Sopronyi-Thurner Mihály (1878-1952)

A XX. századi Sopron legjelentősebb városvezetője, a Civitas Fidelissima első polgármestere, "Sopron megmentője”. 1878. december 12-én született egy német ajkú család tizedik gyermekeként Márcfalván (Marz). Alsó iskoláit Sopronban és Győrött végezte; 12 éves korában tanult meg magyarul. Erről ő maga így vallott 1922 novemberében: „1890-ben... a reáliskola első osztályába vittek Sopron vidékéről egy kis német fiút, aki egy árva szót sem tudott magyarul. Karácsonyra a kis német már magyarrá lett, az maradt a mai napig, és az fog maradni a holta napjáig...”.

A fiatal Thurner Kecskeméten és Budapesten jogot hallgatott, Kolozsvárott államtudományi doktorátust szerzett. 1908-ban került Sopronba; 1912-től a város főszámvevője. Az első világégés idején katonai szolgálatot teljesített de nélkülözhetetlen szaktudására hivatkozva csakhamar hazahívták. Tekintélye és népszerűsége nőttön-nőtt 1918. augusztus 1-én közfelkiáltással választották Sopron polgármesterévé.

A magyar történelem egyik legválságosabb időszakában került a város élére. A trianoni békediktátum Sopronra és környékére is kimondta a halálos ítéletet. Thurner - együttműködve a Nyugatmagyarországi Ligával - gyújtó hangú, kétnyelvű beszédekkel állt ki a magyarság igazságáért, Sopron megmentéséért. Elévülhetetlen érdeme volt az 1921. évi népszavazás győzelmében. Forradalom és ellenforradalom salakja, a népszavazás élet-halál harca nem kímélték őt sem, de foltot nem tudtak hagyni feddhetetlen jellemén.

Tervszerűen és eltökélten készült a háború sújtotta és vonzáskörzetét elveszített Sopron talpra állítására. A város identitását, boldogulásának új útját a gyáripar, az idegenforgalom, és a művelődés fejlesztésében találta meg. A kor Lackner-léptékű feladatok elé állította, s ő életét tette rá, hogy méltó utóda lesz Lackner Kristófnak. Beiktatásakor tartott programbeszédében mondotta: „Tisztemben csak a város érdeke és az igazság fog vezetni... A felekezeti elfogultságot és a politikai pártoskodást szóhoz jutni elhatározásaimban nem engedem. Hogy Lackner Kristóf örökségére méltó lehessek, a városházát szent helynek tekintem, melyben más politikát nem fogok csinálni, mint a város politikáját...”.

Thurner az életképes jövő első zálogának tekintette az ipari építkezéseket. Többek között a Selyemipar Rt., a Fésűsfonalgyár és a Pamutipar új üzeme fémjelezték az eredményeket. Sor került a városi villany - és gázművek rekonstrukciójára is. A 20-as években jelentős városrendezési munkákba kezdett (A Lővér körút kiépítése, a Deák tér rendezése stb.) A modern építészet olyan jeles alkotásai születtek meg, mint pl. a Pénzügyi palota, az Evangélikus Hittudományi kar épülete, a Frankenburg úti társasház, stb., - nem is beszélve a Thurner-féle lakásépítő program több mint 500 családi házáról! Szociális politikája mintaszerű volt a gazdasági világválság idején felbecsülhetetlen segítséget jelentettek a szegénység számára megélhetést biztosító munkaalkalmak.

Thurner felismerte a hatékony idegenforgalomban rejlő kiaknázatlan erőforrásokat. Kezdeményezésére Idegenforgalmi Részvénytársaság alakult a turizmus fellendítése érdekében. Fáradozása nyomán a város a 30-as évek Magyarországának egyik gyöngyszeme lett. Számos szálló és menedékház épült, többek között a Lővér, a Gruber és a Hubertusz. Egyesületek, társaságok, felsőoktatási intézmények egész sora tért vissza évi gyűléseire a szép Sopronba. Thurner várospolitikájában központi helyet foglalt el az iskolaváros gondolata.

Személyes érdeme volt, hogy Sopron falai között talált otthonra 1919-ben az elüldözött Selmecbányai Akadémia. 1930-ban nyitotta meg kapuit a pécsi egyetem teológiai fakultásának impozáns neoreneszánsz palotája a Deák-téren. Thurner polgármestersége alatt tizenkét új oktatási épületet és két új templomot emeltek Sopronban. Sopron nem csak az iskolák, de a kultúra és a művészetek városává lett. A mostoha idők ellenére gondoskodott róla, hogy a várostörténet legkiválóbb művelői (Thirring Gusztáv, Házi Jenő, Csatkai Endre) kiadhassák munkáikat. Olyan kiváló fiatal tehetségeket juttatott városi ösztöndíjhoz, mint Mollay Károly és Winkler Oszkár
.

