Sopron divatba jött - korabeli újságcikk 1934-ből

Hozzászólok
Látkép a Várostoronyból

Időről időre szívesen osztok meg az olvasókkal olyan korabeli újságcikkeket, amelyek valamilyen okból a mai napig sem, vagy csak keveset veszettek aktualitásukból és mint ilyenek, a mai kor soproni kötődésű olvasóinak is érdekesek lehetnek. A Rádióélet című szépirodalmi, művészeti és műszaki képes hetilap 1934/48. számának címoldalán közölte vitéz Simon Elemér főispán írását. A történelmi kornak és lap tematikájának precízen megfelelni kívánó írásban megelevenedik a város múltja és akkori jelene is. A cikket teljes egészében, változtatások és korrekciók nélkül, de hivatkozásokkal kiegészítve mutatom meg Önöknek.

Sopron divatba jött

Sopron természeti szépségeit a Teremtő páratlan bőkezűségének köszönheti, építészeti műremekeit pedig évszázadok serény munkájával és művészi ihlettségével őseink létesítették; tudományos és zenei kultúrájának gyökerei pedig a nyugati áramlatok hatása alatt sokkal régebbi és távolabbi időkre nyúlnak vissza mint az ország bármely részén. Csudálatos varázsa van ennek a városnak. Féltékenyen megőrzi a mult hagyományait és a modern kor haladó szelleméből csak azt veszi át, amit az ő régi időktől fogva kulturált lelkével összhangba hozhat és amit az ő szigorú polgári erkölcseivel összeegyeztethet.

A lakosság jellembeli tulajdonságainak hű tükre a város külső képe, amely szerencsés vegyüléke a magyar és német művészi törekvéseknek és elgondolásoknak. Mindezek az olyannyira előnyös adottságok még sem tudták a magyar közönséget Sopronba vonzani. Sopront és vidékét egész a legutóbbi időkig vajmi kevesen ismerték.

A mult században Sopron kitűnő iskolái révén igen nagy látogatottságnak örvendett. Nagyon sokan vannak vezető férfiaink közül, akik iskolájukat Sopronban végezték. Szabadjon ezúttal csak [Horthy Miklós kormányzó] úrnak a magas személyére és [Gömbös Gyula miniszterelnök úrra] rámutatni, akik iskoláik egy részét ugyancsak Sopronban végezték. Azután jöttek idők, amikor Sopron feledésbe ment és jól emlékszem magam is arra, hogy egy Sopronba vetődött idegen már általános feltűnést keltett. Támogatásban sehonnan sem részesült e szép város, de ez a sajnálatos körülmény, bár a város gazdasági életére nagyon káros hatással volt, az évszázados kulturális fejlődést megakadályozni nem tudta. Kulturintézményei e városnak ugyanis oly régi keletűek s működésük olyannyira megalapozott, hogy a gazdasági élet hullámzása ezeknek működését csak nagyon kevéssé befolyásolhatta. A "Soproni Liszt Ferenc Zeneegyesület", amelynek én vagyok az elnöke, 1829-ben alakult. A "Soproni Dalfüzér", amelyet eredetileg Liederkranznak hívtak, 1859-ben alakult. A "Soproni Magyar Férfi Dalkör" 1875-ben, a "Frankenburg Irodalmi Kör" 1877-ben és a "Soproni Képzőművészeti Kör" 1897-ben alakultak és még ma is teljes erővel működnek és a város közönsége nem szünt meg e kulturális egyesületek támogatását biztosítani.

Az ország érdeklődésének központjába Sopron az 1921. évi népszavazás alkalmával került. Ezt az érdeklődést és a rokonszenvnek ezt a megnyilvánulását a város hivatalos és társadalmi tényezői kötelességszerűen kihasználták arra, hogy az ország idegenforgalmát széleskörű propagandával irányítsák városunk felé. Hálás érzelmekkel kell megállapítanunk azt, hogy Sopronnak ezt a munkáját az ország minden hivatalos és társadalmi intézménye is a legnagyobb szeretettel. lelkesedéssel és odaadással támogatják. A város gyönyörű vidékének, pompás erdejének és nagy gonddal elkészített és jelzésekkel ellátott úthálózatának ismertetését a hazai turistaegyesületek nagy ügyszeretettel vették kezükbe. Az ország számos iskolája Sopronba hozta el az évente rendezett kirándulásra ifjúságát. A Soproni Zeneegyesület alapításának 100 éves évfordulóján rendezett ünnepségek pedig hazánk zenei világának érdeklődését keltették fel városunk iránt.

Divatba jött, hogy hazánk különböző intézményei ás egyesületei kongresszusaikat Sopronban tartsák meg. Ennek a széleskörű propagandának egyik leglelkesebb tényezője pedig a magyar rádió volt, amely nemcsak értékes ismertető felolvasásokkal népszerűsítette Sopron városát. hanem helyszíni közvetítésekkel, amelyeket zeneegyesületünk hangversenyeiről adott, — Sopron zenei kulturáját az éter hullámain át népszerűsítette. Legújabban vitéz Somogyváry Gyula drámai művében, amely a magyar Nemzeti Színházban aratott méltó sikert, vitte színpadra Sopron ősi hűségét. A magyar rádió újabban ismét műsorába vette a Soproni Zeneegyesület kamarazene-együttese december hó 1-én megtartandó hangversenyének közvetítését. S mi, akik nemcsak vezetjük Sopron város hivatalos apparátusát, de egyúttal szívünk minden húrjával, meleg ragaszkodással csüngünk e szép város multján, munkáljuk annak jelenét s aggódó szeretettel kémleljük jövő fejlődését, szükségesnek tartjuk, hogy mély hálánkat a magyar rádió közönségének egész nyilvánossága előtt kifejezzük. Tesszük ezt annyival is inkább, mert erős meggyőződésünk az, hogy a magyar rádiónak ez a meleg támogatása nagyban hozzájárul ahhoz, hogy Sopron divatba jött. Reméljük, hogy most már, miután oly széles rétegek ismerték meg Sopron természeti szépségeit és kulturális értékeit, évről-évre nagyobb lesz azoknak a száma, akik szép városunkat nyaralóhelyükül fogják választani. Sopron mindig meleg szeretettel várja azokat, akik körünkbe jönnek.

vitéz Simon Elemér soproni főispán

A honlapunkon szereplő teljes újságcikkeket a "Korabeli lapszemle" címkére kattintva érhetik el.

Kép típusa: 
Kép/Mozgókép beküldője: 
Kép keletkezési ideje: 
1930-as évek

Horthy Miklós gimnáziumi tanulmányait Sopronban, a Laehne-féle nevelőintézet és gimnáziumban végezte 1878–1882 között. Az 1853-ban alapított magánintézet a Bécsi úton működött.

Gömbös Gyula 1897–1901 között a Líceumban folytatta tanulmányait.

Szerző: 
Kép keletkezésének éve: 
1936
Térkép nézetbe kerül: 
Nem kerül térképre
Turista térképre kerül: 
Nem kerül turista térképre
A bejegyzés szerzőjének életrajza: Kótai Mónika
A bejegyzés létrehozása: 2019. november 14.