Stark Endre kereskedő és az "ő" csemegeüzlete

Hozzászólok
Stark Endre (1921-2010)
Stark Endre kereskedő tanonciskolai bizonyítványa
A "nagy ABC" bejárata 1977-ben
Az utcafront 1977-ben
Az utcafront 1977-ben
Az utcafront 1977-ben
Az utcafront 1977-ben
Az üzlet bejárata
Az üzlet bejárata
Nézelődők a kirakat előtt
Az eladótér
Az eladótér
Az eladótér
Az eladótér
Kávé-, mák- és diódaráló az előtérben
Az egyik pénztár
A kávézó és a cukrászat

Stark Endre kereskedőcsaládban született Sopronban. Édesapjának, Stark Lajosnak vegyeskereskedése volt a Várkerületen, amit halála után felesége, Mattesz Mária vitt tovább. Nem volt egyszerű a helyzete, a két gyereket, Máriát és Endrét egyedül kellett felnevelnie. Bandi 11 éves volt, amikor elvesztette édesapját és ez annyira fájt neki, hogy ettől kezdve nem is akart a Széchenyi István Gimnáziumban tovább tanulni, pedig voltak kedvenc tanárai, pl. rajztanára Horváth József festőművész. Ezért édesanyja kereskedőinasnak adta, Forster Gusztáv kereskedőhöz, ami jó választás volt, mert ezt a szakmát nagy örömmel és lelkesedéssel művelte.

Stark Bandi – mindenki így ismerte – a második világháborúban kikerült a frontra. Ott a katonák élelmezéséért volt felelős. Itt is megmutatkozott az ügyessége: valahonnan mindig szerzett élelmet, sokszor messziről, szerencsére lóval. Igaz ugyan, hogy a paci elég rozoga volt, úgyhogy a Kárpátok meredek útjain sokszor ő húzta azt az élelemmel, nem fordítva. A fogságból hazatérve Bandi felvirágoztatta az élelmiszerüzletüket, mígnem jött a második csapás, az államosítás.

A szerencse azonban most is mellé szegődött, felajánlották neki Szombathelyen a „Meinl” üzlet vezetését. A cég hamarosan Sopronban is megnyitotta boltját a Várkerületen, ahol kezdetben boltvezető helyettesként majd vezetőként dolgozott. A „Meinl” Sopronban fogalommá vált. Olyan csemegeüzlet volt, ahová öröm volt betérni, vásárolni. „Megyünk a Meinlhez, a Stark Bandi bácsihoz” – mondta édesanyám és én biztos voltam benne, hogy Bandi bácsi az üzlet tulajdonosa. Ő ugyanis személyesen szolgálta ki a vevőket, olyan kedvesen, szívélyesen és udvariasan, mintha vendégségbe mentünk volna hozzá. Csupa finomságot lehetett kapni nála, engem például mindig megajándékozott vásárlás után egy cukorkával vagy csokoládéval.

Amikor 1967-ben megnyílt Sopronban az első önkiszolgáló „Csemege ABC” áruház, Stark Endrét bízták meg annak vezetésével. Kiváló szakember volt, értett ahhoz, hogy hogyan csalogassa be a vevőket az üzletbe. Hatalmas feliratokkal hívta fel a figyelmet a kedvezményes árakra, az új termékekre, az aktuális névnapokra. Roskadoztak a polcok az árutól. A ’60-as, ’70-es évek hiánygazdasága idején itt árubőséggel találkoztak a soproniak. Nem csak a kirakatok csábították betérésre a járókelőket, hanem a friss gyümölcs és zöldség kínálat is, amit a vásárlók szeme elé a kirakatok elé, az utcára helyezett. Reggelente körbejárta a várost és felmérte az árukészletet más kereskedőknél, ennek tükrében alakította ki a saját primőr árait. A különleges hidegkonyhai készítmények nem csak az ínyenceket vonzották. Mindig ügyelt arra, hogy első osztályú áru kerüljön a polcokra és az úgynevezett kávésarokban remek kávét és süteményeket lehetett kapni. Ez egyfajta találkozóhely is volt. Édesanyám is gyakran ivott itt egy szimplát, és beszélgetett barátnőivel. Természetesen itt vettük a szilveszteri marcipán malacot is.

Speciális szolgáltatásként nagyobb tételt rendelni is lehetett a boltban. Ha valaki nagy mennyiségű árut vásárolt, azt nem kellett hazacipelnie, Stark úr alkalmazottja felpattant a bolt triciklijére, és akár a Lőverekbe is házhoz szállította a vásároltakat.

Az áruház dolgozói főnöküket szigorúsága ellenére is nagyon szerették, mert érezték, hogy mindig jelen van, mellettük áll nyitástól zárásig.

Nyugdíjasként is számított a vállalat szakmai tapasztalatára, és megbízta az Intertourist soproni bolthálózatának kialakításával és irányításával.

Igazi régi vágású kereskedő volt, akit a szakma is elismert, nagyra becsült és érdemeiért a Csemege Kereskedelmi Vállalatnál töltött több mint 30 éves szolgálata során többször a Kiváló Dolgozó, illetve a Belkereskedelem Kiváló Dolgozója címmel tüntetett ki. Érdemes és eredményes munkássága elismeréseként 1981-ben a Munka Érdemrend bronz fokozatát vehette át.

A színes felvételek 1977-ben készültek, a fekete-fehér fotók készítésének pontos ideje ismeretlen. (A szerk.)

Kép típusa: 
Fotó/Mozgókép készítője: 
Kép/Mozgókép beküldője: 
Kép keletkezési ideje: 
1970-es évek
Kép keletkezésének éve: 
1977
Térkép nézetbe kerül: 
Nem kerül térképre
Turista térképre kerül: 
Nem kerül turista térképre
A bejegyzés létrehozása: 2018. november 6.

Hozzászólások

Friedrich Rezső képe

Rokonként, mivel Dr. Friedrich Károly sógora volt, sok családi "megmozduláson" találkoztunk.
Imádtam a vidám természetét, a viccelődő egyéniségét. Üde színfoltja volt minden alkalomnak...

Harkai László képe

A triciklire érdekes módon nem emlékszem,mint már említettem 1968-71 között voltam tanuló a Csemegében,ahogy akkor a szakmában hívták,viszont a Főnök vastag kerekű kerékpárjára igen!Magam is végeztem annak csomagtartóján házhoz szállítást,ami nem volt elterjedt dolog akkoriban!A fekete-fehér képek származási idejével nem jutottam előbbre,a szines fotókkal összevetve az árakat,sok köztük a hasonlóság,igaz akkoriban azok sokáig,mi több évekig változatlanok voltak!A fent említett időszakból például a hús és hentesáruk,tej és tejtermékek,pékáruk,alapvető élelmiszerek(liszt,cukor,étolaj stb.)dohánytermékek,italáruk (akkori)fogyasztói árának java része a mai napig a fejemben van!Igaz,azok többségében évekig állandóak voltak!