Személyesen vett részt és példaadó tevékenységet fejtett ki a város legjelentősebb egyesületeiben. Közmegelégedésre töltötte be pl. a Frankenburg Irodalmi Kör elnöki székét. (Jellemző gesztusa volt, hogy ingyen Lóvér telket kínálva invitálta Sopronba a „tanyát" kereső Móricz Zsigmondot.) Jelképes mozzanata volt egész életének, mikor 1928. október 14-én - a Hűségkapu leleplezésekor - gróf Bethlen István miniszterelnök kézéből átvehette a Magyar Érdemkeresztet. Ezt követően még újabb tíz évig állt a város élén. „A kötelességtudás, a közéleti tisztaság inkarnációja volt* - írta róla Becht Rezső. 1941 májusában leköszönt és nyugdíjba vonult.

Csak a politikától búcsúzott, a Selyemgyár Rt. igazgatójaként továbbra is aktívan dolgozott. Elévülhetetlen érdemei elismeréséül 1941. július 31-én a város díszpolgárává választották. 1945-ben hamis vádak alapján Thurnert is bíróság elé állították. Állásától, díszpolgárságától megfosztották.

A népbíróság végülis kénytelen volt felmenteni. Nem akadt ember a városban, aki hajlandó lett volna Thurner Mihály ellen tanúskodni! 1951-ben utcaseprői állásért folyamodott, hogy Sopront szolgálva kereshesse meg a kenyeret. 1952. április 7-én hunyt el. 1998-ban, születése 120. évfordulóján, a város postumus visszaadta díszpolgárságát „Tekintélyt sugárzó, sötét tónusú, erős akaratot hirdető zömök alakját” ma már bronzszobor idézi a Városháza árkádjai alatt. Munkás élete, tántoríthatatlan hűsége legyen örök mementó az utókor számára!

Az írás az Aranykönyv 2000. című kötetben jelent meg és a szerző jogutódjának hozzájárulásával közöljük.
Aranykönyv 2000.
Írta és összeállította Sarkady Sándor és ifj. Sarkady Sándor
Kiadó: Quint Reklámügynökség
Felelős kiadó: Jászberényi Klára
Művészeti vezető: Bugyi Sándor

:::
Sopronyi-Thurner Mihály szobra, Kutas László szobrászművész alkotása, 1998 óta áll a Városháza árkádjai alatt.
Egykori lakóházán, a Frankenburg u. 5. szám alatt emléktábla őrzi emlékét.
A jeles polgármester nevét városunkban 2000 óta utca is viseli, 2005-ben pedig megalapították a nevével fémjelzett Sopronyi-Thurner Mihály Színházi Nagydíjat.

Sopronyi-Thurner Mihály végső nyughelye része a Nemzeti Sírkert programnak. A programban szereplő, egykor köztünk élt neves soproni polgárok életútját egy 2017-ben Nemzeti Sírkert - Sopron címmel megjelent kötet dolgozta fel, ebből idézünk:

A Nemzeti Sírkert fogalma
A Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság jogosult dönteni temető, hősi temető, hősi temetési hely, temetkezési emlékhely és temetési hely Nemzeti Sírkert részeként történő nyilvántartásba vételéről, illetve a Nemzeti Sírkertbe tartozó temetők, temetési helyek meghatározásáról.
A Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság értelmezése szerint a Nemzeti Sírkert olyan virtuális, vagyis nem egy konkrét temetőhöz vagy parcellához köthető, hanem Magyarországot lefedő sírkert, amelybe a nemzet jeles halottainak temetési helyei tartoznak. A Nemzeti Sírkert részévé minősítés minden esetben az elhunyt életművének megítélése alapján történik. A minősítésnél döntő szempontnak az számít, hogy a szóban forgó személy jelleme, cselekedetei, műveltsége és tehetsége révén a közélet, a politika, a tudomány, a kultúra, a vallás, a gazdaság vagy a sport területén maradandót alkotott, illetve a hazát önfeláldozóan szolgálta, s így elvitathatatlan és a közösség által elismert érdemekkel bír. Mindezek alapján pedig, minthogy tevékenységével a nemzet érdekeit szolgálta, az ország fejlődését előmozdította, valamint hír nevét öregbítette, az utókor megkülönböztetett kegyeletére számot tarthat.
(Részlet Vörös Ákosnak a Nemzeti Sírkert - Sopron című kötethez írt bevezetőjéből.)

Sopronyi-Thurner Mihályról a kötetben részletesebben is olvashatnak.