Sopronyi-Thurner Mihály (1878-1952)

Hozzászólok
Sopronyi-Thurner Mihály

A XX. századi Sopron legjelentősebb városvezetője, a Civitas Fidelissima első polgármestere, "Sopron megmentője”. 1878. december 12-én született egy német ajkú család tizedik gyermekeként Márcfalván (Marz). Alsó iskoláit Sopronban és Győrött végezte; 12 éves korában tanult meg magyarul. Erről ő maga így vallott 1922 novemberében: „1890-ben... a reáliskola első osztályába vittek Sopron vidékéről egy kis német fiút, aki egy árva szót sem tudott magyarul. Karácsonyra a kis német már magyarrá lett, az maradt a mai napig, és az fog maradni a holta napjáig...”.

A fiatal Thurner Kecskeméten és Budapesten jogot hallgatott, Kolozsvárott államtudományi doktorátust szerzett. 1908-ban került Sopronba; 1912-től a város főszámvevője. Az első világégés idején katonai szolgálatot teljesített de nélkülözhetetlen szaktudására hivatkozva csakhamar hazahívták. Tekintélye és népszerűsége nőttön-nőtt 1918. augusztus 1-én közfelkiáltással választották Sopron polgármesterévé.

A magyar történelem egyik legválságosabb időszakában került a város élére. A trianoni békediktátum Sopronra és környékére is kimondta a halálos ítéletet. Thurner - együttműködve a Nyugatmagyarországi Ligával - gyújtó hangú, kétnyelvű beszédekkel állt ki a magyarság igazságáért, Sopron megmentéséért. Elévülhetetlen érdeme volt az 1921. évi népszavazás győzelmében. Forradalom és ellenforradalom salakja, a népszavazás élet-halál harca nem kímélték őt sem, de foltot nem tudtak hagyni feddhetetlen jellemén.

Tervszerűen és eltökélten készült a háború sújtotta és vonzáskörzetét elveszített Sopron talpra állítására. A város identitását, boldogulásának új útját a gyáripar, az idegenforgalom, és a művelődés fejlesztésében találta meg. A kor Lackner-léptékű feladatok elé állította, s ő életét tette rá, hogy méltó utóda lesz Lackner Kristófnak. Beiktatásakor tartott programbeszédében mondotta: „Tisztemben csak a város érdeke és az igazság fog vezetni... A felekezeti elfogultságot és a politikai pártoskodást szóhoz jutni elhatározásaimban nem engedem. Hogy Lackner Kristóf örökségére méltó lehessek, a városházát szent helynek tekintem, melyben más politikát nem fogok csinálni, mint a város politikáját...”.

Thurner az életképes jövő első zálogának tekintette az ipari építkezéseket. Többek között a Selyemipar Rt., a Fésűsfonalgyár és a Pamutipar új üzeme fémjelezték az eredményeket. Sor került a városi villany - és gázművek rekonstrukciójára is. A 20-as években jelentős városrendezési munkákba kezdett (A Lővér körút kiépítése, a Deák tér rendezése stb.) A modern építészet olyan jeles alkotásai születtek meg, mint pl. a Pénzügyi palota, az Evangélikus Hittudományi kar épülete, a Frankenburg úti társasház, stb., - nem is beszélve a Thurner-féle lakásépítő program több mint 500 családi házáról! Szociális politikája mintaszerű volt a gazdasági világválság idején felbecsülhetetlen segítséget jelentettek a szegénység számára megélhetést biztosító munkaalkalmak.

Thurner felismerte a hatékony idegenforgalomban rejlő kiaknázatlan erőforrásokat. Kezdeményezésére Idegenforgalmi Részvénytársaság alakult a turizmus fellendítése érdekében. Fáradozása nyomán a város a 30-as évek Magyarországának egyik gyöngyszeme lett. Számos szálló és menedékház épült, többek között a Lővér, a Gruber és a Hubertusz. Egyesületek, társaságok, felsőoktatási intézmények egész sora tért vissza évi gyűléseire a szép Sopronba. Thurner várospolitikájában központi helyet foglalt el az iskolaváros gondolata.

