1153-ban már Sopronként emlegeti a várost. A német helynév - Ödenburg - háromszáz évvel későbbi. Soha Sopron nem volt se német, se osztrák terület. Históriája a magyar szellem és eseménytörténet gazdag krónikája, Berzsenyi, Kis János, Petőfi, Széchenyi, Liszt neve fénylik benne. A Gambrinus-ház előtti finom arányú téren hazánk egyik legszebb csúcsíves temploma fogadja a látogatót, a kecses, szép tornyú Kecske-templom. A mellette levő egykori bencés kolostorban XIV. századból származó csúcsíves terem, középkori freskómaradványokkal lepi meg szemünket. De ilyen muzeális meglepetések lépten-nyomon érik az embert Sopronban. Élő múzeum ez a város. A templom előtt egy pazar barokk szobor, pár lépésnyire a híres Storno-ház, kapuján a kopogtató. Ebben a házban készült Bécs győzelmes ostromára Mátyás-király. A szomszédban Sopron híres polgármestere Lackner Kristóf, a művész lakott, aki katona volt s jogász is, mint ahogy azóta is a soproniak mind tudósok és ezermesterek, simogatják, szépítik városukat, vigyáznak rá, mint a szemük fényére, hogy győzze az idegenforgalom szolgálatát, mert ebből is élnie kell.

Az enyhén lejtő Templom utcán jutunk el a falba illesztett római sírkövekhez. Mert Sopron a magyar honfoglalás előtt Scarbantia néven római város volt, a napsütötte Pannónia nyugati őrhelye. 1944 karácsonyán bombazápor érte Sopront, s némely részét teljesen tönkretette. A szétdúlt házakat azóta szakszerűen helyreállították, sőt régi bástyákat s falakat is szabadítottak fel. Mennyi látnivalót rejt ez a város, mennyi tanulságot, felismerést. A Várostoronyból kilépve végigjárhatjuk a várövön kívüli Sopront. Itt volt a felvonóhíd, s ezen áthaladva a Várkerületbe érünk, ahol a barokk-házak közé rokokó-házak vegyülnek. Változatos utca ez, boltokkal, átjáróházakkal, ódon cégérekkel. A túlsó oldalon, a Fehér ló fogadóban vendégelte meg katonáival együtt Zrínyi Miklóst a soproni tanács. Akkor a soproni polgárok dísze: Vitnyédi ügyvéd volt, Zrínyi törhetetlen híve, a soproni diákok mecénása. Széchenyi István szobra amott a nagy társadalmi reformátort idézi, aki selyemipart. takarékpénztárt, gőzmalmot és vasutat adott szűkebb hazájának. A Berzsenyi gimnázium, az egykori híres evangélikus líceum a jakobinus diákokra és hazafias tanárokra hívja fel a figyelmet. A Liszt-múzeum gyűjteményei századok soproni kultúrájáról regélnek. Csak a soproni színháznak még nincs állandó társulata, holott színházéhes ez a város s megbecsül minden szép játékot, A tizenegyholdas Erzsébet-park körül gyárak sorakoznak. A sörgyárban főzik a zamatos soproni árpalevet, a Lakatosárugyár készíti a legszebb magyar kilincseket, a fafeldolgozó gyár ajtókat és ablakokat állít elő, tűgyára, selyemgyára, ruhagyára van Sopronnak, több tízezernyi munkással. Főleg a textilipara nevezetes, országos jellegű. És Sopron iskolaváros is, tízezer diákja, erdőmérnöki és faipari mérnöki főiskolája, botanikus kertje messze kiemelkedik iskolavárosaink közül. S hogy Sopron gyógyhely és üdülőtelep, azt mindenki tudja. A csönd, a jó levegő, a védett hegyoldalak szanatóriuma és szállodai, a jó modorú kiszolgálás és vendéglátás hívja a belföldi és külföldi vendégeket Sopronba. Mód van rá, hogy művészteleppé is váljon, annyi kitűnő piktor városa. Szépül-épül és növekszik tehát Sopron, öröm oda benézni s nagyot szívni a fenyőillatú tiszta levegőből.

Szalatnai Rezső

A honlapunkon szereplő teljes újságcikkeket a "korabeli lapszemle" címkére kattintva érhetik el.

A korabeli újságcikket az Arcanum Digitális Tudománytár honlapján keresztül értük el.

Kép típusa
Fotó/Mozgókép készítője
Kép/Mozgókép beküldője
Kép keletkezési ideje
1969
Szerző
1969

Hozzászólások

Dr. Schöberl Miklós Béla | 2020. augusztus 27. 09:56

Igazi TOPOSZ… közismert, közkinccsé vált, időkön átívelő kép, a hozzá kapcsolódó képzetekkel együtt (vörösbor, ciklámen, Várostorony, fenyőillatú tiszta levegő, stb.) 1967-ben egy kis szoci szósszal ízesítve (több tízezer munkás) Ugyanakkor mindez igazi értékek sorolásával keveredik.

A bejegyzés létrehozása: 2020. augusztus 26.
Kérjük, ne használja a képernyő nyomtatást a képek másolására! Köszönjük.