Festőművész volt, a kisgrafika nagymestere; az ex libris nemzetközileg elismert kiválósága - Sopron város Pro Urbe díjasa.
1901. január 1-én született Sopronban. Már gyermekkorában a művészet szeretetét szívta magába. Édesapja jó nevű festő- és mázolómester volt, tele maga is művészi ambíciókkal, aki ifj. Storno Ferenccel dolgozott együtt az Országháza dekoratív kialakításán.
A német anyanyelvű kisfiú csak az iskolában tanult meg magyarul. Az érettségi után Budapesten képezte magát az Iparművészeti Iskolán, ahol Helbing Ferenc és Haranghy Jenő tanítványaként 1921-ben szerezte meg díszítőfestő oklevelét. Ezt követően hazatért rajongva szeretett szülővárosába, ahol élete végéig élt és dolgozott. Eltéphetetlen szálak fűzték Sopronhoz; minél több megpróbáltatás érte, annál jobban ragaszkodott hozzá.
1942-ben a frontra hajtották, 1945-ben lebombázták családi házát, melynek romjai alatt ott maradt az édesapja, a húga - és kisebbik gyermeke. A német ajkú, de magyar szívű művész - mikor élete alkonyán megkérdezték tőle, miért döntött a csábító Nyugat helyett Sopron mellett -, csak ennyit mondott „Das ist meine Heimat”.
Hosszú pályája során sokféle festői műfajban alkotott festett freskót, szekkót, táblaképet, vedutát és portrét egyaránt. Családfák, díszoklevelek, idegenforgalmi rajzok egész tárházát készítette el. Restaurátori munkája is számottevő volt. Sopron számos középülete és temploma őrzi avatott keze nyomát. Önálló művei közül kiemelkednek a Szent István-templom bibliai epizódjai, a GySEV palota hatalmas hármas faliképe, az evangélikus templom és az Árvaház kápolnájának freskói, a vasárugyári kultúrotthon és a Bányászati Múzeum, valamint a városháza és a volt megyeháza termeit díszítő falfestmények.
A sokoldalú művész a legmaradandóbbat a kisgrafikában alkotta. Már fiatalon, az Iparművészeti Iskola elvégzése után felfedezte magának a rézkarcot és a fametszetet. Kitanulta a mesterség minden fortélyát, és évtizedek szívós munkájával felküzdötte magát a hazai és nemzetközi ex libris élvonalába. Munkáival ott szerepelt szinte minden jelentősebb külföldi kiállításon. Hamburgban, Lipcsében és Krakkóban csakúgy, mint Párizsban, Comoban vagy Minszkben. Legnagyobb sikere a Bolognai Nemzetközi Kiállítás volt. Itt az európai ex libris eminensei sorakoztak fel Dürertől napjainkig. Köztük szerepelt Sterbenz Károly is.
A művész — rövidebb időre - sokfelé megfordult és sokfelé rajzolt a világban, de igazán otthon csak Sopronban volt. Páratlanul gazdag vázlatkönyveiben ott villózik az egész város. Friedrich Károly írta: „Bennük van a gazdapolgári élet ezerféle érdekessége. A lapok tele vannak szüretelőkkel, borozgatókkal, kártyázókkal présházakkal, utcai árusokkal, perecesekkel. Az utca emberei között ráismerünk visszatérő alakjaira: Bausz Pistára, Dzsekire, az ősbalekre és a babos szüretek Buschenschank figuráira...”.
Kifogyhatatlanul változatos rajzainak üdeségét sziporkázó szellemességét, sokszor könnyek közül felragyogó jókedvét az elillant mámor íze és illata lengi be. Egy pohár kékfrankos tüze, képzelet- és kézmozdító ereje, amitől a karcolótű mámorosabban rója kacskaringóit a rézlapon - ott érződik Sterbenz minden remekbe sikerült kisgrafikáján.
A mértéktartó mámor inspirációja ez. az a magasabb rendű lelkiállapot, amit Hamvas Béla „a tulajdonképpeni éberség kezdetének” nevez. Amitől nem elfátyolosodik, hanem tisztább, fényesebb lesz a szem. Amit a régiek entuziazmusnak mondtak, amiből a művészet, a zene és a szerelem fakad.
1993. november 27-én halt meg. Örökre eltűnt a város utcáiról feledhetetlenül kedves alakja. Szabó Jenő író, a hűséges barát mondta róla: „Úgy őrizte magában Sopron városképét, mint valami talizmánt” - Valóban. Vázlatkönyveiből talán a régi Sopron legszebb képeskönyvét lehetne összeállítani.
Az írás az Aranykönyv 2000. című kötetben jelent meg és a szerző jogutódjának hozzájárulásával közöljük.
Aranykönyv 2000.
Írta és összeállította Sarkady Sándor és ifj. Sarkady Sándor
Kiadó: Quint Reklámügynökség
Felelős kiadó: Jászberényi Klára
Művészeti vezető: Bugyi Sándor
:::
Emlékét Sopronban utca őrzi.