Személyes érdeme volt, hogy Sopron falai között talált otthonra 1919-ben az elüldözött Selmecbányai Akadémia. 1930-ban nyitotta meg kapuit a pécsi egyetem teológiai fakultásának impozáns neoreneszánsz palotája a Deák-téren. Thurner polgármestersége alatt tizenkét új oktatási épületet és két új templomot emeltek Sopronban. Sopron nem csak az iskolák, de a kultúra és a művészetek városává lett. A mostoha idők ellenére gondoskodott róla, hogy a várostörténet legkiválóbb művelői (Thirring Gusztáv, Házi Jenő, Csatkai Endre) kiadhassák munkáikat. Olyan kiváló fiatal tehetségeket juttatott városi ösztöndíjhoz, mint Mollay Károly és Winkler Oszkár
.

Személyesen vett részt és példaadó tevékenységet fejtett ki a város legjelentősebb egyesületeiben. Közmegelégedésre töltötte be pl. a Frankenburg Irodalmi Kör elnöki székét. (Jellemző gesztusa volt, hogy ingyen Lóvér telket kínálva invitálta Sopronba a „tanyát" kereső Móricz Zsigmondot.) Jelképes mozzanata volt egész életének, mikor 1928. október 14-én - a Hűségkapu leleplezésekor - gróf Bethlen István miniszterelnök kézéből átvehette a Magyar Érdemkeresztet. Ezt követően még újabb tíz évig állt a város élén. „A kötelességtudás, a közéleti tisztaság inkarnációja volt* - írta róla Becht Rezső. 1941 májusában leköszönt és nyugdíjba vonult.

Csak a politikától búcsúzott, a Selyemgyár Rt. igazgatójaként továbbra is aktívan dolgozott. Elévülhetetlen érdemei elismeréséül 1941. július 31-én a város díszpolgárává választották. 1945-ben hamis vádak alapján Thurnert is bíróság elé állították. Állásától, díszpolgárságától megfosztották.

A népbíróság végülis kénytelen volt felmenteni. Nem akadt ember a városban, aki hajlandó lett volna Thurner Mihály ellen tanúskodni! 1951-ben utcaseprői állásért folyamodott, hogy Sopront szolgálva kereshesse meg a kenyeret. 1952. április 7-én hunyt el. 1998-ban, születése 120. évfordulóján, a város postumus visszaadta díszpolgárságát „Tekintélyt sugárzó, sötét tónusú, erős akaratot hirdető zömök alakját” ma már bronzszobor idézi a Városháza árkádjai alatt. Munkás élete, tántoríthatatlan hűsége legyen örök mementó az utókor számára!

Az írás az Aranykönyv 2000. című kötetben jelent meg és a szerző jogutódjának hozzájárulásával közöljük.
Aranykönyv 2000.
Írta és összeállította Sarkady Sándor és ifj. Sarkady Sándor
Kiadó: Quint Reklámügynökség
Felelős kiadó: Jászberényi Klára
Művészeti vezető: Bugyi Sándor

:::
Sopronyi-Thurner Mihály szobra, Kutas László szobrászművész alkotása, 1998 óta áll a Városháza árkádjai alatt.
Egykori lakóházán, a Frankenburg u. 5. szám alatt emléktábla őrzi emlékét.
A jeles polgármester nevét városunkban 2000 óta utca is viseli, 2005-ben pedig megalapították a nevével fémjelzett Sopronyi-Thurner Mihály Színházi Nagydíjat.
Végső nyughelye, az új Szent Mihály-temetőben található sírja a Nemzeti Örökség Intézete Nemzeti Sírkert program része.

Kép típusa: 
Szerző: 
Kép keletkezésének éve: 
1878
Térkép nézetbe kerül: 
Nem kerül térképre
Turista térképre kerül: 
Nem kerül turista térképre
A bejegyzés létrehozása: 2017. október 4.

Hozzászólások

Dr. Schöberl Miklós Béla képe

1935. 12. 15-én az AC (Actio Katholica = Katolikus Akció) keretében a katolikus egység demonstrálására a Katolikus Konvent 60 éves (még „régi” időszámítás szerinti) jubileumával együtt ünnepelte meg a Katolikus Kör a saját 70 éves jubileumát. Ezen az ünnepségen Sopronyi Thurner Mihály (aki egyébként maga is a Kör tagja) mint polgármester köszöntőjében a következőt mondta: „60-70 év óta tudja a város minden polgára, hogy hitetlen polgár nem jó polgár és a hívő polgár támasza a városnak, az országnak egyaránt.”
Érthető, hogy ez a kiállás nem tetszett a Népbíróságnak. Ma pedig az utókor nem feledkezhet meg erről a hitvallásról, még akkor sem, ha a píszí (politikailag korrekt) beszéd kétarcú divatja mást kívánna.