Dr. Gömöri Jánostól kaptuk ezt a fekete-fehér felvételt (1.kép), melyről így írt: "A Bécsi-dombon, a kelta temető mellett felállított emlékmű előtt Nováki Gyula, korábbi soproni régész (az emlékmű felállításának kezdeményezője és szervezője) és az akkoriban Sopronban került régész, e sorok írója dr. Gömöri János tisztelegnek Paur Iván emlékműve előtt. A kép feltehetően Adorján Attila (Soproni Múzeum) felvétele."
Nováki Gyuláról honlapunkon itt olvashatnak bővebben. Ugyanitt a neves régész portréja is megtekinthető.
Az emléktáblán, melyet Bárdics József felvételén közelről is láthatunk (2.kép), a következő szöveg olvasható:
"Paur Iván kiváló régész, a Bécsi-dombi kelta kori ásatások vezetője, a Sopron megyei Régészeti Társulat alapítója emlékére, a Soproni Múzeum 100 éves fennállása alkalmával állította a Városi Tanács 1967-ben."
1.
Muck Endre
Muck Endre erdész 1874-ben, pályázat útján lett Sopronban erdőgondnok, 1875-től erdész, 1882-től 1924-es nyugalomba vonulásáig pedig főerdész. Nevéhez fűződik a tervszerű fenyvesítés megindítása, az erdőgazdálkodás bevezetése, az alacsony vágásforduló felemelése, egyes vendégfajok telepítése, a parkerdők meghonosítása. A Dunántúli Turista Egyesület vezetőségi tagjaként egyik fő érdeme a Soproni-hegység 408 kilométeres feltárt és jelzett turistaútja. 74 éves korában, 1925-ben hunyt el, Sopronban.
2.
A Muck-kilátó és a menedékház
Muck Endre 30 éves erdőtiszti szolgálata és a turista egyesületben végzett elévülhetetlen érdemei elismeréseként A Dunántúli Turista Egyesület tagsága elhatározta, hogy a Nyíresen kilátót épít, amit Muck kilátónak neveznek el. Így is lett. Schiller Ferenc építész tervei alapján 1906-ban, 522 méter tengerszint feletti magasságban megépült a 27 méter magas kilátótorony, melynek alsó emelete kőből volt és a toronylépcsőn kívül még egy szobát is magában foglalt. A torony fából készült három emelete a Sopron város által adományozott tölgyfából épült. Az építési költségek felét az egyesület fizette, másik részét a város és a Városszépítő Egyesület, valamint a lakosság adományaiból finanszírozták. A kilátó mellé 1936–37-ben Winkler Oszkár tervei alapján menedékházat építettek.
|1|
A kilátó fából készült felső részét az idő múlása már korábban kikezdte, ehhez egy hatalmas szélvihar is hozzásegített, ugyanis 30 fokos szögben megcsavarta a kilátót. Pár évvel később a fa szerkezet ledőlt. A kőépület egy darabig még használható állapotban volt, végül az is tönkrement. Napjainkban (2015) is áll még, de életveszélyessége miatt kilátóként nem használható. Lezárva várja sorsa jobbra fordulását.
|2|
Sajnos az 1950-es évek elején a Vasfüggöny megépülésével a kirándulókat, természetjárókat a hely látogatásából kizárták, az épületegyüttes az állam kezébe került, és 2006-ig a határőrség pihenőházaként működött. Már jó ideje megszűnt a határzár, mikor a Muck pihenőházba még mindig nem lehetett szabadon bemenni. Szerencsére ez ma már nincs így, jelenleg erdei panzióként üzemel, bárki látogathatja.
|3|
3.
Az osztrák-magyar határ az átkosban
Azok, akik a rendszerváltás után születtek, el sem tudják képzelni, hogy a Soproni-hegységben az 1950-es évek kezdetétől szinte lehetetlen volt a Kecskepatak völgyénél távolabbra jutni. A határőrök mindenkit visszafordítottak, legyen az szervezett természetjáró, rőzse, vagy gombagyűjtő család, tősgyökeres soproni, mindenkinek tilos volt az osztrák határ megközelítése. E tilalom betartásában, vagyis a határ elkerülésében az akkori térkép nem segített. A határ menti turistatérképek sajnos meghamisított adatokat mutattak.
A határmegközelítési tilalomról olyan személyes emlékeim is vannak, amin ma már csak mosolyogni lehet, de annak idején a fele sem volt tréfa. Gyerekkorunk óta igen szerettük az erdőt járni, jól ismertük minden zegzugát. Egy alkalommal gombagyűjtögetés közben húgommal túl közel keveredtünk az éles határhoz. Aki szedett már gombát, az tudja, milyen könnyű ilyenkor elkeveredni. Az erdőben összevissza mászkáltunk, keresgéltünk. A gomba egyre több lett, de közben a határ közelébe sodródtunk. Hirtelen hallottunk egy hangos felszólítást:
- Állj, vagy lövök!
