A magas dróthálóval körülkerített teniszpálya patak felőli végében cseréptetős fa pihenőhely, mondhatnám veranda, de ház nélkül. A drótkerítésen kívül nagy napernyővel védett tejcsárda székeken ülő vendégekkel. Ez az első világháború idején készülhetett felvétel emlékeztet engem arra, ami gyerekkoromban volt ottan. A közeli kaszárnyák tisztjei jártak oda teniszezni, s alkalomadtán találkozni a társaságbeliekkel. Két szett között szó eshetett a következő kivonulásról éppúgy, mint a nagyobb politikáról.
Jóval későbbi fővárosi tv-színes jut eszembe: Németh Miklós aktív miniszterelnök korában alkalmas reggeleken a Margitszigeten (?) rendszeresen teniszezett az amerikai követtel. Utána, munkára indulás előtt, felhörpintettek egy-egy jó kis feketét. Mi mindent tudhatott meg egy belevaló labdaszedő gyerek!
Ilyesmiben nekem a bámész nézőnek nem volt részem, de csodálhattam a nagyok játékát és hallhattam a vasárnapi lóversenyről valamit.
