Sopron egykori sópiaca

Hozzászólok
Az Orsolya tér a háború előtt

A tér volt a középkor sópiaca. Szekereken hozták a sótömböket kelet bányáiból, de nyugat felől is (Schuster krónikájában olvasható, hogy 1849 augusztusában a zavaros helyzet miatt nem tudnak magyar sót hozni, viszont nagy mennyiségben próbálják eladni az osztrák finomított sót, amit nem kedvelnek a háziasszonyok, mert nem elég sós.) Később hússzékeknek adott helyet a tér. Az orsolyita apácák Sopronba költözése (1747) és térfoglalásuk után kapta mai nevét. (Iskolájukat 1858-ban kezdték építeni. A kápolnájuk után emelt templomukat 1862-ben szentelték föl.) Balra a Fegyvertár utca felől a Lunkányi-ház sarka még áll, úgyszintén szemben az orsolyiták zárdájához tapadó Gyóni-ház. Lunkányi János Széchenyi István jószágkormányzója volt, Gyóni Géza költő, újságíróként lakott ott. Mindkét épület a bombázások, illetve az utóbbikat követő közömbösség és pénztelenség áldozatává vált.

Kép típusa: 
Fotó/Mozgókép készítője: 
Kép/Mozgókép beküldője: 
Kép keletkezési ideje: 
1943
Szerző: 
Kép keletkezésének éve: 
1943
3332-1899
Térkép nézetbe kerül: 
Térképre kerül
Turista térképre kerül: 
Nem kerül turista térképre
A bejegyzés szerzőjének életrajza: Hárs József
A bejegyzés létrehozása: 2014. június 26.

Hozzászólások

Kótai Mónika - szerkesztő képe

Dr. Kovács József László kérésére teszem közzé hozzászólását:"Ha a drezdaiak visszaépítették a "kőharangot""Unserer FrauenKirche épületét, nem kellene-e ezeket az ostoba "nikotex"házakat eltakarítani, és a régit visszaépíteni?A kőfaragványok megvannak, a "papakvárium" sosem lesz Sopronban elfogadott!KJL"

Tarcsai Mária képe

Milyen igaz! Ez a "papakvárium" a legborzasztóbb épület a belvárosban. Valami más kéne helyette, vagy inkább semmi..... el tudnék képzelni egy kicsi emlékparkot, ami bemutatja a belváros pótolhatatlan veszteségeit.....

Németh Szabó László képe

A horvátországi Pula városában is visszaépítették a 2. világháborúban lebombázott római kori templomot. Ezt egyáltalán nem tartom műemlék hamisításnak. Így legalább mi is láthatjuk.

Patrix képe

Németországban rengeteg példa van lebombázott házak sikeres visszaépítésére, még úgy is, hogy a romokat elbontották, új házakat húztak fel, aztán azokat is pár évtizeddel később elbontották és újraépítették az 1945 előtt épült házakat (lsd. Frankfurt vagy Drezda belvárosa).

Hogy egy nagyon markáns példát említsek:
Hildesheim városának a főterén (Marktplatz) 3 db épületet teljesen újjáépítettek az 1980-as években, miután 1945. márciusában amerikai bombázók elpusztították azt. A visszaépítés előtt azonban elbontották az 1945 után épült, ide nem illő házakat. A wikipedia ezt írja:

"Mehrere Bürgerinitiativen forderten in den 1980er Jahren eine Rekonstruktion des Marktplatzes und zogen die Stadtverwaltung auf ihre Seite. Nach Abriss der Nachkriegsbauten wurden in wenigen Jahren die drei an das Rathaus anschließenden Platzseiten mit Rekonstruktionen neu bebaut; neben dem Knochenhaueramtshaus und dem benachbarten Bäckeramtshaus auch das Wedekindhaus. Der seither Historischer Marktplatz genannte Platz wurde zum touristischen Mittelpunkt der Stadt."

Vagyis, miután több polgári kezdeményezés is meggyőzte a városi önkormányzatot az ügy fontosságáról, pár év alatt elbontották a háború után épült házakat, és visszaépült a Knochenhaueramtshaus (a mészárosok céhháza), a Wedekindhaus és a Bäckeramtshaus (a pékek céhháza). Ma pedig a megszépült régi-új tér Hildesheim fő turista látványossága ("touristischer Mittelpunkt").