Hűha! Erre a szigorú felszólításra pánikba estünk, és rohanni kezdtünk, ráadásul éppen a határ felé. Egy szabadnapos kiskatona mentett meg bennünket. Utánunk rohant és karunknál fogva megragadott bennünket:
- Megőrültetek? Így tényleg lelőnek benneteket!
Ez után mindkettőnket bekísértek a harkai őrsre, ahol a parancsnok órákig faggatott mindkettőnket. Öreg este lett, mire végre kiengedtek és dzsippel hazahoztak bennünket, ahol jól megérdemelt atyai pofonok is vártak még ránk. Néha ilyen balul sikerült kirándulás is volt az átkosban!
4.
A kirándulás
A fent leírt körülmények közepette és ellenére a Soproni Postás Természetjáró Szakosztály akkori vezetőjének, Tarnai Oszkárnak sikerült kijárnia, hogy a Határőrség engedélyezzen egy csoportos kirándulást szakosztályunk tagjai részére az egykori Muck kilátóhoz. Akkor már több mint 10 éve nem járhattunk arra. Természetes, hogy nagy várakozással néztünk a kirándulás elé.
|4|
Útvonalunk: Erzsébetkert - Deákkút - Hétbükkfa - Tölgyesmocsár - Nyíres - Muck kilátó. A Hétbükkfánál két határőr várt ránk, csatlakoztak hozzánk és végig velünk maradtak. Szétszéledni tilos volt, de nem is volt tanácsos.
|5||6|
Végre felértünk. A kilátótorony favázas része akkor már nem volt meg. A kőből épített torony legfelső szintjén katonai megfigyelő állást alakítottak ki, oda felmehettünk. A kilátás nem volt az igazi, mert a torony nem ért a fák fölé. Kilátás szinte semmi, mégis nagy élmény volt, hogy láthattuk kedves kirándulóhelyünket: a Muck kilátót és az István menedékházat.
|7||8||9|
A szokásos, hátizsákban magunkkal vitt ebéd után kiadós pihenőt tartottunk, mókáztunk, tréfálkoztunk, beszélgettünk, majd miután mindent megnéztünk, hazafelé indultunk. Útvonalunk: Ferenc (Vadász) forrás - Füzesárok - Pedagógus forrás - Deákkút - Erzsébet-kert. Hazafelé a Füzesárokig kísértek bennünket a katonák. Késő délután, fáradtan, de élményekkel telve értünk haza.
***
Dr. Nováki Gyula régész, a Budapesti Mezőgazdasági Múzeum nyugalmazott osztályvezetője, a Sopron anno honlap hűséges olvasója városunkban született. Egyetemi tanulmányai befejezése után a Soproni Múzeum régészeként helyezkedett el, később a Fabricius-ház vezetője lett. (Akkoriban, ahogy most is, itt volt a Liszt Ferenc Múzeum régészeti kiállítása.) 1965-ben családjával együtt Budapestre költözött és a Budapesti Mezőgazdasági Múzeumban dolgozott nyugdíjazásáig. Tudományos munkásságával több internetes oldal is foglalkozik.
|10|
Soproni évei alatt családjával együtt a Soproni Postás Természetjáró Szakosztály tagja volt és vasárnaponként velük járta az erdőket, hegyeket. Mindig volt nála fényképezőgép, és ahogy írja, nem csak koponyák, csontvázak, cserepek kerültek lencséje elé, hanem szép és érdekes tájak, események is. Honlapunknak küldött kilenc fotót, melyeket egy 1959-60 körüli mucki kiránduláson készített.
***
Melléklet: 10 db fénykép, a ff felvételeket Dr. Nováki Gyula készítette, szkennelte és küldte honlapunk részére.
1 db fénykép Dr. Nováki Gyula portréja, amit leánya, Nováki Erika küldött. Fotós ismeretlen.
Források:
- TAEG: Soproni kilátók kiadványa
- Csapody István: Muck Endre élete és működése (Soproni Szemle, 1975. 4. sz.)
- Majer Antal: A Sopron-környéki erdők átalakítása és Muck Endre tevékenysége (Soproni Szemle, 1975. 4. sz.)
