Akik a Tómalom múltját kutatják, arról olvasgatnak korabeli sajtóhíreket, előbb vagy utóbb találkozni fognak Kovács Vince nevével, akinek elvitathatatlan szerepe volt abban, hogy a fürdőhely 1928-tól a háborús évekig igazi gyöngyszemmé és a felüdülni vágyók közkedvelt célpontjává váljon. A neves bérlő 1930-ra komoly fejlesztéseket hajtott végre a Tómalmon, melyekről a Soproni Hírlap 1930. június 14-i száma is hosszabb cikkben számolt be. A szerző, Horváth László így írt:
“Ha Budapest gyöngye a Margitsziget, akkor Sopron gyöngye a Tómalom. Megint külföldiek, németek, osztrákok keresik föl a pompás fekvésű, modern soproni nyaralót, és ez adott aktualitást annak, hogy írjunk róla. A Tómalmot hálisten, már nem kell mutogatni az idegeneknek, külön, ezt már felfedezték a maguk számára.
Az a bécsi direktor, aki halványkék strandruhában ott evez a tó közepén, már nem kíváncsi egyéb soproni nevezetességekre. A legnagyobb passziója, ha az egész napi strandolás után a meleg júniusi estén családjával kiülhet a tóparti étterem fényesen kivilágított teraszára, és hátradőlve hallgathatja a cigányzenét.
És a müncheni fiatalember, aki minden évben keresztül-kasul evezte a Wörthi-tót, úgy ideszokott a tómalmi strandra, hogy estefelé már egyenesen könyörögni kell neki, hogy öltözzék fel és úgy menjen a fényárban úszó táncterem táncosai közé.
Ilyenkor este, mikor a tó sima tükrén visszaverődik a gyönyörűen kiépített terasz villanylámpáinak a sugárzó fénye, le kellene fényképezni a Tómalmot, a képet ezerszámra sokszorosítani és fáradhatatlanul terjeszteni belföldön és külföldön is. Nem lehet megunni ezt a helyet, nem szorul arra, hogy mi itt nyakra-főre dicsérjük, de meg kell mondanunk, hogy a Tómalmot még mindig nem becsüljük meg úgy, ahogy megérdemelné.
Az elmúlt fürdőszezonban zsúfolva volt a strandfürdő, úgyhogy egymást szorították ki belőle az emberek. Ez aztán azt eredményezte, hogy az idénre már kibővítették a strandot, 60 kényelmes új kabint építettek, kiépítették az étterem verandáját, és felépítették az annyira óhajtott tánctermet, ahol két zenekar is játszik felváltva, egy vonós és egy cigányzenekar.
Nagyon sokan tanulnak úszni a strand úszóiskolájában, ahol Groer mester a parancsnok. Van megfelelő úszóversenypálya, kényelmes vízipólópálya, és a tó közepén a 4 méteres víz felett megépített trambulinról nagyobb látogatottság esetén, mint a békák potyognak alá a fejesezők. Piros, zöld, kék, fekete békák, amilyen a fürdőruhájuk.
Rögtön, ahogy ezeket felsoroltuk, ide kell írni Kovács Vincének, a Tómalom rendkívül segíti agilis bérlőjének a nevét, aki mindezt megcsinálta, aki most is céltudatosan fejleszti tovább a fürdőhelyet. A víkendezők részére például a következő programot csinálta. Szombaton délután ozsonna, vacsora, szállodai szoba, vízvezetékkel, villannyal, szombat és vasárnap éjszakára, vasárnapi négyszeri étkezés, hétfőn reggeli. Kap még a víkendező fürdőkabint, strandjegyet, csónakázhat a tavon, és mindezt, mintha csak vásári reklám volna, 10 pengőért. Egyébként a napi penzió négyszeri étkezéssel elő- és utószezonban 5 pengő 50 fillér, főszezonban 6 pengő 50 fillér. Csónakázásoknál 50 százalékos kedvezmény.
Az étteremben menürendszer van, míg a strand közelében hideg büfé, tejivó áll a nyaralók rendelkezésére. A tejivó Kovács Vince saját tehenészetéből kapja a tejet, vajat és egyéb tejtermékeket.
Mi kell még ahhoz, hogy boldog legyen egy nyaraló, egy strandoló? Csend, nyugodtság, fenyőillat, kis hegyi utak, a strand forró homokja után árnyas, lombos helyek. Minden ott van, csak meg kell mozdulni és egyik oldalról átfordulni a másikra.”
A korabeli cikkrészletet egy 1930 nyarán postázott fotólap illusztrálja.
A korabeli újságcikket az Arcanum Digitális Tudománytár honlapján keresztül értük el.
Horváth László: Idegenek hozták divatba a Tómalmot, Soproni Hírlap, 1930. június 14.