- István-menedékház a Muckon Kovács Péter tollából itt: http://sopronanno.hu/bejegyzes/a-muckon-1944-nyaran
- István-menedékház építése a Muckon Hárs József tollából itt: http://sopronanno.hu/bejegyzes/a-dte-epitkezesei-a-nyiresen
A kirándulással kapcsolatos további ajánlott képek az alábbi linken tekinthetők meg: http://indafoto.hu/tacsifoto/muck
A visszaemlékezésben segítségemre volt Nováki Erika.
Hozzászólások
Gábor, hálásan köszönöm! Nagyon jól esnek az elismerő sorai.
- A hozzászóláshoz be kell jelentkezni
Nagyon kiváló összefoglalás, a gombaszedő intermezzóval együtt.
Amíg kicsik voltunk apámmal, majd egyedül is sokat csavarogtunk
a Soproni hegyekben. Főleg gomba és erdei gyümölcsök szedése miatt.
Furcsa módon a Muck kimaradt. A háború előtt voltam ott utoljára,
amikor három és fél éves voltam. De a Kecske patak völgyénél tovább
jutottam, még az Iker árok túlsó ágáig is eljutottunk, amíg a drótot
beljebb nem hozták. Szép emlékeket ébresztettél, Köszönöm!
- A hozzászóláshoz be kell jelentkezni
Nagyon szépen köszönöm a kedves és kedvező véleményt. Nos, az Ikerárok felé mi is eljutottunk, sőt egész a Kányaszurdokig. A gombagyűjtős kalandunk is ott kezdődött, hogy elmentünk odáig, ahol Édesapánk tűzifát szokott gyűjteni, mi pedig elkísértük és segítettünk neki a száraz gallyak gyűjtésében és hazafuvarozásában. Tájékozottnak éreztük magunkat és ezért kóvályogtunk olyan magabiztosan. Onnan sodródtunk észrevétlenül az Istenszéke, majd a határ felé..... Visszaút előtti tájékozódáskor, amiről azt gondoltam, ez már a Kecske patak, az bizony a Rigó forrás lefolyása volt Harka felé, és mi arra indultunk el.... akkor történt a felszólítás.
- A hozzászóláshoz be kell jelentkezni
Kihallgatás előtt a parancsnok kérte a személyi igazolványokat. Nekem már volt, fél évvel előtte kaptam meg, de a húgom még nem volt 14 éves, neki nem volt.
Mondtam a parancsnoknak, van igazolványom, de a táska alján, ami viszont tele van gombával. Erre azt válaszolta nem érdekli, akkor is kéri. A lehető legrosszabbat tettem ekkor: az egész gombamennyiséget ráborítottam a parancsnoki asztalra. Jó nagy kupac lett, eltakarta az aktákat és dossziékat. A gombahegy tetején a celofánba csomagolt igazolványom virított…
Ahogy mindezt meglátta a parancsnok, vörös lett a feje.
Gondolom, ez volt a vesztünk, mert több órás kihallgatással torolta meg. Amikor lehiggadt, csak ennyit mondott:
Visszarakhatjátok a táskába. Egyenként.
Még jó, hogy ilyesmiért nem járt főbelövés!
- A hozzászóláshoz be kell jelentkezni
Ez egy, egy másik, kicsit furcsa, de érdekes történet, melyet 2011-ben jegyzett fel a kisalfold. hu: http://www.kisalfold.hu/sport/otveneves_bajnokcsapat/222414…
„Ha jól emlékszem, az utolsó mérkőzést a MÁVDAC ellen játszottuk, az döntötte el a bajnoki cím sorsát – meséli Ferling József, aki nemsokára betölti a 80. életévét. – A fontos hétvégi mérkőzésre tekintettel szerdától rejtekhelyre vonult a csapatunk. Muckon akkoriban a madár sem járt és edzeni is tudtunk egy szabad területen. Csak a meccs előtt jöttünk vissza Sopronba. A korabeli tudósítás szerint hatezer-ötszázan szurkoltak a Vasút-pályán…..”
- A hozzászóláshoz be kell jelentkezni
Hozzászólások
Gyakran felmerűl a honlapon olyan név az őseinktől, akik a katolikus olvasó egylet (vagy utóda a Katolikus Kör) tagjai voltak. Paur Iván 1876 junius elsején kérte felvételét. Az eredeti felvételi-jegy Póda Endre jegyző és Kossow Béla elnök aláírásával a múzeumban A.73.84.17 lsz-on megtalálható.
- A hozzászóláshoz be kell jelentkezni
Többször próbáltuk kibontani a szeder és szemétsűrűből a különben szép helyen álló emlékművet, de a növényzet is, a hulladék is újra visszatemette... Majd egy Sopronba költöző régész talán kiszabadítja.
- A hozzászóláshoz be kell jelentkezni
Gratulálok ehhez a fantasztikus összeállításhoz!